Kiadó: psycheDOOMelic Records
Weboldal: www.unsilence.co.uk
Kiadás éve: 2010
Stílus: Doom metal
Brief Sum: England definitely has something special to make doom. Black Sabbath, Witchfinder General, Solstice, Warning etc. are all from there – can I make it any more obvious? Unsilence, formed in 1993 (so not exactly a newcomer but probably a new name to some), is another band that stays true to this tradition: atmosphere, dynamics and emotion, in a way you wouldn’t get it from anywhere else.
Az angol Unsilence esetében igazán olcsó poén lenne elsütni azt a kitételt, miszerint „egy doom metal zenekar hová siessen?!”, jóllehet ők tényleg nem ontják magukból az anyagokat. A lassúnál is lassabb munkatempó persze nem feltétlenül a bandán múlik, hiszen tagcseréktől kezdve kiadói bonyodalmakig sok minden hátráltatta folyamatos működésüket. Hogy mást ne mondjak, a lemezen is egy ex-dobosuk játszik, aki néhány koncerten is kisegített beugró zenészként, de állandó utódját azóta sem találták meg. Mindenesetre tény, hogy az Under A Torn Sky-ig három demó, két EP, valamint egy ki nem adott album volt az Unsilence termése.
Ennek fényében az is érthető lett volna, ha legalább egy-két egészen korai téma is felkerül a lemezre, ám az egyetlen megmaradt alapító tag, Kieron Tuohey gitáros nem nagyon tekintget hátrafelé. A 2006-ban rögzített Echoes Awaken demó négy tétele hallható itt, további négy, azokkal nagyjából egy időben született dallal egyetemben. Csupán a The Burning Midnight főriffjét mentette át hősünk a kezdeti időkből saját bevallása szerint. Én viszont azon se lepődtem volna meg, ha ez a CD valami méltatlanul elfeledett 90-es évekbeli gyöngyszem újbóli kiadása lenne. Nem csak a zene miatt, noha eleve az is abszolút kortalan, de a mai stúdiós machinációktól mentes, nyers, élő (és – elcsépelt ugyan, ám esetünkben mindenképp helytálló a jelző – őszinte) hangzás is ezt az érzetet kelti. Maga a muzsika pedig ízig-vérig brit, a szigetországgal kapcsolatban állandóan emlegetett borongós, esős időjárás vagy sűrű füstbe burkolózó iparvidékek által ihletett, súlyos, ugyanakkor melodikus doom. Összehasonlítási alapként megnevezhetném mindjárt a honfitársak közül a Solstice-t vagy a Warningot, bár előbbinél jóval kevesebb klasszikus heavy metal stílusjegyet hordoz, utóbbinál pedig kevésbé lehangoló az Unsilence. James Kilmurray énekes / gitáros hangja Patrick Walkeréhez (ex-Warning, 40 Watt Sun) áll közelebb. Nem egy iskolázott vokalista, nem a szó köznapi értelmében vett szép orgánum az övé, de ehhez a zenéhez nagyon is jól illik. Más kérdés, hogy Walker, úgymond, jobban érzi a stílust, azaz mélyrehatóbb dallamokra képes. Ezzel együtt a különösen fogós The Last Day, a gitárdallamokra és szólókra épülő Transfiguration vagy a gyönyörű akusztikus intróból kibontakozó The Hour Of Arrival egyaránt bővelkedik az emlékezetes énektémákban – és ha már a kimagasló daloknál tartunk, szintén ide kívánkozik a zárótétel, a definitív Unsilence-nótaként is meghatározható Winds Of Enlightenment.
Aligha kétséges, hogy az irányzat egyik legodaadóbb támogatójaként ismert PsycheDOOMelic kiadónál jó otthonra lelt a csapat. Remélem, a következő Unsilence kiadvány sem fog már sokat váratni magára. Ajánlom a lemezt a stílus valamennyi hívének figyelmébe, akárcsak a Warning utódjaként létrejött 40 Watt Sun idei debütálását, a The Inside Room albumot.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. The Last Day
2. The Burning Midnight
3. Transfiguration
4. Barricade
5. Echoes Awaken
6. Of What May Become
7. The Hour of Arrival
8. Winds of Enlightenment