Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.unleashed.se
Kiadás éve: 2012
Stílus: Death metal
Brief Sum: 2 years after As Yggdrasil Trembles and a bit after Ragnarök a new home, Odelheim is being built. New home, new hopes but Unleashed remains the same. Killer speed, angry riffs and great solos. These give the base of an awesome album which may be the band’s most melodic composition. Long Live Viking Death Metal!
Két év telt el az As Yggdrasil Trembles óta. A Yggdrasil kőris megremegett, jelezve a világ vége közeledtét. A telek tele, a Fimbul-tél köszönt a világra, három évnyi sötétség, kegyetlen hideg és hópáncél a tájakon. A természet kezdi visszahódítani azt, ami az övé. Ez után eljön a végső ütközet, a Ragnarök. A nagy csatában mindenki elpusztul, istenek és más teremtmények. Vagyis majdnem mindenki. De maradnak harcosok, aki túlélik és új világot építenek a régi hamvain. Itt kezdődik Odalheim története.
A svédek nem teketóriáznak sokat, egy pörgetéssel elszabadítják a Fimbul-telet. Hatalmas lendülettel söpör végig a dal. Aztán az akusztikus gitár átköti a folytatást. Az Odalheim már az új kor első hangja, meglepően dallamos refrénnel. A következő dal verzéje akár egy Amon Amarth tétel is lehetne, szerencsére a refrén eléggé unleashedesre sikeredett. A középtempós nóta után a The Hour of Defeat ismét lendületesen söpör végig. Megint jól eltalált refrénnel van dolgunk. Szinte csak egy lélegzetvételnyi szünet van a következő dal előtt. A sebességből mit sem veszítve zakatol a Gathering the Battalions. Középrészen azért van egy kis pihenő a szóló alatt.
A Vinland a kedvencem a lemezről. Tengeren eltévedt basszushangokkal indul a dal, kicsit epikus Bathory utánérzés, ami a háttérben bátortalanul szóló akusztikus gitár belépésével fokozódik. Aztán vágtába fog a zenekar, és innentől hamisítatlan Unleashed. A dal elsőre is meglepett a melodikusságával.
A maja harcosok feltámadását izgalmas gitártémákkal kísérik. A rövid dalba még egy alapos szóló is belefér. A gitárjáték stílusa érdekes, a szóló kezdése progresszív érzetet ad a ritmusszekció játéka miatt, de szerencsére megmarad a hagyományos keretek között.
A By Celtic and British Shores az akusztikus bevezető után ismét a csapatra jellemző módon folytatódik. Dallamok tekintetében kicsit hasonlít a Vinlandre, így ez is zseniális.
Szokatlan gitárjátékkal kezdődik a The Soil of Our Fathers, a felépülő nóta pattogós középtempóban fogant. Pár apróságtól eltekintve ez a dal egy tipikus szerzeménynek tekinthető.
A Germania visszahozza a lendületet. Érdekes ritmusú riffelésre indul a szóló, eleinte kicsit háttérben, majd átveszi a terepet. Egyszerű, de ütős refrénje hamar rögzül. A befejező tétel jó zárása a lemeznek. Kapkodós verzéje és kényelmes refrénje hamar utat talál a hallójáratokban.
Az album hallgatása közben kívül kerülünk az általunk ismert idő múlásán, mert a háromnegyed óra szinte elröppen. Erről pedig a jól eltalált nóták tehetnek. Az Odalheimen az egyik legdallamosabb Unleashed lemez. Külön kiemelném az élvezetes szólókat, amelyek még a rövidebb nótákban is helyet kaptak. Ez persze azt is jelenti, hogy picit közelebb került a zenekar a fősodorhoz, de nem kell megijedni, igazából nem változott semmi alapvető, mindössze ütősebbek lettek a dalok.
SAMPLE:
Facebook link
Tracklist:
1. Fimbulwinter
2. Odalheim
3. White Christ
4. The Hour of Defeat
5. Gathering the Battalions
6. Vinland
7. Rise of the Maya Warriors
8. By Celtic and British Shores
9. The Soil of Our Fathers
10. Germania
11. The Great Battle of Odalheim
