Lemezismertetők

V.E.I.N. – Blood Oaths

Vein Cover240221

Sokat tűnődtem azon, milyen bevezető illene az alábbi ismertetéshez, de végül annál a komikus megoldásnál maradtam, ami először eszembe jutott az amerikai black metal Vein kapcsán: Szia Uram! Monoton zajok garmadája, acsarkodással tele pakolva érdekes lehet számodra?

A bostoni Marcus Frattura (itt Death Fiend), a Blessed Offal és a PanzerBastard dobosa egyszemélyes zenei kalandja bizony nem tartogat emlékezetes riffeket és nagy dallamokat. Debütálásának közel 33 percét nem kísérik tetszetős témák és a maximalizmus szikráját sem hordozza. A Blood Oaths sokkal inkább vonja magára a figyelmet ormótlanságaival és borzalmas minimalizmusával, amit, ha sikerül megszoknod (szeretni nem lehet), időnként egész hipnotikusnak tetszik majd. Ugyan a monoton, szüntelenül dübörgő, közepes ütemű robbanások és csörömpölő cintányérok, az ismétlődő egyszerű riffekkel és tört szólókkal, valamint a keserves kiabálásokkal bestiálisnak szeretne mutatkozni, valójában a nyugtalanság gerjesztésénél csak ritkább esetben sikerül többet elérnie. Az idegi tombolás gyakorlatilag végig felső-közép tempóban történik, egyszerű de erőteljes motívumokkal, tépett hullámokban. Az egész hangzás olyan, mint egy agyonhallgatott kazi, ahol mindig azt várod mikor akad be teljesen a szalag.

Említettem, hogy az album Death Fiend elmeszüleménye, ám a hallottakat nem egyedül hozta össze, ő csupán egyik résztvevője az ürességből előtörő vadállati vokálnak és a szólógitáros húrpusztításoknak, míg a többi feladatot Hellvomit szólógitáros, Cathach basszusgitáros és énekes, továbbá Ratt dobos látták el. A hangmérnöki teendőket szintén a dobos vitte, ám őt letartóztatták kábítószer bírtoklás vádjával, és mielőtt a felvételek befejeződhettek volna, a mesterszalagok elvesztek a narkotikus felfordulásban. A Blood Oaths jelenlegi formáját az utolsó legjobb durva mixből, illetve néhány további házilag rögzített részből Death Fiend állította össze. Ez természetesen nagyon érződik a felvételeken, ennek dacára a zene valahol passzol is a pszichedelikus és mizantropikus dalszövegekhez, s ha nem ismerném a sztorit, meg nem mondanám, hogy ez nem tudatos hangtervezés.

A nyolcas felhozatal – a fent említett okból kifolyólag – több különböző minőségű, illetve értékű felvételből áll. A töredezett kompozíció kivételesebb tételei közé tartozik a nyitó Total Vascular Collapse. Sajnos a közel két és fél perces vaker az elején nagyon elnyújtja, ám amikor végre beindul a black/death tónusú zenei rész, az körvonalaiban nagyon emlékeztet a hazai Os hangzásvilágára. A monoton dobok, a rosszindulatú basszus, a torzítások és a visszhangzó bestiális ének nagyon a helyükön vannak, miként a lezárásban a lélegezgetőgép-hang is kellően megalapozza a nyomott légkört a következő szám, a Malign Blood Oath számára. A csavart, ingadozó és örvénylő ritmusszekciójával, a felkapaszkodó majd ereszkedő riffjeivel ez a tétel egy valódi pszichedelikus utazásra invitál, amiből a kusza szólók sem igazán ébresztenek föl. Az ütések itt nagyon szonikusak! A hangzás a Black Eye of Eibon-ban még sötétebb, egészen barlangos. Lendületét és a vokál-kiállását tekintve engem ez fogott meg leginkább a korongon. Az ismétlődő riffek, disszonáns felvezetések, a kaotikus szólók és mindenféle effektusok, amelyek itt-ott felbukkannak, s sötét, állati erővel bírnak, azonban mégsem itt, hanem a rövid Banishment of Blood-ban kulminálnak.

Valamiféle második introként szedett-vedett beteges hangfoszlányokból áll össze az L.S.D, amit az első teljesen felesleges számnak érzek a lemezen. Az agonizáló elme mélységeiből feltörő gondolatcsonkok mindenféle zajokkal kísérve itt már kezdenek idegesíteni. A pálya nem sokat emelkedik a Sangre Libertad-el sem. A kiabálások és a semmibe vesző riffek széttépték az eddig sem túl egységes kompozíciót, az improvizációk pedig a továbbiakban nem teszik lehetővé az alámerülést a sötétségbe. Egy céltalan hánykolódást hallani, ami inkább a kábítószerektől szétesett és deformálódott tudat beteges forgolódásaira emlékeztet.

Ezzel szemben egyenesen öröm, hogy a Warlocks Witches and Demons, ami egy Kilslug feldolgozás, egyszerű acsarkodásai és jajveszékelései csupán giccses, megmosolyogtató pimaszkodások. A zárótétel, a Bloodstained Symmetry végül megmenti a B oldalt, de az első vágásokhoz képest újjal már nem szolgál. A basszusvonal megint bitangnehéz, a ritmusszekció virítani akar valamit, vokális rész a morgástól a nevetésen és köpködésen keresztül a kiáltásig és halálhörgésekig újra felvonultatja a repertoárt. Remek atmoszférát teremt!

Ez az album nem más, mint az embergyűlölő gondolkodásmód zenei manifesztációja. Ha szereted az ilyesmit, érezni fogod, ahogy a brutalitás minden fordulatnál szétterjed a cselekmény mögül. A magam részéről azonban inkább az összetartóbb, komplexebb anyagokat preferálom, persze azért néha ilyen is kell!

Kiadó: Godz ov War
Kiadás éve: 2023
Stílus: Black Metal
Web: –

Tracklist:

  1. Total Vascular Collapse
  2. Malign Blood Oath
  3. The Black Eye of Eibon
  4. Banishment of Blood
  5. L.S.D.
  6. Sangre Libertad
  7. Warlocks Witches and Demons (Kilslug cover)
  8. Bloodstained Symmetry

Pontszám: 8,5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek