VANIR – Aldar Rök

Kiadó: Mighty Music

Weboldal: facebook.com/vanirdenmark

Kiadás éve: 2016

Stílus: Viking Metal / Epic Death Metal

Brief Sum: Continuing their change in style, Vanir from Denmark reached “the future of their sound” with Aldar Rök. I really loved their early Nordic/viking folk metal materials and I found the previous, more death/extreme oriented longplayer too raw and monotonous. Unfortunately their folkish character is part of their past now (changed to epic atmosphere) but fortunately their death/extreme sound became modern and more unique with this LP. The whole is similar to that of Canada’s Ex Deo with a Norse/Germanic character. Although I miss the good old folk metal band, I can recommend the new epic/viking death metal horde, too.

 

A Vanirról korábbi, második és harmadik nagylemezeik kapcsán is írtam. Már a hármas The Glorious Deadnél jeleztem, hogy úgy tűnik, kezdik levetkőzni hangzatos „Dánia folk metal reménysége” jelzőt, hiszen elég komoly változáson ment keresztül a stílusuk. Úgy látszik, ennek az átalakulásnak a betetőzése új korongjuk, az Aldar Rök címre keresztelt alig félórás, valójában EP-jellegű nagylemez.

Bár kitűnő reklámszöveg, én bőven éreztem igazságot is a „Dánia folk metal reménysége” mottóban, hiszen az első két nagylemez (és a közbeeső két önálló single) egyedi ízekkel megszórva követte a Svartsot által kitaposott ösvényt – az első Særimners kød és single-ök a Svartsot kettes, könnyedebbre vett Mulmets Viser albumával mutattak sok párhuzamot, míg a második LP kissé epikusabb hangvételével és kevesebb mulatós témájával az első Svartsot-lemezt, a Ravnenes Sagát idézte. Példaképükhöz hasonlóan azonban a Vanir stílusa is változott, csak míg a Svartsot pusztán a „mulatós” és a „viking” jelzőket igyekezett levetkőzni és a népzene ugyanakkora szerepet tölt be náluk a mai napig (pusztán többségében „komolyabb” témákkal: a valós történelmi események, a középkor kultúrája, stb.), addig a Vanirnál mára eltűnt a folk vonal és egy viking/harcias tematikájú, epikus death/extrém metal bandává váltak.

A tendencia már a hármas The Glorious Deadnél látszott, de ott még a háttérben a duda hozta a folk vonalat, cserébe viszont az extrém elemek kifejezetten nyersre és egysíkúra sikerültek. Mindkét dolog megváltozott a Mighty Music gondozásában február 26-án megjelenő Aldar Rökön: tagcsere formájában a skótduda eltűnt, helyette egy billentyűs érkezett, aki azonban nem az első anyagokra jellemző harmonikás hangszínekkel operál, hanem emelkedett, himnikus témákat hoz, ami kórusokkal együtt szinte már szimfonikus hatású (Wrath of Sutr), illetve némi misztikus, orientális ízt csempész a nyitódalba. A váltás nem rossz és ha belegondolok, hogy az előző anyagon elég mostoha szerepet kapott a duda, akkor nem is akkora kár érte. A deathes/extrém vonal is változott, ez szerencsére egyértelműen pozitív irányba. Érettebb és modernebb lett a hangzás, néhol kifejezetten a melodikus death került előtérbe (Unrepentant). Felfedezni vélem több epikus black/extrém metal banda, pl. a Satyricon, a Dimmu Borgir vagy a Borknagar és több epikus death metal csapat, így az Ex Deo vagy az olasz ADE hatását (erre rátesz az első két dal római témája is). Sokkal jobb lett ennek az anyagnak a hangzása is: ezúttal Jacob Olsen (JBO Sound Studio – Moonspell, Crocell, Ferocity, stb.) felel a keverésért és a maszterért. Végre a dobhangzás is nagyjából a helyén van, egyedül az Unrepentant cintémáit nem sikerült igazán jól megfogni.

A hétből hat dal angolul szólal meg, csak a záró Drukvisen dán nyelvű – egyébként ez a dal az egyetlen, ahol érződnek a folk metalos gyökerek az iszogatós dalszövegben, a galoppozós riffekben és a csordavokálokban, ez azonban nem véletlen, hiszen az egyik 2011-es kislemezdal mai stílusuk szerinti újragondolásáról van szó. A többi szám tematikáját tekintve történelmi, illetve mitológiai, azonban nem kizárólag skandináv, hanem általánosságban a germán világból is merít, sőt az első két dal, a Black Legion és a Pretorian kifejezetten az ókori Rómát helyezi a központba. Persze a viking-kor is megéneklésre került, így például a Broken Throne az utolsó norvégiai pogánylázadásnak állít emléket. Ez a vegyes római és germán/északi témaválasztás a borító kétfejű hollójával is kifejezésre jut.

A promóanyag szerint ez az album fekteti le a Vanir számára a jövő irányvonalát – ez az irányvonal pedig jó és erős, messze felülmúlja egyedi ízeivel és ügyes megoldásaival közvetlen elődjét és biztosan betalál például az Ex Deo rajongóinál. Én azonban személy szerint nagyon sajnálom, hogy eltűnt a korai éra folkos attitűdje, de talán a Vanirból mára kiesett/kilépett korábbi tagok (köztük az akkori énekes-szintis-dalszövegíró frontember és a két népzenész) az ős-Vanir nyomdokain alapítanak majd egy új zenekart, ami azt is továbbviszi. Egyébként érdekességként megjegyezném, hogy még második lemezük kapcsán készített interjúmban szóba került, hogy kiadójuk elsősorban thrash/death metal lemezeket gondoz és a Vanir a többféle stílus felé nyitás igényével került hozzájuk, végül mégis az ő irányvonaluk közelítette meg a kiadó eredeti irányát – ebben azonban biztosan nem a cég keze van, hiszen a Mighty Music azóta sikeresen terjeszkedik és mára jó pár folk, gótikus és power metal, illetve core zenekar is van náluk.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Black Legion
2. Pretorian
3. Unrepentant
4. Broken Throne
5. Wrath of Sutr
6. The Serpent
7. Drukvisen

Pontszám: 8

Kapcsolódó cikkek

Vanir Interjú

NorthWar

VANIR – The Glorious Dead

ST. Toma

Vanir Interjú

ST. Toma

VANIR – Onwards Into Battle

ST. Toma

Szólj hozzá!