V.A. – Metalmessage IV

Kiadó: Metalmessage

Weboldal: www.metalmessage.de

Kiadás éve: 2007

Stílus: Pagan Metal

 

 

Tizenhárom dal található a korongon, aminek a borító design-ja a belga Kris Verwimp, míg a borítóképé a francia Jean-Pascal Fournier nevéhez kötődik. A norvég, angol, észt, svéd, holland, belga, orosz, német, lett, ír zenekarok mellett egy nemzetközi felállású banda is szerepel egy-egy számmal.

A norvég Gjenferdsel-t 2002-ben hozta létre Iudex (gitár, ének) black metal zenekarként. Hozzá csatlakozott később Iratus (dob), akivel azután 2004-ben megjelent első demojuk, a koncepcióra épülő “Det Kom Et Skip Til Björqvin…”, ami tulajdonképp egy elég jól összehozott próbafelvétel volt. Iratus távozása után Invictus került a dobos posztra, majd Infestus (basszusgitár/morgás) szession zenészként csatlakozott, így 2006-ban megjelent az “I” névre hallgató debütalbum. Ezen a korongon a Svik című dal szerepel a stúdiólemezről, mintegy izelítőként. A zene maradt tipikusan északi pagan/ black metal, de már letisztultabb hangzással (bár senki ne higgye hogy a sötét hangulatok eltűntek). Klasszikus riffek vonulnak végig a szerkezeten belül, az ének erőteljesen szól, a hangszerek dinamikusak. Semmi agydurrantó nincs benne, de a stílus híveinek mindenképp tetszeni fog.

A következő track a Forefather nevű angol bandáé. A projectet még 1997-ben indította be a két testvér, Athelstan (gitár, basszusgitár, szintetizátor, vokál) és Wulfstan (gitár, basszusgitár, ének), első anyaguk ’99-ben került napvilágra “Deep Into Time” címmel, majd 2000-ben jött egy demos válogatás és a “The Fighting Man” lemez. 2002-ben a “Deep Into Time” újrakevert változata és az “Engla Tocyme”, 2004-ben az “Ours Is The Kingdom”, majd idén a Steadfast következett. Nem igazán értem miért, de ide a 2002-es Engla Tocyme került fel nótaként, pedig talán többen lettek volna kíváncsiak az új munkára. Ettől függetlenül a félig akusztikus hangzású, igencsak epikus keveredésű pagan-folk metal szám rettentően gyönyörűen szól. Az ének nem hörgés, nem károgás (talán ez szemet is szúrhat a hallgatónak). A dobgép annyira nem feltűnő, kellemesen a háttérben szól. A gitárok dallamai valahová a felhőkön túlra emelnek fel, miközben a hajó orra hasítja a tengert, új harcra készen… csak ajánlani tudom.

Az észt Tharaphita a Lidsetel Sünkjatel Radadel című nótával képviseli magát. Az első demo óta- “Kui Varjud Pőlevad” 1996 – a formáció átesett pár tagcserén- a mai felállás: Ank (gitár, ének), Benton (gitár), Draconic (tiszta ének, gitár, szintetizátor), Melu (dob), Viking (basszusgitár)-, az egyedüli megmaradt tag az ősidőkből Ank. Eddig négy lemez és egy EP jelent meg (“Raev” 1998, “Tumedate Tunnete Kütkeis” 2001, “Hundiseadus” EP 2003, “Primeval Force” 2005 és tavaly a “Lidsetel Sünkjatel Radadel (On Dark Ancient Paths)”). Ez a nóta az utolsó korongról való, és itt inkább a black metal témák érvényesülnek jobban, bár a folk elemek is erőteljesen fel vannak vonultatva. Nem mondom, hogy valahol nem klisé a zene, mert elég rendesen az. Egyszerű riffek, kissé megfűszerezve, középtempós, enyhén epikus szinezés hallható végig. Nem rossz, de otthon magamtól nem hallgatnám. Inkább a háttérzene kategóriába tenném…

A szintén norvég Galar története 2004-re nyúlik vissza, ekkor alapította meg ezt a projectet Slagmark (ének, gitár, basszusgitár, programok) és Smaug szövegíró. Egy évvel később került piacra a “Galar” demo, majd két éve a “Skogskvad” debütanyag -itt már közreműködött Fornjot (tiszta ének, szintetizátor, zongora) és Tordenskrall (dob)-. A lemezen Hugin Og Munin című szám szerepel, egy technikásabb viking (?) metal zene, bár inkább hasonlít némileg egy ’80-as évekbeli élvonal keveredéséhez a modern metallal… Maga a felépítés és az ötlet nem rossz, de sajnos kissé túl van variálva néhol a témavezetés, és ez elviszi a dalt kissé… Semmi baj a hangzással, és a szám is legalább 7 pontos… de lehetne több is.

