Kiadó: Setalight Records
Weboldal: www.unsoul.de
Kiadás éve: 2008
Stílus: Progressive Extreme Metal
Brief Sum: I knew in advance that I won’t be bored and yawning during this nearly 45 minutes. I wasn’t disappointed. Minute by minute I became immersed in this musical mystery provided by Unsoul. There are simply no predictable turns. But the moment they earned my absolute respect was when I saw that this music laid on the altar of progressivity doesn’t just turn into chaos.
Néhány évszámmal kezdeném: 1995, 1999, 2008. Ezekhez az évszámokhoz rengeteg esemény köthető, de én a berlini Unsoul zenekarral kapcsolatos jelesebb események kiemelését tűztem ki célul. 1995-re datálható a banda megalakulása, 1999-ben adták ki a Seed Of Rage című debüt albumukat, a második sorlemez, a Magnetic Mountain pedig 2008-ban jelent meg. Azaz a lemezismertetőm ezúttal egy nem kifejezetten friss anyag bemutatásán alapszik. De előre szólok, nem kell megijedni, hogy poros, kopott, lejárt szavatosságú alapanyaggal dolgoztam, mert a Magnetic Mountain egy időtálló anyag, sok – sok évvel később is izgalmas hallgatnivalóval fog szolgálni.
Nem is értem, hogy maradhatott ki ez a csapat eddig az életemből. Valószínű, hogy ez annak a mérhetetlen propagandának, médiafelhajtásnak köszönhető, ami a zenekar körül kialakult. Engedtessék meg nekem ennyi irónia… Nos, azért fájlalom az elvesztett éveket, mert metal berkekben mindig is vevő voltam izgalmas, a megszokottnak hátat fordító, a kommersszel még köszönőviszonyban sem lévő művekre. Visszamenőlegesen most feljegyezhetek egy újabb zenekart a listámra.
Már az albumot kézbe véve éreztem, hogy nem egy jól kitaposott ösvényre merészkedem. Valami azt súgta, nem fogom sóhajtozva végig unatkozni a közel háromnegyed órát. Nem kellett csalódnom. Percről percre egyre jobban merültem bele abba a zenei misztériumba, amit az Unsoul produkál. A Magnitogorsk vonatzajától a Secret City balalajkaszerű záróakkordjáig csak kapkodtam a fejem és kerekedett a szemem. Ha éppen nem headbangeltem. Egyszerűen nincsenek kiszámítható pillanatok. De amivel leginkább kivívták a tiszteltemet, az a momentum, hogy nem fullad káoszba a progresszivitás oltárára fektetett muzsika. Úgy feszegetik a határokat, hogy megmarad a kohézió, mindig komplett, egész dalt kapunk. Na és persze mernek tradicionális rock hangszereken túl egyéb hangkeltő eszközt is bevetni. A billentyűs hangszereket se csak színesítés céljából vetik be, fontos szerepet töltenek be a dalokban. Néhány esetben az Amorphis zenekar billentyűfutamai derengtek fel bennem, de semmi más, mert egyéb párhuzamot még véletlenül sem tudnék találni. Vagy említhetném a Contratto Senza Pietá című, teljesen egy szál zongorára épülő számot, amihez hasonlót eddig még heavy metal lemezen nem igazán hallhattunk. Persze a bulizásra is szánnak időt a berlini fiúk, úgy gondolom, kevesen maradnak a foteljükben mozdulatlanul, ha meghallják a Dance Your Legs Off-ot. De mire teljesen belemelegednénk, a következő, Pre- című szám dzsesszes finomkodása már ki is józanít, de csak azért, hogy a Post- még brutálisabban nyithasson.
Szóval ilyen ez a lemez. Egy nagy adag meglepetés csokor. Azt sajnálom, hogy a szövegkönyvhöz nem sikerült hozzájutnom. Kíváncsi lettem volna, egy kaliberű albumhoz, milyen költészet passzol. Illetve sejtem, viszont szerettem volna megbizonyosodni róla. De bizonyosodjon meg más is! Aki szélesebb érdeklődési perifériával rendelkezik, aki csak egy kicsit is szereti a feszültségekkel teli, extrém progresszív muzsikát, az nem fog csalódni. Érdemes a Youtube-ra ellátogatni és a Dance Your Legs Off vagy a Welcome To Annexia koncertfelvételét megtekinteni. Én szóltam…
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Magnitogorsk
2. Way Less Space
3. Rebel Prostitute
4. Swancorpse
5. Neverest
6. Contratto Senza Pietá
7. Dance Your Legs Off
8. Pre-
9. Post-
10. I Loss
11. Breaking The Frames
12. Secret City