UNEXPECT – Fables Of The Sleepless Empire

Kiadó: –

Weboldal: http://unexpect.com/

Kiadás éve: 2011

Stílus: Avantgarde Metal

Brief Sum: In my opinion, Unexpect’s „In A Flesh Aquarium” was an almost perfect avantgarde album. The only flaw was its sound but honestly, I couldn’t see how could they be able to top that record apart from improving the production. Well, I admit, I underestimated them, „Fables Of The Sleepless Empire” is better in almost every way, it’s more mature and they were able to make it more diverse and more direct at the same time. It might seem a bit more simple but if you listen to the album again and again, you will find many subtle but outstanding parts showing us that their songwriting skills are incredible. A musthave for the fans of avantgarde and real music.

A kanadai avantgarde metal éllovasának tekinthető Unexpect legutóbbi albumával igencsak megosztotta a közvéleményt, miközben szélesebb ismeretségre tett szert. Egyesek az egekig magasztalták, míg mások nem tudtak mit kezdeni azzal az eklektikus, komplex, nehezen emészthető, de valójában jól megszerkesztett zenével amit ők kínáltak, és vagy idegesítőnek vagy blöffnek titulálták az albumot. Talán ebből a felhangból is kitűnik, hogy én az előbbi csoporthoz tartozom, nálam az év lemeze lett az „In A Flesh Aquarium”. Egyetlen hibaként talán a néhol kissé összefolyó hangzást tudtam volna megemlíteni vele kapcsolatban, de ezt leszámítva nálam az az album az etalon lemezek polcára került, a csapat pedig azonnali kedvenc lett. Nehéz lesz így elfogultságtól mentesen írni az albumról, de úgy érzem, hogy a csapat harmadik albuma, a „Fables Of The Sleepless Empire” objektívan nézve is előrelépésként tekinthető.

Az első dolog, ami feltűnik a lemezen, a tisztább, élvezhetőbb hangzás. Mint említettem, az előző albumon ez sokat rontott az értéken, sokszor összefolytak a hangszerek. Itt erről szó sincs, a két számjegynyi mennyiségű hangsáv mindegyike szépen szól, igaz ennek az a hátulütője, hogy a gitárok kevéssé erőteljesek, így a dalok metal jellege elsőre nem érződik annyira. Ami viszont gyönyörűen szól, az a basszusgitár, ez különösen a jazzes részeknél előny. Most az éneksávok is jól lettek megkeverve, a durva vokálok már nem zajosak, a tiszta ének pedig minden fronton szépen  beleolvad a zenébe. Egyedül az elektronikus részek – amelyek most több szerepet kaptak – szólnak gyengén, sok helyen csak sokadik hallgatásra lehet kihallani a samplert, ám mivel rengeteg dolog történik a dalokban, ez szinte fel sem tűnik.

Ezen a téren tehát egyértelmű a fejlődés, de vajon mi a helyzet dalszerzési fronton? Kiválóan oldották fel azt a látszólagos paradoxont, hogy hogyan tudnak úgy előrelépni dalírás tekintetében, hogy egyszerre legyen változatosabb és direktebb, ami az eddig kételkedőknek is megmutatja, hogy milyen nagy zenészek is valójában. A stílusok közül továbbra is szinte ugyanazok vannak jelen, bár az arányok megváltoztak. A dark cabaret-ból egyértelműen kevesebb hatás érkezett most, a jazz-ből pedig most már nem csupán a free/avantgarde jazz-t veszik főként alapul, hanem vannak már funky-s, latinos elemek is. A vonós hangszerek témái érdekes módon sokat merítenek a kelet-európai népzenei hagyományokból, hallani délszláv és magyar motívumokat is olykor. Ez utóbbi persze nem lenne meglepő, hiszen az énekesnő Leilindel-nek magyar gyökerei vannak – habár saját bevallása szerint a most nyári koncerten járt először Magyarországon -, és legutóbbi lemezükön is szerepelt egy magyar nyelvű dal. Természetesen attól még, hogy a zenéjük befogadhatóbb lett, nincs arról szó, hogy elvetették volna az atonalitást, ám ezt most úgy kezelik, ahogy azok a posztromantikus zeneszerzők, akik kevéssé mertek kísérletezni: a diszharmóniák megjelennek ugyan bizonyos hangszercsoportokon, de mindig van valamilyen tonális hangnemben megírt vezérmotívum, amely magához vonja az ember figyelmét, így fenntartva az élvezhetőséget és a befogadhatóságot. Ennek ellenére amikor mégis jön egy-egy ilyen részlet, akkor nem szégyellik használni az elektronika és zajok adta lehetőségeket sem. Emiatt egyszerre élvezhető a nyitottabb gondolkodású, komplexitás-központú zenehallgatóknak is – hiszen a sok hangszersávot egyenként figyelve apró, de zseniális trükkökkel, megoldásokkal találkozhatunk -, és azok számára is, akik csak egy kellemes, női vokállal és sok hangszerrel megtámogatott zenét szeretne hallgatni a háttérben.

Ahogy az előző albumon is, itt is van egy „interlude”, ami ezúttal is kiválóra sikeredett. A csapat már korábban is megmutatta, hogy ért a downtempo/chillout/ambient dolgokhoz is, így ezen a vonalon csinált egy ellazító, néhol post rock hatásokat sem nélkülöző átvezetőt, amely a zenekar lágyabb vonalát mutatja be. Ezt az irányt erősíti például a prog. rock hatású kiállás és szóló a” Mechanical Phoenix”-ben, valamint a folkos hatású „Fading Stance” című dal. Azonban aki azt hinné, hogy az albumon lágyabb zene hallható elődjénél, az nagyot téved, hiszen a black metalos, blast-beates részek ugyanúgy jelen vannak, sőt, a duplázós, tekerős metal elemek még nagyobb szerepet is kaptak most. Több lett viszont a (post) core-os elem is, amelyre a „The Quantum Symphony” nyitóriffje a legjobb példa. A legnagyobb előrelépés azonban mégis az, hogy ezt a stíluskavalkádot ezúttal jobban össze tudták illeszteni, így a lemez nem, vagy kevésbé bejáratott füleknek kevésbé tűnik egymásra pakolt témahalmaznak. Ráadásul nemcsak hogy minden dal, de szinte minden téma jól átgondolt és élvezetes, egyedül talán a „When The Joyful Dead Are Dancing”-et érzem kevéssé kiforrottnak, itt még a vokálhangzásban is vannak apróbb egyenetlenségek. Ezt leszámítva én minden dalt 10 pontosra értékelek.

Egyértelmű az előrelépés a csapat életében, hiszen a „Fables Of The Sleepless Empire” egy érettebb, átgondoltabb lemez, mint az elődje volt. Ahogy említettem, úgy tudta megőrizni a komplexitását, hogy a sok új elem bevonása mellett is direktebb zenét tudtak megalkotni. Külön örömmel tölt el, hogy az előző albumról érkezett sok pozitív visszajelzés mellett meghallgatták a negatív kritikákat is, és tettek azért, hogy az akkori hibákat elkerüljék, és kijavítsák, véleményem szerint sikeresen. Fanyalgók persze mindig is lesznek, és bizonyára sok hallgatónak még ez az anyag is a befogadhatóság és élvezhetőség határán túl lesz, de akinek a zenétől többet vár el, mint könnyen emészthető dalokat és megjegyezhető dallamokat vagy riffeket, annak ez az album az év egyik legnagyobb dobása.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Unsolved Ideas of a Distorted Guest
2. Words
3. Orange Vigilantes
4. Mechanical Phoenix
5. The Quantum Symphony
6. Unfed Pendulum
7. In the Mind of the Last Whale
8. Silence this Parasite
9. A Fading Stance
10. When the Joyful Dead are Dancing
11. Until yet a few more Deaths do us part

Pontszám: 10

Szólj hozzá!