Kiadó: AFM
Weboldal: www.udo-online.com
Kiadás éve: 2011
Stílus: Heavy Metal
Az elmúlt év egyik legjobb tradicionális metal albuma, az Accept által megalkotott Blood Of The Nations után, akarva, akaratlanul is összehasonlítja az ember az eredeti énekes, Udo mester legújabb alkotását a hajdani társak munkájával. Őszintén megvallva nem nagyon hittem, hogy Wolf-ékat sikerülhet felülmúlni, de bíztam benne, hogy a BOTN-höz és a Dominator-höz hasonló színvonalú anyagot sikerül összehozni. Az előzetes EP, a Leatherhead engem finoman szólva nem nyűgözött le. (Azóta sem értem, hogy miért a lemez egyik leggyengébb dala került kiválasztásra.) A felvételek újra Herr Kauffmann stúdiójában készültek, a hangzás azonban sajnos hagy kívánnivalót maga után. Az állítólag szenzációs, képregényhatású, újító borítóról meg inkább szót se ejtsünk…
A CD számomra kedvessé vált dalai a 80-as, 90-es éveket idéző, dallamos alapokon nyugvó Renegade, az akkordbontós ballada, a I Give As Good As I Get, melyben Udo minden idők egyik legdallamosabb énekteljesítményét hozza, és a Dr. Death, mely az egyik legmelodikusabb, legváltozatosabb nóta villantós szólóval a végén. Ide tartozik még a lemez leggyorsabb, legenergikusabb, kétlábas, ikerszólós tétele a Motor-Borg, valamint a záró, bólogatós, együttdúdolható dallamvilágú, elmerengős, mégis kicsit heroikus hangulatú, lassú Days Of Hope And Glory. El kell ismerni, balladákban mindig is jó volt az öreg.
A lemez leggyengébb tételei pedig nálam a Pain Man és a Leatherhead, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz ezzel mindenki így.
A hangzása már az EP-nek sem tetszett igazán, de sajnos itt is zsizseg (és nem szakít) a gitár, gyakran szintetikus érzetű dob, és olykor az arányok sem tetszenek. Ezektől eltekintve nincs igazi baj ezzel az új U.D.O.-lemezzel. Tulajdonképpen egészen rendben van. Minden a jól bevált recept szerint készült rá. És talán emiatt nem tud semmi kiemelkedőt, semmi elementárisat felmutatni. Egyszerre hiányoznak az utóbbi évek sötét, zord riffjei és a korai időszak, valamint az Accept melódiagazdagsága. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének dallamok, vagy azok ne lennének jók, emlékezetesek, csak valahogy nem elég átütőek. A Rev-Raptor nálam mindenképp visszalépés a Dominatorhoz képest, de tuti, hogy sokak tetszését elnyeri majd egyszerűségével és közvetlenségével. Hisz egy-két hallgatás ismerőssé teszi a dalok többségét. Szerethető lemez, kevés innovációval…
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Rev-Raptor
2. Leatherhead
3. Renegade
4. I Give As Good As I Get
5. Dr. Death
6. Rock¹N¹Roll Soldiers
7. Terrorvision
8. Underworld
9. Pain Man
10. Fairy Tales Of Victory
11. Motor-Borg
12. True Born Winners
13. Days Of Hope And Glory