Az angol Ben Corkhill egyszemélyes projectje, az Oakenshield története 2004-ben indult útjára. Eddig egyedül a “Gylfaginning” jelent meg, először tavaly, ötszámos demoként, idén pedig plusz hat számmal debütanyagként… Ginnungagap a korongon, szereplő nóta címe, amiben ha jól sejtem, dobgép hallható… Maga a szerkezet nagyon jó felépítésű, az old-school black metal alapokon nyugvó, jófajta skandináv folk elemmel színezett dal magában foglal mindent, ami az egyediség fogalmába tartozik. Az első hangulattól az utolsóig korrekt módon ki van találva és dolgozva az egész. A Falkenbach bizonyára hatással van a zenéjére, ahogyan magát a történeteket az Edda inspirációjával írta meg Ben. Az epikus hangzás nagyon jól szól, a kissé károgó énekhang remekül fekszik rá. Csak ajánlani tudom, remek dal!

A svéd Irminsul legénysége (Giulio Laurenzi-canetta, gitár; Guzten-basszusgitár, Jonas Persson-dob, Robin Löwenhamn-ének, gitár) két demoval jött ki eddig (“Vinterskalder”,”Urberg”), itt az első demoról való Vinterskald nótával képviselik magukat. A zene egy gyengébb másodvonalas black metal, gyengébb, mégpedig azért, mert amíg a változatos témavezetés kiemeli őket az átlag bandák közül, addig a hangzás gyenge, a dinamika néhol pedig nyomokban sem fogható meg. Ne a zene rovására menjen egy rossz stúdiómunka vagy egy félig kikevert kriptahangzás elérésére tett törekvés, időt kell szánni a keverésre, mert így halvány a produkció.

A holland Slechtvalk nevével most találkoztam először, de egy olyan meggyőző, ízig-vérig black metal zenét raktak le az asztalra, hogy le a kalappal előttük. Az 1997 óta létező csapat (Grimbold-dob, morgás, shofar; Ohtar-gitár, tiszta ének, morgás; Seraph-gitár; Shamgar-sikolyok, gitár) 1999-ben debütált a “Cries Of The Haunted” demoval, majd egy évre rá kijött a “Falconry” lemez. 2002-höz a “Chaos And Warfare” split és a “The War That Plagues The Lands” CD, majd a 2005-ös “Upon The Fields Of Battle” dvd után az “At The Dawn Of War” lemez. Utoljára a “Thunder Of War” single jelent meg ugyanebben az éveben… Az On The Eve Of Battle szám egy minőségi zene a maga nemében. Energikus, dinamikai finomságokkal teli témákból építkezik, a hangulata egy kiüresedett, lepusztult csatamezőről árulkodik. A hangzás, a vokál helye minden helyen ki van dolgozva, ahogyan a ritmusszekció és a gitárok is helyt állnak. Kegyetlen jó dal, kihagyhatatlan zenekar. Érdemes meglátogatni az oldalukat (amint kész lesz). Kiemelkedő.

A nemzetközi felállású Folkearth a The Riding Of The Queen Boudiccea című, közepesen jó folk/black metal számmal rukkolt elő. A banda 17 emberből áll, így remélem nem baj ha nem állok neki felsorolni a neveket… “A Nordic Poem” című koronggal debütáltak 2004-ben, 2006-ban a “By The Sword Of My Father”, rá egy évre a “Drakkars In The Mist”, majd idén már kettő lemez is napvilágot látott, a “Father Of Victory” és a “Songs Of Yore”. A jó az benne, hogy ötletgazdag, a hangszerek nem fedik el egymást, a folkos témák végig megvannak, ahogyan egy akusztikus rész is helyt kapott. A rossz pedig az, hogy gyenge a hangzás, néha csapongó a szerkezet és pontatlan, és van néhány sablontéma is, amit ki lehetett volna nyugodtan hagyni. Szóval nem rossz, de könnyen felejthető.

A belga Theudho négy ember munkája (Bastiaan-gitár; Frederik-basszusgitár; Joachim-dob, ütősök; Jurgen-ének, gitár). 2004-ben jött ki a “Dies Natalis Solis Invictii”, majd egy évre rá az “Under The Alemannic Sun” és a “Würaiz” demo, és a “Treachery” CD. Tavaly a “Völsunga Saga” lemez, idén a “Cult Of Wuotan” jelent meg. Az átlagos black metal sablonokból építkező elemek nekem annyira nem jöttek be, de lehet hogy csak hangulat kérdése az egész. Viszont az akusztikus, lebegős témák jól eltaláltak, az ének szépen fekszik rajta, hangulatos, de a pörgősebb részeknél dinamikailag erőtlen. A károgásnál nekem még hiányzik valamicske kraft szintén abból a torokból. A pagan metal jegyei felismerhetőek, a hatások ugyanígy. Semmi extra, de egynek elmegy.

Az oroszországi Alkonost epikus folk metalt ötvöz kevés black metallal és némi gothic világgal. A ’90-es években alakult banda eddig kiadott négy demot és nyolc sorlemezt egészen tavaly év végégig. Az Alexey “Nightbird” Solovyov (basszusgitár, ének), Alena Pelevin (ének), Almira Futhullina (szintetizátor), Andrey Losev (gitár), Anton Chepigin (dob), Dimitry Sokolov (gitár) felállású csapat a Darkness című nótát tolja. A szintetizátor szőnyegei és a dallamai egy adott gothic hatásra utalnak, mintsem a vallott folk/black metalra, bár vannak hasonló elemek a zenében, és folkos részek is helyt kapnak, ez csak próbálkozás… Gyenge a dal dinamikailag, gyengék a sablontémák, az ének lapos, ismert. Nem nagyon tudok jót mondani róla. Nem igazán értem a csapongását, keretnélküliségét. Az egyedüli értékelhető pont a zenészek pontos játéka mellett még az anyanyelvhasználat. Érdekessé teszi a dalt, bár ettől nem értékelhetőbb. Na, ez a baj…

A Slartibartfass német banda 5 fős legénysége (Jessica-duda; Juan-dob; Nico- basszusgitár, harmonika, zsidó hárfa; Philipp-gitár, zsidó hárfa; Thuemmer-szintetizátor, zsidó hárfa) a St. Cuthbert című számmal képviseli magát. 2004-ben alakultak, eddig két anyag látott napvilágot, a 2006-os “Nordwind” és tavaly a “Nebelheim”. Saját bevallásuk szerint folk/viking metalt játszanak. Egy elég korrekt nótát hoztak össze, a gitárok és a ritmusszekció mellé nagyon jól odatették a dudát és a zsidó hárfák játékát. Nagyon jó az összhang, és bár a témák jó része átlagosnak mondható, mindenképp ötletes dalt hallunk. Kissé keserű az epikus témavezetés, de ezt itt pozitív elemként értékelem. Dallamos, fantáziadús zene ez, kellemes hallgatni, és ezen nem ront a minimál koncepció sem.

A lett Skyforger nemrég játszott a Negative Art jóvoltából pesten. A ’95-ben alakult banda az A Crested Bird Sings nótáját hallhatjuk itt. A folk elemekkel bőven megáldott pagan balck metal képviselői (Edgars “Mazais”-dob; Edgars “Zirgs”-basszusgitár; Kaspars-különböző folk műszerek; Péteris “Peter”-ének, gitár; Richards Skudritis-gitár) egy, a korai Ulver és Empyrium hangzásvilágára emlékeztető akusztikus dala egyszerűen leírhatatlan. Finom harmóniák kontrasztja a dinamikus és erőteljes énekkel összehangolva, a kissé siratószerű szerkezet, a borús hangulat mind arról árulkodik, hogy tudják mi a tiszta zene. Öröm hallgatni őket.

Eddig nagyjából minden jól is ment, de az utolsó szám, ami az ír Sirocco Forsaken Shores című dala, hát… A 2003 óta aktív zenekar (Ciaran O”Cearuill- basszusgitár; J. Tobin-gitár; John Owens-gitár; Robert Kiernan-dob) az azóta már ex-taggá vát Paul Flynn énekessel rögzített egy harmatgyenge felvételt. Tele sablontémákkal, gagyi metalhangzás, unalomig ismert riffek sora. Nem egy nagy durranás egy ötéves bandától. A szóló egy nagy virga csak, semmitmondó bohóckodás. Kár volt csak a kitöltés miatt egy ilyen zenekart felrakni ide.

Nagyjából elégedett vagyok a lemezzel, alig egy-két olyan banda van, aki gyengébb a többi számnál, de ezeknek is megvan az oka. Korrekt lemez, a műfajjal ismerkedőknek kötelező darab!

Tracklist:

1. Gjenferdsel – Svik
2. Forefather – Engla Tocyme
3. Tharaphita – Lidsetel Sünkjatel Radadel
4. Galar – Hugin Og Munin
5. Oakenshield – Ginnungagap
6. Irminsul – Vinterskald
7. Slechtvalk – On The Eve Of Battle
8. Folkearth – The Riding Of The Queen Boudiccea
9. Theudho – The Journey To Lyngvi
10. Alkonost – Darkness
11. Slartibartfass – St. Cuthbert
12. Skyforger – A Crested Bird Sings
13. Sirocco – Forsaken Shores

Pontszám: 8

Szólj hozzá!