V.A. – Have A Brutal Day! – World Wide Compilation

Kiadó: Neverheard / CorpseFire

Weboldal: http://neverhearddistro.blogspot.com

Kiadás éve: 2008

Stílus: Black/Death

 

 

 

Legelőszöris azzal kezdeném, hogy én nem igazán kedvelem a válogatásalbumokat. Sokszor esnek ugyanis a kiadók abba a hibába, hogy vagy stílusilag, vagy igényességben nem egyforma bandákat nyomnak egy korongra, amely erősen a hallgathatóság rovására megy. Másik probléma szokott lenni, amikor ismertebb zenekarok dalaiból válogatnak, ez ugyanis teljesen felesleges, azokhoz a bandákhoz bárki könnyen hozzá tud férni valamilyen formában. Azonban az olyan anyagoknak nagyon is látom értelmét, amelyek lényegében még az ismeretlenség homályában leledző együtteseket mutatják be, ezzel támogatva mind az együtteseket, mind az underground szcénát.

A CorpseFire és a Neverheard Distro kiadványa éppen ezért felkeltette figyelmem, ugyanis az azon szereplő bandákból csak elenyésző számúnak hallottam még a nevét is – ők is főként magyarok -, ráadásul a “World Wide Compilation” cím is megállja a helyét, hiszen itt tényleg Chilétől kezdve Törökországon és Ukrajnán át Dél-Koreáig sokféle országból találhatunk eddig még legtöbbek számára teljesen ismeretlen előadókat. Ám az ismeretlenség – a legtöbb esetben – szerintem nem lesz tartós, hiszen sok esetben látni lehet potenciált a különféle bandákban, igaz még legtöbbjük kiforratlan, ám még ők is legrosszabb esetben csak középszerűek. A válogatáslemezek másik nagy problémáját, a hangzásbeli ingadozásokat remekül kiküszöbölték, a számok hangzását egy stúdióban normalizálták, ezáltal homogénné téve az anyagot, ami rendkívül dicséretes, tekintve, hogy ez sajnos a hasonló kiadványok körében – legalábbis underground szinten – ritka, mint a fehér holló.

Érdekesség, hogy annak ellenére koherens a lemez, hogy nem csupán egy stílus került a lemezre, a black, death és thrash metal mellett akad itt még hardcore is, mégsem érzem úgy, hogy bármelyik nagyon kilógna a sorból. Már rögtön egy izgalmas zenekarral, a koreai Necramyth-tel kezdődik az album, akik a deathnek melodikusabb változatát játsszák, ám nem a modern, core-os hatású göteborgi vonalra kell gondolni, inkább például a korai Dark Tranquillity-re. Sok jó és fogós témát vonultatnak fel Ravenouz Ritual című számukban, amely a soron következő albumon fog szerepelni (eddig máshol nem is volt hallható). Rögtön utánuk a magyar Arson következik, akik messze a legtechnikásabb, legkomplexebb zenét játsszák a lemezen (komplexitásban még talán az ukrán Datura kiemelkedő a többi zenekar közül), szinte leiskoláznak mindenkit, igaz ez nem meglepő, aki látta őket már koncerten vagy hallotta a promo lemezüket, az tudja, miről beszélek. A magyarokat egyébként rajtuk kívül az ősi black/thrash-t ízesen játszó, tavaly debütlemezzel jelentkező, és a Drünken Bastards és a Human Error képviseli. Érdekes, hogy a Drünken Bastards egy exkluzív mixet csinált az albumon szereplő egyik számból, kizárólag a válogatás részére.
Érdekes zenekarokból itt sincs hiány, erre legjobb példa az A Failed Escape nevű amerikai együttes, aminek eklektikus, ámde igényes zenéje mindenképpen figyelemre méltó: hardcore és metal elemeket váltják a ska-s, néha blues rockos témák, mikor mi jut eszükbe, ehhez jön az őrült vokalizálás, nekem tetszik, amit művelnek. A gyenge alaphangzás ellenére (amelyen a hangzás normalizálása sem igazán segített), látok fantáziát a koreai Adokhisnyben, és rendkívül hangulatos, jó zenének tartom a botrányosan gyenge gitársound ellenére, talán a lemez legerősebbjének az olasz Eden Beastet, amelynek melankolikus zárótémája nagyszerű lezárása az anyagnak.

