Lemezismertetők

URACHEL – Pseudomonarchia Daemonium

Urachel Cover240103

„S mikoron ördögömet látám, komolynak, alaposnak, mélységesnek, ünnepélyesnek látám: a nehézség szelleme volt ő, – általa esnek mindenek.” Nietzsche nagyszerű Zarathusztrájából rögtön ez az idézet jutott eszembe, amikor pár héttel ezelőtt Márkó Zoli megkeresett az első Urachel demóval. Tekintve, hogy az eddigi zenekarai – finoman fogalmazva – nagyon más vonalon mozogtak, így a megszállottság állapotának tudtam be a mesterrel történteket. Nade teltek a napok, jöttek a számok szépen egymás után, és mi megbeszéltük, hogy itt jó volna egy szóló, amott megjelenhetne ismét a kórus és így tovább. Azután váratlanul eltűnt pár napra, hozzám pedig megérkezett a Pseudomonarchia Daemonium.

A korongon Axafan (Zoli Faustból kölcsönzött művészneve) hallható minden hangszeren, továbbá a maszterelési műveleteken túl, a tematikához illő borítót is ő készítette. Lírailag – a latin nyelvű Intro és Outro kivételével – az angolul megszólaló Pseudomonarchia Daemonium nem más, mint egy 40 perces futásidejű koncepcióalbum, amely a Pokol legismertebb démonjait mutatja be, rajtuk keresztül pedig a fájdalom, a kilátástalanság és a bűnhődés, tehát az örök pusztulás, a kárhozattal járó soha véget nem érő gyötrelmek témáit kezeli.

Maga a koncepció nem teljesen új, hiszen más zenekarok is szenteltek már hanghordozót a másvilág irányítóinak – ezen konceptalbumok közül sokunknak a lengyel Besatt Demonicon című anyaga a legemlékezetesebb –, viszont Johann Weyer híres művét véleményem szerint eddig senkinek nem sikerült ilyen meggyőzően közvetítenie. Nem viccelek, a zenei oldalt tekintve ez a végzet és a tíz démonidézés a rettegés és az elkeseredés tapintható esszenciáját árasztja. De ráadásként akad még egy hangulatos Immortal feldolgozás is a lemezen.

A ’90-es évek norvég black metalja és a modern hangzás közé szőtt dallamok kísérteties atmoszférájú hangzásán túl az Urachel a Pseudomonarchia Daemonium-al nem csupán okkult, egyúttal lenyűgöző mentális megnyilatkozást is szolgáltat hallgatójának, ekként érdekes kettős olvasatot kínálva az albumnak.

Az Intro (The Demon Summoning) egylatinnyelvű ima a Sátánhoz. Feladata, hogy ráhangoljon az elkövetkező percek pokoli borzalmaira. Az alvilág első hercege, akivel megismerkedhetsz Azazel, a viszályok és háborúk elhozója. A káosz béklyói alól felszabaduló gitárok és a szédületes dobprogram hatalmas lendülettel követel teret magának hallójárataimban. A női kórusháttérének vissza-visszatérő belépésével, valamint az alávaló karcos reszelő vokál révén ezüstláncaim mind forróbb szorításában csavarodnak nyakam köré, míg karpereceim a rövid akusztikus kiállásban felbukkanó keleties könyörgés utáni nagy beindulásnál szinte össze akarják roppantani csontjaim. Nem kétséges, érzem a túlvilági jelenlétet, a nagy Azazelt, aki a forgószél erejű gitárokból, a harcidobokból és legfőképp a heavy zárószólóból a láncaimba költözött. Ez a darab garantáltan nem hagyja a lelked érintetlenül! A bukottak első köréből most Belphegor kér szót. A tétel kezdése olyan, mintha felnyitnánk egy régi korhadt koporsófedelet. A kiáltás okozta rémület után először megcsapja orrod a dohos levegő, majd megtámad az őszinte, igazi és vad black metal. Mi ez – kérdezed? Absu, Gorgoroth vagy talán Immortal? Bizony nem komám, ez az Urachel, amely szakítva a műfajban kedvelt tremolószedéssel, végig thrases riffekkel kíséri a billentyűket és a bitanggyors dobokat. Ugyanezen logikára épül a Mammon is, csak sokkal dallamosabb (valódi riffhenger), továbbá jobb heavy szólót kapott és Axafan hangját banadavokállá bővítette, ekként pedig messzire ugrott az egyhangúság képzetétől. A BaalZebub melodikusabb atmoszférája bizonyítja, hogy az Urachel a keverés terén úgyszintén kézben tartja a dallamait, valamint az érzelmekkel teli hangzásvilág alátámasztására használja őket, a zene előrébb vonszolására helyett. Az itt hallható kórusbetétek igazán baljóslatúak és túlvilági érzéssel fertőzöttek, sőt, néha egyenesen hátborzongatók. A Frucissiare (Necromancy) kombináltabb vokálja, ropogós riffelése, thrashes ritmusa a vártnál sokkal összetetteb rétegezést biztosít a számnak, amely végig megtart egy bizonyos pszichogén hatást, amit a heavy szólótöredékek tovább mélyítenek.

Szerintem a Pseudomonaachia Daemonium leginkább megszállott szelete a Sathanus – nyilván nem véletlenül. A harangozás, az ördöngös, vitriolos ének és a Mardukot idéző húrhasználat tökéletesen ül a gyors, kopogó dobmunkán, amely így a pillanat intenzitásától függően emelkedő vagy éppen süllyedő pályán tartja a dallamtextúrát. Az Asmodeus kompozíciója ugyancsak szót érdemel. Sok minden történik benne: riff- és tempóváltások mindenhol, de patikamérleg pontosságú rendszerességgel váltakoznak a dallamok és a disszonanciák is. Nem lehet panasz az előadásmódra sem, ami azon túl, hogy precíz és letisztult, végig a black metal mezsgyéjén tart, miközben nem fél kikacsintani a heavy/thrash/speed irányokba. A kecsesség, a lendület és az ördögi black metalt vad elhagyatottsága keveredik a drámai hatású Abaddon-ban. Az intenzív ritmus természetesen adott, ámde rendelkezik egy kis légies töltettel, fanatikus sikolyokkal, és persze frenetikusan kidolgozott, kanyargós dallamokkal. E nyolc dal, mint a hét halálos bűn, hosszú ideig kísérteni fog a maga komor történetével és rideg hangulatával. A dalszerzés a különböző betétekkel megszórva egy nagyon hangulati alapú, komplex albumot alkot, amire a zárómomentumban (The Exorcism) elhangzó letenye, illetve a ráadásként kapott Blashyrkh (Mighty Ravendark) teszi fel a szarvakat.

Az egyszemélyes projekt debütálása számomra teljesen meggyőző mind zeneileg, mind gyártástechnológiailag, az pedig külön megtisztelő, hogy a 25 limitált példányban megjelenő CD-ből birtokolhatok egyet. Axafan ígérete szerint hamarosan jön a démonkatalógus folytatása is, csak előtte ez a cucc érkezik még több, limitált kazettaváltozatban, több kiadónál. Én már nagyon várom legközelebb mivel rukkol elő az Urachel! Ezzel az igazán, sötét évzárással kívánok jobb évet a Gyehenna lankáin kóborlóknak!

Kiadó: –
Kiadás éve: 2023
Stílus: Black Metal
Web: @facebook

Tracklist:

  1. Intro (The Demon Summoning)
  2. Azazel
  3. Belphegor
  4. Mammon
  5. BaalZebub
  6. Frucissiare (Necromancy)
  7. Sathanus
  8. Asmodeus
  9. Abaddon
  10. Outro (The Exorcism)
  11. Blashyrkh (Mighty Ravendark) (Immortal cover)

Pontszám: 10

Kapcsolódó cikkek

Urachel – megjelent a „Pseudomonaachia Daemonium” lemez!

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek