V.A. – A Hungarian Tribute To Burzum – Life Has New Meaning

Kiadó: Hungaryan Records

Weboldal: 

Kiadás éve: 2008

Stílus: Black metal

 

 

 

 

Bevallom, felemás érzésekkel álltam neki eme válogatás meghallgatásának. Elég sok nemzetközi Burzum feldolgozást és válogatást hallottam már, és azoknak a nagy része fércmunka volt. Sok-sok igénytelen feldolgozással, nem kevésbé rossz zenekaroktól. Kíváncsian vártam viszont, mit hoznak össze a srácok erre a kizárólag hazai bandák szereplésével készült lemezre. A végeredmény egy meglepően jól sikerült tribute lemez, érdemes meghallgatni! Nem tudom, hogy jelentkezős alapon történt-e a bandák kiválasztása, avagy nem, de el tudtam volna képzelni még 1-2 hazai csapatot erre a korongra! Na de nézzük sorban a számokat:

Teurgia-Dunkelheit: A Teurgia nem tartozik a kedvenc hazai black metal zenekaraim közé, inkább átlagosnak nevezném őket, de amit a “Dunkelheit”-tal csináltak, az majdhogynem lenyűgöző. Jó nótát sikerült kiválasztaniuk, és hozzá is tettek az eredeti hangulatához még egy kis pluszt is. A gitárok nagyon jól szólnak, minden hangszer arányosan, tisztán hallatszik. Ami a legjobban tetszik az átiratban, az a két fajta ének. Hallhatunk egy jó magas, károgós tipikus black metal orgánumot is, de a nóta második felében egy kicsit mély, doomosabb hatású vokállal leptek meg. Ez teszi fel a koronát erre az amúgy maximálisan igényesnek nevezhető feldolgozásra. Soha rosszabb átdolgozást! Az új lemezüket még nem hallottam, de ha azon is hasonló a hangzás és a hangulat, akkor mindenképp beszerzem!

Toween-Lost Wisdom: A kiadványban nincs info erről a formációról és én sem hallottam még róluk, feltételezem, hogy egy project-ről van szó, de nem is ez a lényeg. A kedvenc Burzum számomat sikerült elég jól eljátszaniuk. Ez volt az egyik legjobban várt átirat nálam. Az ének teljesen a régi Vikernes által megálmodott, sikítós károgás. Nagyon eltalálták ezt az énekhangot, persze ez sok olyan bandának is sikerül, akik nem szerepelnek Burzum tribute kiadványon. A hangzás nem hagy kivetni valót maga után, talán a gitárok vékonyabbak kicsit a “Det som…” lemeznél, de annyi baj legyen. Az egyetlen negatívum talán a számmal az, hogy nem sokat tettek hozzá az eredetihez, elnyomják, úgy ahogy van, talán még valami ötletes dolog belefért volna. Egész jó, de akkor inkább az eredetit teszi be az ember. Ha feldolgozás, akkor az legyen tényleg feldolgozás!

Aetherius Obscuritas-Ea Lord of the Depths: Abban biztos voltam, hogy ez a banda szerepelni fog ezen a cd-n, de mivel én nem nagyon bírom, ezért nem igen voltam kíváncsi a feldolgozásra. De ha már itt van, írok róla pár sort…Egy remek nótára esett Arkhorrl választása, az biztos. Az előadásmód már nem annyira remek. Az eredeti szám nyitó tétele van felvezetőnek betéve a feldolgozás elé, igencsak igénytelenül átvezetve. Itt is az a legfőbb gond, hogy eljátsszák a számot, nem feldolgozzák. Nincs ötletesség, semmi, amiben különbözne az eredetitől. Az énekhang itt is szintén Vargot idézi fel, hasonlít az eredetire. A legjobban a dob és a basszus tetszik a feldolgozásban. Ami az eredeti gyengéje, az itt pont az egyetlen előnye a nótának. Viszont a gitárok kicsit összefolynak itt-ott, persze nem kell kristálytiszta megszólalás egy Burzum számhoz, ez tény. A Sudden Death dobosának jár a dicséret a teljesítményéért! A gitárszóló viszont kritikán aluli megszólalással, effektel rendelkezik. Sosem fogom elismerni ennek a zenekarnak nevezett project-nek a teljesítményét, működését, mert nekem nem több egy időtöltésnél, nem pazarlom az időmet azzal, hogy a “lemezeit” otthon hallgassam, de ez az cover nem volt rossz!

