Kiadó: De Tenebrarum Principio
Weboldal: http://vehemencembm.bandcamp.com
Kiadás éve: 2015
Stílus: Black Metal
Brief Sum: It is a very peculiar album; I couldn’t really compare it to other records, and even if I would, I’d probaby just confuse the would-be listeners, because I could only draw parallels based on impressions, which would be too subjective for a record that lets imagination fly so loose. There is only one thing I want to know now – how will they make an exciting follow-up? I can only trust in the enigmatic artistic creativity that the coming material will be similarly enchanting.
Titokzatosságba burkolózik a francia Véhémence csapata, akiknek egyetlen lemeze az Assiégé címre hallgat, ugyanis ezen információkon kívül semmit nem sikerült megtudnom róluk, így a zene beszél a konkrét szavak helyett.
A zseniális borító már megelőlegezi azt a világot, amiben kalandozni fog a hallgató. Kard fémes hangja – amolyan manowarosan – felkonferálja a következő háromnegyed órát. Nincs idő feleszmélni, nyakunkba kapunk valami eszméletlen hangzású anyagot. Hihetetlen érdes, ugyanakkor nem kásás a megszólalás. Mikor az énekes beüvölt a mikrofonba, mintha amúgy is ráspolyos hangját a túlvezérelt Verona hangfalak tovább vadítanák. Erről a megszólalásról régi, talán kissé el is feledett magyar csapatok demói jutnak az eszembe.
A zene leginkább a black metalhoz áll közel, bár ez elég tág fogalom. Mindenesetre hagyományos hangszerelésű dalok sorakoznak. Valamilyen fúvós hangszert fel lehet fedezni, de nincs központi szerepe, ez ettől még gitárzene marad. Két különleges dolgot tudnék említeni, az egyik az akusztikus gitár használata egyes nótákban, mint az En Quete du Graal, aminek a végefelé van egy hangulatos, kicsit barokkos akusztikus betét, vagy az instrumentális Par Sombres Forest et Vastes Plainesben, ahol szinte mindvégig ez a hangszer uralja a terepet. Utóbbi dal kicsit meg is akasztja a lemez lendületét.
A másik különlegesség az anyanyelvi ének, ami ebben a műfajban nem ritka, de azért francia nyelvű black metalt nem sokat hallottam eddig. Jól illik a zenéhez, itt a bizonyíték, hogy az amúgy dallamos nyelv meglehetősen érdes és durva is tud lenni. Ugyanakkor furcsa hallani ezeket a sanzonos orrhangokat ebben a stílusban.
Az akusztikus részeken kívül nincs nagy kontraszt az anyagban, de ez nem azt jelenti, hogy összemosódnának a tételek, sőt még emlékezetes dallamfoszlányok is akadnak. A La Sang Respire Encore gitárriffjei hihetetlen módon eltaláltak.
Különleges album ez, nem is igen tudnám más lemezekhez hasonlítani, ha meg mégis megtenném, valószínűleg csak összezavarnám vele a leendő hallgatót, mivel inkább benyomások alapján tenném a párhuzamot, az meg nem eléggé objektív, főleg egy olyan lemeznél, ami rengeteget enged a fantáziának. (Például: Olyant tettek a black metalban, mint annak idején az Atlantean Kodex a heavy metalban. Na tessék, én előre megmondtam!) Most már csak arra vagyok kíváncsi, vajon hogy lehet ezt izgalmasan folytatni? Bízok a titokzatos alkotók kreativitásában, hogy a további albumok is el fognak bűvölni.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. De Célestes Cavalcades
2. Assiégé
3. Le Sang Respire Encore
4. En Quete du Graâl
5. Chant d’Honneur
6. Par Sombres Forets et Vastes Plaines