Kiadó: Magic Bullet Records
Weboldal: myspace.com/valerianswing
Kiadás éve: 2011
Stílus: Avant-Prog / Experimental / Ambient
Brief Sum: The album is creative and it is ahead of his time interpreting by Valerian Swing. I feel they are capable of so much more and after the breaking up of the quite similar The Foll of Troy I wish Valerian Swing could fill this space. Nice work!
A Valerian Swing nevű olasz trióra úgy pár évvel ezelőtt figyeltem fel egy youtube-os videónak köszönhetően, mely olyan szintű művészi hangszerkezelést mutatott amitől azonnal dobtam egy hátast. Ha jól emlékszem a zenekar játszott is annak idején a Pogo Loco Clubban. Sajnos valami különös oknál fogva nem jelentem meg a koncerten, amit azóta is bánok, de nemsokára újra tiszteletét teszi nálunk a zenekar, úgyhogy ezek szerint a múltban elkövetett hibáink azért valamilyen formában mégis megbocsájtást nyernek előbb vagy utóbb. Aki velem együtt elszalasztotta őket az most bepótolhatja, ugyanis június 2-án újra nálunk játszanak a Szabad az Á nevű szórakozóhelyen. A 2011-es lemez tipikusan Valerian Swing lett, rengeteg Majority Rule, Russian Circles, Mars Volta hatással, mely tökéletes, sokszor szívettépően gyönyörű és néhol bizony elképesztően beteges elegyet alkot. Igazi, eredeti és kreativitásról árulkodó muzsika ez mindenféle sallangtól és önismétléstől mentesen. Mint sok ilyen hozzáállású zenekarnál, itt is hiányzik a megalkuvás, a pozőrködés és a sokszor elpuffogtatott zenei rendszerek is. Ezek a srácok egyszerűen fogták a hangszereiket, szabadjára engedték a fantáziájukat és hagyták, hogy a nagybetűs ZENE elvigye őket és „lediktálja” saját magát. Régóta hangoztatott véleményem, hogy a zene mint minden művészeti ág önmagáért van, és eszközként, egyfajta közvetítőként használja a hangszereseket. Nos ez jelen esetben szerintem teljes mértékben megállja a helyét.
A lemezen hallható számok bármelyikébe beleférnek a disszonáns gitártémák, a poszt-rockos lebegések, a néhol felbukkanó énektémák, és az egyértelmű progresszivitás is. A Sailor Lost Around The Earth ettől függetlenül nagyon egységes, pedig korántsem homogén. Gyakorlatilag mondhatjuk, hogy a banda megtalálta a saját hangzásvilágát, ami nem egy egyszerű feladat. Szerény véleményem szerint az album minden tétele tökéletes és szerethető, de ha nagyon ki kell emelni pár tracket akkor talán a záró It Shines-t mondanám a gyönyörű gitártémáival, vagy a Sea In Your Divine Fast című nótát. A maga változatosságával a Le Roi Cremeux és az agyahagyott Dr. Pengl Is Here is zseniális. Az egyetlen dolog ami kicsit szemet szúrt, az a polipos borító. Mostanában ezt már annyi banda elsütötte, hogy azért egy kicsit ront az összképen, de a zene minőségén igazából ez semmit nem csorbít.
Ez a lemez nem akármi. Biztos vagyok benne, hogy akik nem is kedvelik túlzottan az ilyen típusú zajongásokat, még azoknak is bejöhet mert ez tényleg annyira jó!
Tracklist:
1. Dr Pengl Is There
2. Le Roi Cremeux
3. A Sea In Your Divine Fast
4. Since Last Century
5. The Decent Man
6. Pleng
7. Hypnagogic Hallucination? Sound In The Void
8. How Far?
9. Nothing But A Sailor Lost Around The Heart
10. It Shines