VEKTOR – Outer Isolation

Kiadó: Heavy Artillery Records

Weboldal: myspace.com/vektor

Kiadás éve: 2011

Stílus: Thrash Metal

Brief Sum: Those who might never had heard of this band, I can only suggest to listen to them (especially for thrashers), as we are talking about one of the most talented bands of these times. Evidently, the strongest material of the previous year is Outer Isolation.

Érzésem szerint a 2000-es évek közepén felbukkant amerikai retro thrash csapatok, mintha manapság takaréklángon égnének. Aki figyelemmel követi a tengerentúli színteret, annak –főleg ha thrash rajongó az illető- minden bizonnyal sokat mondanak az olyan nevek, mint a Merciless Death, a Taking Over, a Witchaven, a Diamond Plate vagy a Warbringer. Annak ellenére, hogy eme utóbbi két zenekar tavaly jelentette meg aktuális anyagát –a Witchaven pedig korábban-, a többi bandáról nem hallani semmit.

A 2002-ben alakult tempe-i (Arizona) Vektort a 2009-ben megjelent Black Future albummal fedeztem fel és első hallásra új kedvencet avattam személyükben. Már korábban magukra irányították a tengerentúli színtér figyelmét, mégpedig a 2006-os Demolition és a 2007-es Hunger For Violence demókkal. (Legelső felvételük a Nucleus demo volt 2003-ban). Ezen demók által nemcsak a Heavy Artillery érdeklődését és szerződését vívták ki, hanem olyan legendás bandák előtt nyitottak, mint a Testament, a Hirax vagy az Iced Earth. Aki esetleg nem hallotta volna még ezt a zenekart, annak egy progresszív hatásokkal tűzdelt, old school thrash/speed metal bandát kell elképzelnie. A korai Voivod (elég ránézni a logóra, számcímekre), Death Angel és Nuclear Assault jutott eszembe a muzsika hallatán, ami annyit jelent, hogy technikailag tökéletesen képzett zenészek (David DiSanto énekes/gitáros, Erik Nelson gitáros, Frank Chin basszusgitáros és Blake anderson dobos) alkotják a bandát. A Black Future 68 percéhez képest az Outer Isolation játékideje 52 perc, ebből is látszik, hogy a komplexitásból jócskán visszavettek. Amíg az előző anyagon három tétel is 10 perc fölé kúszott, addig az új korongon csupán a nyitó Cosmic Cortex lépi át ezen időtartamot. Technikás riffek, szépen kidolgozott szólók és feszes, pontos ritmusok sorjáznak az olyan tételekben, mint az Echoless Chamber, a Dying World vagy a Dark Creations, Dead Creators, a középtempók éppúgy a nóták sajátjai, mint a gyors tekerések. Megjegyezhető struktúrákkal ruházták fel szerzeményeiket, a komplexitás nem megy a lemez befogadásának rovására, nem tagadják meg a dallamok beépítését sem, sőt a Tetrastructural Minds-ban egy rövid andalító rész, míg a Venus Project-ben akusztikus betét bukkan fel. David DiSanto éneke sokat merít a fiatal Mark Osegueda stílusából, bár orgánuma kevésbé hisztérikus, hangszálgyilkos, nem hallat olyan vérfagyasztó sikolyokat, mint hatása a The Ultra-Violence-en. Korrekt, erős hangzást biztosítottak az anyagnak, a megszólalásba éppúgy nem lehet belekötni, mint a nótákba.

Aki esetleg még sosem hallott erről a csapatról mindenképpen ajánlom őket (thrashereknek feltétlenül), ugyanis az utóbbi idők egyik legtehetségesebb együtteséről van szó. Értelemszerűen a tavalyi év egyik legerősebb alkotása az Outer Isolation.

Tracklist:

1. Cosmic Cortex
2. Echoless Chamber
3. Dying World
4. Tetrastructural Minds
5. Venus Project
6. Dark Creations, Dead Creators
7. Fast Paced Society
8. Outer Isolation

Pontszám: 9