Invictus-Die Liebe Nerphus: A “Hlidskjálf” számomra minden idők legunalmasabb Burzum lemeze marad örökre, nem nyújt semmi olyat, amit máshol ne tudna az ember hallani. Az Invictus hozzott egy standard feldolgozást, nem többet. Nem értem, miért dolgoz fel bármely banda is egy számot az utolsó két Burzum lemezről, de ha ők ezt választották, mit lehet tenni? Gondolom a “banda” is hasonlóan az ambient műfajban utazik, amely stílusból nehéz kiválasztani az igazán jó, említésre méltó zenekarokat. Nem sokáig tarthatott feldolgozni ezt a nótát. Inkább átvezető jelleget ölt fel a lemezen való szereplése. Arra viszont teljesen jó.

Athame-Beholding the Daughters of the Firmament: A lemez egyik legjobb átiratát készítette el az Athame! Az ő szerzeményeiktől sem vagyok elájulva, de most bebizonyították, hogy tudnak ők hangulatos, jó nótákat is előadni. Igaz, hogy ez nem saját tétel, de itt előjön egy bizonyos hangulat, és nekik sikerült átváltoztatni az eredeti számot, belenyúltak itt-ott, belevitték saját érzéseiket szerintem. A hangzás nem Burzum-os, sőt, már-már a Graveland-re hasonlít! Lehet, ez az, amiért megtetszett a szám! A dobos a cinjeivel teszi színesebbé, változatosabbá a számot, pörgetéseket tesz be, szóval érezni, hogy foglalkoztak a dologgal. A többi hangszer is erősen élvezhetően szól, egyedül az ének lett számomra unalmas, semmitmondó. Gyakorlatilag viszont az egyik legjobb feldolgozás az övék ezen a lemezen!

Domhring-Stemmen Fra Tarnet: Na kérem, amit itt ez az általam eleddig ismeretlen társulat művel, az a Burzum rajongók álma! Egy nagyon régi számot zúznak a hallgató arcába, nagyon keményen. Kellően primitív black/punk-os az előadásmód. Érezni, hogy nem egy helyben állva játszották fel a számot. Nagy valószínűséggel élvezték a munkát, aminek a gyümölcse egy remek feldolgozás lett. Itt megvan az, ami a legtöbb Burzum átiratból hiányzik, kellően hű az eredetihez, de a banda a saját formájára, stílusába helyezi a dalt! A hangzás épp eléggé old-school, nem lett igénytelenül gyenge, pont olyan amilyennek lennie kell! A gitárok jól szólnak, a slide-os részek még jobban ki is vannak játszva, mint az “Aske”-én. Az ének jól eltalált, kellően black metalos orgánum. A dobba se lehet belekötni, oda van téve, nincs túlcicomázva, de ötletes, húzós, cipeli a hátán a többi hangszert. Remek lett, a kiadvány egyik legprofibb műve!

Adversor-My Journey to the Stars: Horváth Csaba feldolgozása legkevésbé sem nyerte el tetszésemet -biztos nem is ezért készítette-, de ez egy tipikus igénytelen Burzum újra-feljátszás. Ötletek vannak, első hangjai alól szólalnak meg az első dallamfoszlányok, de a hangzás teljesen pocsék! Az egy dolog, hogy dobgéppel dolgozik, egyedül biztos nehéz a színtéren tartani egy zenekart de azért fordíthatott volna több időt, figyelmet is a megszólalásra. Vagy a határidő szorította, vagy nem is akart foglalkozni az előadásmóddal, vagy tényleg teljesen igénytelen. Mindenki döntse ezt el saját maga a szám meghallgatása után. Harmatgyenge!

Gholgoth-Key to the Gate: A legdurvábban előadott feldolgozást a szentesi Golgoth készítette el ezen a hanghordozón. Gyors számra esett a választásuk, jól is tették, jól is valósították meg az elképzeléseiket. Ötletekben itt sincs hiány, sikerült nekik is a saját stílusukra formálniuk az adott nótát. Hallatszik a több évnyi tapasztalat, profin van feljátszva minden egyes hang, kezdve a dobtémáktól egészen a zseniálisan kivitelezett szólóig. Sokan megpróbálták már feldolgozni a “Key to the Gate”-et, legtöbbször eredménytelenül. Itt viszont mindent beleadtak a srácok, és egy olyan átiratot készítettek, amit nyugodtan Varg Vikernes kezébe lehetne adni, hogy hallgassa meg -nem ez az egyetlen ilyen átdolgozás a korongon- nem vallanának szégyent! Éppenséggel megnézném tőlük egy koncerten is ezt a számot, bármennyire is kilóg a repertoárból, bármennyire is keveset koncerteznek… Az anyag egyik legjobb alkotása!

