Néhány nappal ezelőtt lemezismertetőt írtam egy ausztrál atmoszférikus black metal csapat új lemezéről. Ezen a csapáson haladok most tovább, amikor az Unfelled debütalbumáról osztom meg gondolataimat.
A 2016 óta létező ausztrál/ukrán pogány black metal trió a szintér egyik újabb üdvöskéje. Az elmúlt hetekben a Season of Mist gondozásában megjelent atmoszférikus vonalú Pall of Endless Perdition című anyagukkal, ha nem is berúgták, de belökték a szcéna ajtaját. A lehetséges okokat nem kell sokáig keresni. Az Unfelled alapvetően a Woods of Desolation nyomvonalán halad, ámbár hangzása nem annyira kiforrott. E mellett – szerintem szerencsés módon – kevesebb teret enged a melankóliának, így hiába sötétebb tónusú, bármikor könnyebben hallgatható. A hasonlóság azonban mégsem véletlen, ugyanis a formáció D. álnév mögé rejtőző, egyébként magyar származású zenei vezetője, egyben a már említett Woods of Desolation irányítója is.
Zeneiségét tekintve a Pall of Endless Perdition nyers textúrákkal operál, viszont azt maximális profizmussal teszi. Vlad (Drudkh, Windswept) lebilincselő és lángoló dobolást mutat be, ezen belül a kissé black/death benyomást keltő cinjátékát emelném ki. A dobok erejével D. gitársávjai nemcsak hatásos összhangot mutatnak, hanem mind a hét kardcsapásuk a diadal és/vagy a hősi halál érzetét keltik. A középkori háborúk és a velük járó vérontás témáit boncolgató lírai dalszövegeket Mitch (Austere, Dearthe) hűvös, de jól barázdált hangon adja elő.
A hadjáratot az An Epoch in Bloodshed kezdi, amit a hagyományos értelemben nem mondanék agresszívnak vagy brutálisnak. Lassú, kimért ütemű pályát jár be, és a háttérben hallható kellemes dallam miatt még a gyorsabb részeknél is inkább merengésre, semmint tombolásra késztet. A The Opposer egyaránt jól rétegzett, azonban itt már a csata hevében találjuk magunkat. A mű egyik legerősebb tételévé a varrógép sebességű blast beat rohamok és a mély kiáltások emelik a tracket. A keserédes riffek ugyan jelen vannak, de kizárólag a háttérben hallani azokat. Ezen a mezsgyén érkezünk el a Wreathed Wings-hez. Az Unfelled minden paraméterében szeret kísérletezni a sötétséggel, amit az első pillanattól nagyon világossá tesznek hallgatóik számára. A háttér még sötétebb, a tempó a közép és a gyors között ingázik, ellenben a lassabb szakaszok jobban barázdáltak és riff központúak. Számomra valamelyest kalapáló benyomást keltett a nagy robbanással érkező és felső középtempót időről időre ügyes váltásokkal visszabontó Veil of Perdition. A cinek suhogása és a riffek igazi szónikus forgatagot generálnak, miközben az éneksáv az agónia minden formáját bemutatja.
Nem ígér nyugalmat a Transcendent Legacy sem! Ezúttal a fókusz az ördögi vokálra helyeződik, amit kíméletlen groove, részletgazdag dobjáték és egyszerű, de annál eredményesebb gitárvezetés fest tökéletesre. A Pall of Endless Perdition egyetlen finomabb, kis túlzással éteri vágása, az instrumentális Evanescent. Jól esik ez a csipetnyi pihenés, mielőtt a korong rákanyarodna a végső rohamra. Az utolsó tétel, A Diadem Embattled a maga hét és fél percével az album leginkább robosztus, számos ügyesen súlyozott résszel bíró, monumentalitást árasztó szerzeménye. Mint egy hüvelyéből finoman kihúzott kard, lassan mutatja meg igazi fényét. A frenetikus tempó és a melódia kísérteties házassága. Egy valóban heroikus, méltóságteljes lezárás!
A viharos szerzemény borítóját az egyszerű, de hatásos színvilágáról azonnal beazonosítható, orosz Yag Mort készítette.
A 36 percnyi csatazajt elsősorban a kavicsos torzítású, révedő és monotonitásában erőszakos black formációk kedvelői fogják CD gyűjteményük elengedhetetlen darabjaként számontartani, mindazonáltal a Pall of Endless Perdition arányos és jól megkomponált dalokat tartalmaz, így majdnem bárki megpróbálkozhat vele.
Kiadó: Season Of Mist Underground
Kiadás éve: 2023
Stílus: Black Metal
Web: facebook.com/unfelled
Tracklist:
- An Epoch in Bloodshed
- The Opposer
- Wreathed Wings
- Veil of Perdition
- Transcendent Legacy
- Evanescent
- A Diadem Embattled
Pontszám: 9,5