Persze jelen esetben is akad sajnos egy kivétel, amelyet nyugodtan lehagyhattak volna, ez pedig az egy emberből álló ambient/black Moloch “zenéje”. A “zene” szót azért tettem idézőjelbe, mert még egy elromlott Lehel centrifugába is több muzikalitás szorult, mint az ukrán formációba. Pedig a szám introja nem is lenne rossz azzal a vészjósló harangjátékkal, ám körülbelül odáig tart az élvezhetőség, utána majdnem 5 percnyi kín. A dobból csak a folyamatos tizenhatod lábdob hallatszik (cinek, pergő sehol), mögötte valami szól, ami jobban hasonlít sóderkeverésre, mint gitárra. Mondjuk sokadik hallgatás után már hangkezdeményeket véltem felfedezni, ám akkor meg kiütközött, hogy mennyire pontatlan. A vokál sem segít sokat a csapaton, ez a nagyon magas fekvésű effektezett károgás eleinte még rá is tett egy lapáttal. Azt azért hozzátenném, hogy ez a Moloch legelső anyagáról, a 2004-es demóról származik, azóta az úriember kiadott már 3 nagylemezt, néhány újabb demo anyagot, valamint szerepelt még jónéhány splitlemezen is, így felteszem – és remélem – a jelen szám nem reprezentálja az együttes valódi munkásságát. Rajta kívül ugyan vannak még felejthető hardcore vagy death bandák az albumon, ám azok sem rosszak, kellemes őket hallgatni, csak semmi olyat nem nyújtanak, ami kiemelné őket a középszerűségből.

A fenti bírálattal lényegében az összes negatívumot elmondtam, ami ezzel a válogatáslemezzel kapcsolatban felhozható, mert ezt leszámítva tényleg, önmagában is kellemes hallgatnivaló a CD, tehát aki ezt az anyagot beszerzi, az nem csupán képet kaphat arról, hogy a világ különböző tájain milyen az underground jelenlegi helyzete, hanem egy olyan kiadvány tulajdonosa lesz, amely igényes, ugyanakkor mégis abszolút trendmentes zenéket tartalmaz. Ha mindehhez hozzávesszük a lemez hosszát (70 perc), és hogy a válogatáslemez olcsón beszerezhető, ráadásul a kivitelezése is abszolút igényes, azt kell mondanom, hogy abszolút megéri beszerezni, különösen azért, mert ezzel valóban segíteni lehet valamelyest – még ha nem is túl sokat – az underground jelenlegi, nem túl rózsás helyzetén.

Tracklist:

1. Necramyth (South Korea) – Ravenouz Ritual
2. Arson (Hun) – Advocate Cannibalism
3. Sad (Greece) – Forgotten Existence
4. Diskord (Nor) – Absurreality
5. Drünken Bastards (Hun) – A Cold Distant Battlefiled
6. Moloch (Ukr) – PBHY
7. Obscene Gesture (USA) – Killing Kids
8. Moder (Ger) – Streams of Blood and Agony
9. Perverted Son (Chile) – Partial Truth
10. Human Error (Hun) – Sin Doesn’t Fly Away
11. Kill Your Faith (Hun) – A Slave To Yourself
12. Exekrator (Denmark) – Ex Draconis
13. Apoplexy (USA) – Intramuscular Activity
14. A Failed Escape (USA) – Pigs To Porkchops
15. Sakatat (Tur) – Birlesmis Milletler, Bolunmus Halklar (United Nations, Divided People)
16. Pagan Fire (Malaysia) – Terminator
17. Datura (Ukr) – Dark Harmonists
18. Adokhsiny (South Korea) – In The Name Of Satan
19. Deep Vein (Fra) – Die To Kill
20. Eden Beast (Italy) – Torturing The Odd Human Mind

Pontszám: 7

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár