Kiadó: Jackie Rainbow Records
Weboldal: www.davyvain.com
Kiadás éve: 2011
Stílus: Hard Rock
Brief Sum: We are dealing with an absolutely good return album, and to top it all, it has been achieved by the original line-up. The album reflects a Vain in excellent shape.
A ’80-as évek egyik sikertörténete a san francisco-i Vain lehetett volna. Azért csak volna, mert az 1985-ben alakult zenekar debütáló albuma, a szenzációs No Respect (számomra ott van minden idők tíz legklasszikusabb albumai között, magyarán egyik örök favoritom) későn jött ki. Hiába volt egy hibátlan alkotás, tele húzós, lendületes glam/sleaze dalokkal, ’89-re már leáldozott a hajbandák csillaga. Véleményem szerint verte a lemez a Bon Jovi és a Ratt addigi teljes életművét, a Skid Row bemutatkozását, a Mötley Crüe Dr. Feelgoodját. Ettől függetlenül sajnos a Vain, ahogy jött, úgy ment.
A második All Those Strangerst ugyan felvették, de az Island Records összeomlása miatt ki már nem adták ki, a banda ezek után kizárólag Japánra koncentrált. ’94-ben kijött a Move On It, ’97-ben pedig a Fade, de ezek már dallamos, hard rock anyagok voltak, mintsem lendületes glam/sleaze. Európában szinte semmit sem lehetett hallani róluk, úgy tűnt a Vain megszűnt létezni. 2000-ben a főnök, Davy Vain, megjelentetett egy szólólemezt In From Out Of Nowhere címmel, melyet csak öt év elteltével követett az On The Line, igaz már Vain néven. Tavalyelőtt, a No Respect kiadásának huszadik évfordulójára összeállt a klasszikus tagság, turnéztak, idén pedig számomra a legnagyobb meglepetést okozták: megjelentettek egy vadonatúj Vain korongot. Mit jelent a klasszikus tagság? Davy Vain énekes, Danny West és Jamie Scott gitárosok, Ashley Mitchell basszusgitáros valamint Tommy Rickard dobos. Felmerül a kérdés, mi várható, mit kínál a csapat 2011-ben? Az ős rajongókat megnyugtatom, hogy egy kiváló lemezt, de azt is hozzá kell tennem, ez nem a No Respect második része.
A Vain mindig is értett a slágerek, könnyen befogadható, megjegyezhető dalok megírásához, kiválóan keverték a dallamos, laza, szellős hangszerelésű témákat a súlyosabb megszólalásúakkal, melyet az Enough Rope egyértelműen bizonyít. Danny West és Jamie Scott riffjei semmit sem vesztettek lendületükből, keményen szólnak a gitárok, az első lemezre jellemző húzás, pörgés azonban csak három tételben érhető tetten, a zseniális Triple X-ben, a Cindy-ben és a Worship You-ban. Eme utóbbi két felvételről tudni kell, hogy régi demós szerzemények. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a többi felvétel csapnivaló lenne, csak az előbb említett háromhoz viszonyítva valamelyest visszafogottabbak lazábbak (pl. Greener, Hot Stage Lights, Solid Gold). Mivel a lírai, balladisztikus szerzemények sosem álltak távol a zenekartól, a Treasure Girl ezt az oldalt domborítja ki, a Distance Of Love-ot pedig egyfajta borult hangulat járja át. Davy hangja távolról felismerhető, az évek folyamán semmit sem kopott, a zenekar védjegyeként is aposztrofálható. Annyiban belekötnék a lemezbe, hogy Ashley Mitchell basszusát egy kicsit jobban is kiemelhették volna, úgy ahogy tették azt ’89-ben azon a Pazar alkotáson.
Mindent egybevetve a Vain nem okozott csalódást, a csapat rajongói örömmel fogják nyugtázni az albumot ebben biztos vagyok. Mindenképpen szorítok neki helyet az év végi Top 20-as listámon.
SAMPLE:
MySpace page
Tracklist:
1. Greener
2. Triple X
3. Hot Stage Lights
4. Stray Kitten Burns
5. Cindy
6. Treasure Girl
7. Enough Rope
8. Solid Gold
9. Distance Of Love
10. Vain
11. Worship You