Anakron-Daudi Baldrs: A Győrffy András alkotta formáció is egy ambient tételt válaszott magának, az eredetinél bőven komolyabban megvalósítva. Ambient és ambient között is van különbség, ez itt hallatszik is. Szemben az Invictus feldolgozásával, András érezhetően nem fél órát foglalkozott a dal elkészítésével. Kicsit egy rituáléra emlékeztető hangokat vonultat fel, ez valószínüleg a “Daudi…” eredetijéből maradt. Viszont itt több féle hangkép elevenedik meg, többsíkú az előadásmód, kicsit fel is gyorsította a szám közepét, ami jót is tett szerintem a nótának. Hangulatos szerzemény lett, annyi bizonyos, bármikor meghallgatható!

Hunderworld-Jesus Tod: Jól eltalált zenekarnév, jól eltalált feldolgozás. Nem lehet könnyű feljátszani egy nyolc perces opuszt, az biztos. A Hunderwolrd viszont bevállalta, mint ahogy minden Burzum tribute-on megtalálható a Jesus Tod. Nem szakadtak el nagyon az eredetitől, dobgépes megoldás, hasonló gitárhangzás, a basszust nem igen lehet nyomon követni. A vokál viszont teljesen eltérő, nincs annyira széttorzítva, mint tette az Varg a hangjával a “Filosofem”-en. Érthetőek a szövegrészek, szemben az eredetivel. Talán kicsit unalmasabbra sikerült a feldolgozásuk az eredetinél, de komolyabb gond nincs vele!

Baskíria-War: Nos, a legjobb Burzum feldolgozások általában a “War”-ból születnek, gondoljunk csak vissza a Judas Iscariot átiratára, de én pl. hallottam már grindcore verziót is jó fajta megszólalással. Amennyire egyszerű a szám szerkezete alapból, annyira sok ötletet lehet belecsempészni. A budapesti Baskíria is ezt tette, beletettek például egy részt robbanásokkal, géppuska hangokkal, még jobban szemléltetve a szám mondanivalóját. Nincs kegyelem! A megszólalás mesteri lett, arányosan szólnak az instrumentumok, a basszust kicsit előtérbe tették, de pont ez tetszik benne! Patkány bebizonyítja, hogy nem véletlen áll évek óta a zenekar élén frontemberként, énekesként, ocsmány módon (jó értelemben véve) adja elő a szövegeket. A számvégi szóló amolyan ős-Slayer, ős-Bathory hatásúra lett megkreállva, feltéve a koronát erre a remek cover-re.

Funebre-Der tod Woutans/Filosofem: “Minek nevezzelek?”, írta egyik neves költőnk anno… Most én is ezen gondolkozom a Funebre átiratát hallgatva. Khrul összehozott egy hibridet két számból, az egyik “zenéjére” rátette a másik magyarra fordított szövegét. A nóta egyik fele egy igazán gyászos hangulatú vontatott rész, a másik pedig egy teljesen furcsa leírhatatlan kinyilatkoztatás. Az elmúlás gondolata jut eszembe, amikor hallgatom ezt a tételt. Egy narrátor hangját hallhatjuk majdnem végig, aztán bejön egy károgósabb vokál, ami felteszi az “I”-re a pontot. Hangulatos lett ez a speciális mű!

Tracklist:

1. Teurgia: Dunkelheit
2. Toween: Lost Wisdom
3. Aetherius Obscuritas: Ea, Lord Of The Depths
4. Invictus: Die Liebe Nerthus’
5. Athame: Beholding The Daughters Of The Firmament
6. Domhring: Stemmen Fra Tarnet
7. Adversor: My Journey To The Stars
8. Gholgoth: Key To The Gate
9. Anakron: Daudi Baldrs
10. HunderWorld: Jesus’ Death
11. Baskíria: War
12. Funebre: Ha elérkezik az este

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár