Kiadó: Closed Casket Activities
Weboldal: www.twitchingtongues.com
Kiadás éve: 2013
Stílus: Doom / Stoner / Hardcore
Brief Sum: Can you imagine a band that’s equally influenced by gothic rock, doom metal and hardcore and is able to create something absolutely organic and unique out of all this? Do you think you would like it? Then this band from Los Angeles (and their two full length albums, including this year’s release) is the right thing for you!
Igen, ez az a dallamos hardcore-metal banda Los Angelesből, amely júliusban akkorát robbantott az Eyehategod előtt a Dürer Kertben. A meglehetősen rövid, ám annál felkavaróbb erejű műsoruk persze leginkább azokat érhette váratlanul, akik nem ismerték Sleep Therapy című, nem egészen félórás bemutatkozó albumukat két évvel ezelőttről. Jómagam ezzel szemben arra kaptam fel a fejem, mennyivel erőteljesebben szól a csapat élőben a Sleep Therapy hangzásához képest. Nos, az egyik jó hír rögtön az, hogy az In Love There Is No Law megszólalása közelít a koncerten hallottakhoz. A két gitáros, Taylor Young és Leo Orozco továbbra is ragaszkodik a nyers, koszos soundhoz, ugyanakkor sikerült kellően testesre is venni a figurát.
Ezzel párhuzamosan maga a muzsika is súlyosodott a debütáló anyaghoz képest. Az Eyes Adjust elején a torzított gitárok azonnal egy kifejezetten Bolt Throweres témával érkeznek, hogy utána végig a mázsás betontömbszerű doom riffeké legyen a főszerep a nótában. Sőt, a folytatásban is.
Általánosságban olyan, az 1990-es években meghatározóvá vált zenekarok tekinthetők a Twitching Tongues legnagyobb tanítómestereinek, mint a Type O’Negative és a Life Of Agony. Az énekes Colin Youngról (lásd még Ruckus, ahol dobosként játszik!) eleve gyakran jut eszembe Keith Caputo, neki is elsősorban a River Runs Red lemezen nyújtott abszolút csúcsteljesítménye. Bár Colin hangfekvése más, azért énekstílusa és kifejezőereje, valamint részben az önmarcangoló szövegvilág is egyértelműen arról tanúskodik, hogy Caputo ott van a nagy példaképei között. Emellett, végtelenül rokonszenves módon, ugyanezen korszak egyik méltatlanul elfeledett tehetségének, a két lemezt megért bostoni Only Living Wintessnek az örökségét is nyíltan felvállalják barátaink. Maga a zenekarnév is egy Only Living Witness szám címe volt eredetileg.
Ha viszont egyes dalokon keresztül kellene szemléltetnem a zenekar lényegét, akkor alighanem a bulin is elhangzott World War V, illetve Preacher Man dalokkal tenném ezt. Előbbi, ahogy a cím is sugallja, fegyverropogással indul és brutális, szaggatott riffelésen alapszik, a végén pedig elszabadul a kétlábgép és Colin is bemutatja a durvábbik énjét. Utóbbi egy gyermekkori traumát feldolgozó, lassan kibontakozó tétel – a lemezt beharangozó EP-n is megjelent egyébként – és mint ilyen talán az egész album emocionális csúcspontja, Colin szívét-lelkét kiénekli benne. A versszakokban hallható, gregorián hatású kórus később visszatér, a női énekkel is kiegészülő akusztikus Departure (ismét egyik ámulatból a másikba!..) ugyanis erre épül.
Létezésének mindössze negyedik (!) évébe lépve a Twitching Tongues máris elmondhatja magáról, hogy képes volt önálló stílust kialakítani és saját hangot megütni. A Sleep Therapy album és a közelmúltbeli koncertélmény kapcsán kialakult szimpátiámat az In Love There Is No Law nem pusztán növelte, de egyenesen az év eddigi legkiemelkedőbb alkotásai között tartom számon. Rendkívül magasra tették maguknak a mércét a kaliforniaiak, roppant kíváncsi is vagyok, miként tudnak majd az idei korongon túltenni, egyáltalán továbblépni. Ezért az egy albumért mindenesetre már megérte!
Ritkán szórom ki a maximális pontszámot, ám esetünkben messze nem csupán a jövőre nézve megelőlegezett bizalom jele a büszke 10-es a recenzió végén. Ez a lemez valóban ennyire jelentős és értékes!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Eyes Adjust
2. In Love There Is No Law
3. World War V
4. Good Luck…
5. Preacher Man
6. Deliver Us To Evil
7. Departure
8. Feed Your Disease
9. Frigid
