Egy ideje már nem néztem szét Axafan szellemek járta háza táján, ami nagy hiba volt, mert Tamásiban élő barátunk szinte havonta elővarázsol valamit lelke sötétségének ládikájából. Ezúttal az Urachel-projekt denevérszárnyai emelkedtek a magasba, vagy pontosabban ereszkedtek le Gehenna mélységébe.
A tíz lángnyelvet magasba lövellő korong 34 percben szúr, vagdal, tép, perzsel és bontja darabokra mindazokat, akik tesznek egy próbát vele. Bevallom őszintén, én egy ideig csak kerülgettem az anyagot, mert féltem attól, hogy az egyszemélyes projektek többségéhez hasonlóan az Urachel is beleesik az ingoványossá váló hangzás világába. Ezt lehet az előadó észre sem veszi, ám a hallgató számára – master ide vagy oda – elvész a kezdeti varázs és az album nem tűnik differenciáltnak, hovatovább a dallami munka árnyalatai is elvesznek. Szóval ettől tartottam, szerencsére alaptalanul, mert amit kaptam, az minden, csak nem giccsdoboz!
A Gehenna szerkezete nem terjengős! Az egyes dalokban hol egy szóló, máskor egy riff, néha pedig egy sejtelmes vokálblokk vagy hangeffekt visz egészen természetes érzést az anyagba. A dobon egyedül a gyors részekben érezni a programozást, de a dallamos gitármunkával egyforma teret kap a mixben, ami felhúzza a kissé tompa megszólalást. Jó tanács: pörgesd 1000 watton, akkor gejzírerővel repeszti majd a falat és töri az ablakot! Ez nem holmi cukiság, hanem a vértől és mocsoktól bűzlő Gyehenna fekete sóhaja, amit zene mellett a kivételes borító, illetve a sátánista szövegvilág szintén precízen leképez.
Egy félelmetes, a kárhozottak fájdalmát visszaadó Intro-t követően megérkezünk a kárhozat völgyébe. A címadó Gehenna, híven nevéhez az öldöklés színterén, a hitehagyottak temetőjében rángat gyorsabbnál gyorsabb tempóban. Röviden: pusztító, nihilista, dermesztő black metal szörnyeteg, nagy menetekkel, vastagabb basszussal és haláli heavy szólóval. A Demonic Visions valamivel lassabb járatú, inkább a norvég hagyományokat ápolja. Felépítésében jelzi, hogy az Urachel ismét megérkezett és belépett a gonosz sötét dimenziójába! Érdes basszusa és a kalapáló dobok jellegzetesek és emlékezetesek. Vagány, egyben baljós riffekkel indít a Dining with the Devil, amely ezután végzetes és rosszindulatú hangzásba merül az elkerülhetetlen gyorsulás előtt, majd ismét jön mindent begyújtva az emelkedett riffláng. Axafan először ebben a tételben játszik kicsit a hangjával. Suttog, károk, artikulál, kiszenved, melyek kiegészülve a kórussal, mind impozánssá változtatják a művet. A dob sound is nagyon ott van! Az Eternal Desolition kellemes húrokkal kezd, majd – Urachel mértékkel mérve – lomhán terebélyesedik, mígnem egy komplex zsigerig csiszolt zúzást kapsz.
A siralomvölgy másik felében az Infernal Confluence az első szerzemény. A váltakozó tempós játék során kreatív és egyedi dallami megközelítést párosít kifejező és pontos narrációval, míg a lezárásban egy halk harang emeli a kompozíciót ördögi magasságokba. Vele szemben a Gorgo bár masszívabb és robbanékonyabb kompozíció, szándékosan nem süti meg annyira a vért, sokkal inkább épít a gonosz ötletekre, valamint a kántáló-károgó vokálra. Legnagyobb pillanata a lezárást megelőző rövid szóló és a rákövetkező forró riff-folyó. legkevésbé a Skin-Walker skatulyázható be az Urachel eddigi munkásságába. Nekem úgy tűnik, mintha barátunkat megihlette volna kicsit a Blackbraid munkássága. Varázslatmondás és sámánhangulat, akárcsak egy NDK-s indiánfilm remake-jéhez keresnénk black metal filmzenét. Érdekes, mindazonáltal egyáltalán nem rossz kikacsintás… A komolyabb, összetettebb tételek közé tartozik a Rise of the Void. Kattogó dob, végzetes vokál, továbbá elsőrangú és ropogós szóló. Minden benne van, ami csak kell. Úgy érzem, az album egyik legjobb száma a Gehenna, a Dining with the Devil és az Infernal Confluence után.
Bár az utolsó snitt a Gehenna meddőhányóján eredetileg egy Celtic Frost feldolgozás, húrozása egészen old-school Metallicásra sikeredett. Szerintem abszolút szerethető! A vokálban egyensúly van a mixben, és a nyers élű riffek is mindenütt jó helyre kerültek.
Az avatatlanok, akinek nincs füle vagy tapasztalata e szűk műfaj iránt, kínzásnak élnék meg az Urachel legújabb albumát. Mi viszont, kik black metalon élünk, előbb szeretni, majd egyenesen kívánni fogjuk úgy a reggeli kávé, mint az esti bor mellé, hiszen nem csupán tartalmas, hanem formailag is teljesen kiérlelt kiadványról beszélünk.
Kiadó: –
Kiadás éve: 2024
Stílus: Black Metal
Web: @facebook
Tracklist:
- Intro
- Gehenna
- Demonic Visions
- Dining with the Devil
- Eternal Desolition
- Infernal Confluence
- Gorgo
- Skin-Walker
- Rise of the Void
- Hidden track cover
Pontszám: 10