Lemezismertetők

URSUS – Fuerza Metal

Kiadó: Pure Steel Records

Weboldal: myspace.com/ursusthrash

Kiadás éve: 2011

Stílus: Thrash metal

Brief Sum: Ursus, the bear is back and shred some faces with its uniqueness. Almost succeeded since there are great ideas on the album. They should really put more of these onto the albums. 

 

Ursus a medve visszatért. Nem valószínű, hogy ezzel a kijelentésemmel különösebb izgalmat okoznék, pedig a columbiai old school-thrash brigád már 2001 óta létezik, és a Fuerza Metal pedig a második lemezük. A csapat anyanyelvén, spanyolul énekel, és ha a címet esetleg nem értenénk (Fémerő) a bőrökbe és felvarrókba csomagolt fiatal arcok (egy hölgy is van közöttük), kétséget nem hagynak afelől, hogy ők bizony nem újat akarnak alkotni, inkább imádott műfajukban szeretnének muzsikálni.

A bő fél órás lemez nem sok üresjáratot ígér. Amit az intró után felcsendülő punkos Patria Grande is alátámaszt. Jó nyitódal, mutatja minden erényét és gyengeségét a zenekarnak. Érződik, hogy valami kisebbfajta helyi underground hírességek lehetnek. A dalok nincsenek túlbonyolítva, néhol felbukkannak benne Iron Maiden-es megoldások. Mondhatni korai hatások, mert gyakran érezni bennük a punkos lendületet is. A kórusokban néha nehéz eldönteni, hogy az oozós részek inkább punkosak vagy inkább maidenesek. A többi zenei részt pedig egy ősthrash tölti ki, abból az időből, mikor még nem határozták meg az egyes műfajokat szigorú határok.

Két dalt emelnék ki a lemezről, amik leginkább megfogtak, annyira, hogy két zenehallgatás között is mellettem maradtak dallamai.

Az egyik a Pueblo Sin Memoria. Akár egy death metal nóta kezdődik, mondjuk a korai misztikus és súlyos Therion időkből, ami aztán egy gitárdallammal átvált egy könnyed punkos vonalba talán Onkel Tomnál hallani hasonló komolyságot. Amint elvárható egy ilyen alkotástól, hamar utat talál a hallgatóhoz.

A másik hasonlóan izgalmas tétel a Marioneta de la Guerra. Ez egy balladának is tekinthető. Akusztikus gitárral és énekkel indul, ez durvul be szép fokozatosan. Az egész dalban van valami ismerős, talán kezdeti Tűzmadár, Dinasty vagy Obstructionon lehetett hasonló nótákat hallani. (Ha valaki megmondja a megoldást, vendége vagyok egy sörre 🙂 ) Persze nem lenne thrash véna, ha a refrénre nem lépnének oda rendesen. Aki egyszer is hallja az „asszasszínósz, básztárdósz, terrorisztász” refrént, benne marad a hallójárataiban.

A többi dal, ha nem is érnek fel ezekhez, azért hasonló képet mutatnak. Egyszerű fogósság és lendület, aminek az az ára, hogy esetleg hamar ráun az ember. Mindenesetre a csapat inkább a zeneimádatról és a fiatal arcokban feszülő energiákról szól, a világot nem is akarják megváltani. Nekem sokszor feltűnt a középszerűség, és igazából, ha angolul énekeltek volna, sokkal kevésbé lett volna izgalmas. Az alapkoncepció jó, de ahhoz, hogy igazán üssön, több ötlet és igazán fogós dallam kellene. Egy jó kis klubkoncerten viszont nagyon ütős lehet a fogat.

Tracklist:

1. El Rugido
2. Patria Grande
3. Infamia Tauricida
4. Larga Vida
5. Fuerza Metal
6. Dictador
7. Pueblo Sin Memoria
8. Negocio Mortal
9. Marioneta de la guerra
10. Destruccion

Pontszám: 6

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek