
Sokat tűnődtem azon, milyen bevezető illene az alábbi ismertetéshez, de végül annál a komikus megoldásnál maradtam, ami először eszembe jutott az amerikai black metal Vein kapcsán: Szia Uram! Monoton zajok garmadája, acsarkodással tele pakolva érdekes lehet számodra?
A bostoni Marcus Frattura (itt Death Fiend), a Blessed Offal és a PanzerBastard dobosa egyszemélyes zenei kalandja bizony nem tartogat emlékezetes riffeket és nagy dallamokat. Debütálásának közel 33 percét nem kísérik tetszetős témák és a maximalizmus szikráját sem hordozza. A Blood Oaths sokkal inkább vonja magára a figyelmet ormótlanságaival és borzalmas minimalizmusával, amit, ha sikerül megszoknod (szeretni nem lehet), időnként egész hipnotikusnak tetszik majd. Ugyan a monoton, szüntelenül dübörgő, közepes ütemű robbanások és csörömpölő cintányérok, az ismétlődő egyszerű riffekkel és tört szólókkal, valamint a keserves kiabálásokkal bestiálisnak szeretne mutatkozni, valójában a nyugtalanság gerjesztésénél csak ritkább esetben sikerül többet elérnie. Az idegi tombolás gyakorlatilag végig felső-közép tempóban történik, egyszerű de erőteljes motívumokkal, tépett hullámokban. Az egész hangzás olyan, mint egy agyonhallgatott kazi, ahol mindig azt várod mikor akad be teljesen a szalag.
Említettem, hogy az album Death Fiend elmeszüleménye, ám a hallottakat nem egyedül hozta össze, ő csupán egyik résztvevője az ürességből előtörő vadállati vokálnak és a szólógitáros húrpusztításoknak, míg a többi feladatot Hellvomit szólógitáros, Cathach basszusgitáros és énekes, továbbá Ratt dobos látták el. A hangmérnöki teendőket szintén a dobos vitte, ám őt letartóztatták kábítószer bírtoklás vádjával, és mielőtt a felvételek befejeződhettek volna, a mesterszalagok elvesztek a narkotikus felfordulásban. A Blood Oaths jelenlegi formáját az utolsó legjobb durva mixből, illetve néhány további házilag rögzített részből Death Fiend állította össze. Ez természetesen nagyon érződik a felvételeken, ennek dacára a zene valahol passzol is a pszichedelikus és mizantropikus dalszövegekhez, s ha nem ismerném a sztorit, meg nem mondanám, hogy ez nem tudatos hangtervezés.
A nyolcas felhozatal – a fent említett okból kifolyólag – több különböző minőségű, illetve értékű felvételből áll. A töredezett kompozíció kivételesebb tételei közé tartozik a nyitó Total Vascular Collapse. Sajnos a közel két és fél perces vaker az elején nagyon elnyújtja, ám amikor végre beindul a black/death tónusú zenei rész, az körvonalaiban nagyon emlékeztet a hazai Os hangzásvilágára. A monoton dobok, a rosszindulatú basszus, a torzítások és a visszhangzó bestiális ének nagyon a helyükön vannak, miként a lezárásban a lélegezgetőgép-hang is kellően megalapozza a nyomott légkört a következő szám, a Malign Blood Oath számára. A csavart, ingadozó és örvénylő ritmusszekciójával, a felkapaszkodó majd ereszkedő riffjeivel ez a tétel egy valódi pszichedelikus utazásra invitál, amiből a kusza szólók sem igazán ébresztenek föl. Az ütések itt nagyon szonikusak! A hangzás a Black Eye of Eibon-ban még sötétebb, egészen barlangos. Lendületét és a vokál-kiállását tekintve engem ez fogott meg leginkább a korongon. Az ismétlődő riffek, disszonáns felvezetések, a kaotikus szólók és mindenféle effektusok, amelyek itt-ott felbukkannak, s sötét, állati erővel bírnak, azonban mégsem itt, hanem a rövid Banishment of Blood-ban kulminálnak.
Valamiféle második introként szedett-vedett beteges hangfoszlányokból áll össze az L.S.D, amit az első teljesen felesleges számnak érzek a lemezen. Az agonizáló elme mélységeiből feltörő gondolatcsonkok mindenféle zajokkal kísérve itt már kezdenek idegesíteni. A pálya nem sokat emelkedik a Sangre Libertad-el sem. A kiabálások és a semmibe vesző riffek széttépték az eddig sem túl egységes kompozíciót, az improvizációk pedig a továbbiakban nem teszik lehetővé az alámerülést a sötétségbe. Egy céltalan hánykolódást hallani, ami inkább a kábítószerektől szétesett és deformálódott tudat beteges forgolódásaira emlékeztet.
Ezzel szemben egyenesen öröm, hogy a Warlocks Witches and Demons, ami egy Kilslug feldolgozás, egyszerű acsarkodásai és jajveszékelései csupán giccses, megmosolyogtató pimaszkodások. A zárótétel, a Bloodstained Symmetry végül megmenti a B oldalt, de az első vágásokhoz képest újjal már nem szolgál. A basszusvonal megint bitangnehéz, a ritmusszekció virítani akar valamit, vokális rész a morgástól a nevetésen és köpködésen keresztül a kiáltásig és halálhörgésekig újra felvonultatja a repertoárt. Remek atmoszférát teremt!
Ez az album nem más, mint az embergyűlölő gondolkodásmód zenei manifesztációja. Ha szereted az ilyesmit, érezni fogod, ahogy a brutalitás minden fordulatnál szétterjed a cselekmény mögül. A magam részéről azonban inkább az összetartóbb, komplexebb anyagokat preferálom, persze azért néha ilyen is kell!
Kiadó: Godz ov War
Kiadás éve: 2023
Stílus: Black Metal
Web: –
Tracklist:
- Total Vascular Collapse
- Malign Blood Oath
- The Black Eye of Eibon
- Banishment of Blood
- L.S.D.
- Sangre Libertad
- Warlocks Witches and Demons (Kilslug cover)
- Bloodstained Symmetry
Pontszám: 8,5