UNTIL DEATH OVERTAKES ME – Days Without Hope

Kiadó: Stygian Crypt Prod.

Weboldal: http://udom.nulll-void.com/

Kiadás éve: 2009

Stílus: Funeral Doom Metal

Brief Sum: Darkness, melancholy, celestial atmosphere. Roughly speaking this characterizes Days Without Hope. Sometimes we need to dig deep into the darkest depths of our soul to learn and analyze our faults. Sometimes we have to kiss the rails and try to win from the bases.

 

A belga Until Death Overtakes Me ’99 óta részese az extrém zenei palettának, ami ha belegondolunk nem kis időintervallum. Fennállása alatt 6 lemezt adott ki, és ez a mostani egyfajta összegzés akar lenni az egyszemélyes projekt eddigi munkájáról. Rengeteg hatás és stílus keveredik a zenében, alapvetően funeral doomot hallhatunk sok szimfónikus, dark ambient és drone hatással keverve. Igazi sötét, depresszív muzsika ez, amit se felkeléskor, se elalváshoz nem ajánlott hallgatni az “érfelvágós” hangulat miatt. Én többször átrágtam magam ezen a végtelenül borongós, melankólikus anyagon és még mindig nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem.

Az én szubjektív véleményemet félretéve igényesen megkomponált lemez ez, bár 7-8 perc után a hosszabb lélegzetvételű számok unalomba fordulnak. Ilyen például a This Dark Day ami a szűk húsz percével olyan szinten lélekölő és monoton, hogy még nekem is nehéz volt elsőre végighallgatnom. Alapvetően a műfajhoz hozzátartozik az apokaliptikus, már-már unalmas témák sorozata, és egyfajta hangulatelemként használják, de ez azért tényleg sok. Ha már elsőre a negatívumokat vettem elő, meg kell említenem a Departure és a T.D.D. című számokat, melyek arra hivatottak, hogy lezárják a lemezt. Borzasztó klisés témák váltogatják egymást, nem is túl sűrűn. A végére már úgy voltam vele, hogy lőjön már le valaki mert nem bírom tovább. A záró nóta ráadásul instrumentális, riffmentes lezárás, ami ha úgy tetszik beveri az utolsó szöget a koporsóba.

Igen találó név a funeral doom, mert ez tényleg egy temetéshez illik leginkább. Most pedig jöjjenek a pozitívumok, bár egy ilyen albumnál a pozitív szót használni igencsak irónikus, tekintve a korong rendkívül negatív kisugárzását. A nyitó Cruel zseniálisra sikeredett. Olyan extrém doom legendák között bérelt ezzel helyet magának a srác mint az Esoteric vagy akár a Skepticism. Jól eltalált nóta még a Careless, Painless, Far Away melyben a gitártéma letaglózza az embert és bennehagyja egy fekete masszában amiből nem lehet kijutni. Súlyos egy lemez ez, amihez hangulat kell és odafigyelés, nem lehet csak úgy betenni evés közben aláfestésnek, mert az apró finomságokban rejlik a lényeg.

Nehéz hallgatnivaló igazi elvetemült doom arcoknak és azoknak akik egy kicsit is nyitottabbak az olyan zenékre, ami lényegesen más mint amiket megszoktunk.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Cruel
2. They Never Hope
3. Careless, Painless, Far Away
4. This Dark Day
5. Departure
6. T.D.D. (Reprise)

Pontszám: 7

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár