VARG – Das Ende Aller Lügen

Print Friendly, PDF & Email

2016. jan 10, 9:05 :

Kiadó: Napalm Records

Weboldal: www.varg.de

Kiadás éve: 2016

Stílus: Melodic Black / Death

Brief Sum: A few months ago I wrote about the latest EP of Varg which was a special prologue for their new album, Das Ende Aller Lügen / The End of All Lies. I hoped that this bilingual double longplayer will be a bit “merrier” or at least more positive than the two new tracks of the EP but Das Ende Aller Lügen is a dark, gloomy and firm material. It lacks the hidden folkish shade and differs from the early viking/pagan war anthems but it still keeps the original heathen roots and its new, modern death metal sound makes the Bavarian band unique. Although I miss a more epic and more positive atmosphere, this album is far better than its direct predecessor, Guten Tag.

 

Alig néhány hónapja írtam a germán Vargról, méghozzá az új nagylemezük speciális felvezetéséül szolgáló kislemez kapcsán. Most pedig elérkezett az idő, hogy a megjelenő duplalemezről is megosszak pár gondolatot.

Mint arra az EP kritikájában is utaltam, 2012-es nagylemezük, a Guten Tag egyfajta stílusbeli váltást hozott, olyannyira, hogy több helyen „(pogány) metalcore”-nak kezdték őket titulálni. Ennyire persze nem volt radikális a váltás, egyszerűen csak (folk) punkos és groove/göteborgi metalos elemekkel bővült a repertoár, a feketefém meg kissé visszaszorult, illetve a dalszövegek egy jelentős része direktebb módon fordult társadalomkritikus témák felé. Bár ezen elemek egy része, úgy tűnik, csak arra az albumra szerződött, az egyértelmű, hogy a Varg már rég nem a számára is sikert hozó, klasszikus harcba menetelős viking/pogány metalban utazik.

A Das Ende Aller Lügen / The End of All Lies-on a (modern) death metal hatása került túlsúlyba súlyos riffek, tördelések és a göteborgi bandák világát idéző torz ének képében, de a farkasfalka nem tagadta meg pogány gyökereit sem, hiszen nem hiányoznak a csordavokálok, az epikus kórusok, a blackes dobtémák és a károgás sem. A Streyfzug („Vándorlás”, a dal címe az angol verzión is németül szerepel) például több helyen a legendás türingiai pogány metal vonalat idézi némi középkori metal ízzel (ez utóbbi az Ascheregen/Rain of Ash-ben is felbukkan). Ezekkel az újításokkal azonban egyáltalán nincs gond, egyedi hangzást adnak a csapatnak. Sajnálatosabb, hogy e korongon kifejezetten visszaszorult a folkos vonal, mely bár sosem volt kifejezetten erős, búvópatakként mégis sokat adott hozzá a Varg zenéjéhez. Példának okáért nincs akusztikus gitár és népi hangszeres/énekes vendég is csak pár helyen bukkan fel (pl. a Totentanz/The Dance of Death női énekese), bár a többször háttérben felbukkanó vonósokat és billentyűsöket nem is tartom feltétlenül népiesnek, hanem inkább komolyzenei jellegűnek mondanám.  Az előző lemezre kifejezetten jellemző folkos punk rock hatás is eltűnt, ezek pedig sötét tónust adnak a zenének.

E negatív hangulatot szinte csak fokozzák a dalszövegek, melyek a két lemezre két nyelven, németül és angolul kerültek fel, bár a dalcímek egy része az angol verzión is német nyelvű és több szövegben előfordulnak elejtett germanizmusok. A lemez intrója Charlie Chaplin kultikus beszéde az „A diktátor” (eredeti címén The Great Dictator) című 1940-es filmből, mely Hitler uralmának szatirikus kritikája. Az ezt követő kettő, illetve az ötödik dalok pedig forradalmi jellegű témákról szólnak konkrét történelmi vagy politikai utalások nélkül. Ezekhez részben, indirekt módon kapcsolódik a közbeeső négyes tétel, melynek központi eleme az összefogás. Az album második felének dalszövegei pedig kifejezetten a halál tematikájával foglalkoznak, ezek közül kettő folk/pogány metalosnak tekinthető: a Totentanz a középkori nagy pestisjárványt idézi, az Einherjer pedig klasszikus viking téma a hősi halottakról.

Tehát mind szövegek, mind zene tekintetében negatív hangvételűnek tűnik a korong. A gyorsabb, harciasabb, buzdító dalok az elején koncentrálódnak, célszerűbb lett volna máshogy rendezni a tracklistet. Az angol lemez maximum bónusznak jó, számomra szinte feleslegesnek hat, csak a nyelvi különbségek miatt az ének ritmizálásban van némi eltérés, nem ad semmi extrát. Emellett nekem kissé hiányzik egy pozitívabb, fennköltebb atmoszféra, de nem rossz, pusztán szokatlanul sötét az anyag. És míg a Guten Tag minden újítása és 13 dala ellenére elég unalmas volt, a Das Ende Aller Lügent ilyen kritika nem nagyon érheti. A Rockmaratonon pedig majd az is kiderül, hogyan szólnak élőben e dalok!

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Der große Diktator
2. Das Ende aller Lügen
3. Revolution
4. Streyfzug
5. Achtung
6. Dunkelheit
7. Totentanz
8. Einherjer
9. Wintersturm
10. Ascheregen

Pontszám: 7.5

VN:R_U [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
Ezt a cikket eddig 307 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!