Kiadó: Century Media
Weboldal: myspace.com/venomousconcept
Kiadás éve: 2008
Stílus: Punk / Grindcore / Hardcore
Mi van akkor ha a Napalm Death és a Brutal Truth tagjai egymásnak esnek? Eszetlen teperés? Komolytalan agresszió? Minden 89-ben kezdődött. Shane Embury (Napalm Death) és Kevin Sharp (Brutal Truth) összecimbiztek a CBGB-ben. Az évek során megittak pár sört. 2004-ig kellett várnunk arra, hogy felvessék a közös zenélés ötletét. Miért is ne?
Még ebben az évben elkészült az első album Retroactive Abortion címmel Mike Patton-nál. Az album visszhangja ráébresztette a srácokat arra, hogy lehet, hogy mégis megéri együtt zenélni. Sikerült egy azaz 1 darab koncertet összehozniuk Chicago-ban. Ezután kiadtak egy közös Ep-t a Japanese Grinders 324-el, majd bevonultak a studióba, hogy elkészítsék második albumukat Poisoned Apple címmel.
A srácoknak úgy látszik sikerült minden agyatlan energiájukat beleölniük a lemezbe. Punkos komolytalansággal vetik bele magukat a hardcore őrületbe, de ha úgy kívánja az agyatlanság, lelkiismeretfurdalás nélkül csapnak bele a grindokba. Már a borítón látszik, hogy nem kell halál komolyan vennünk őket. Nem is bonyolítják a dolgokat. 17 szám, egyik sem hosszabb másfél – két percnél. Az album húz, nagyon lendületes, de azért némi változatosságot mégis csak elvárnék a 12. szám után. Persze a műfaj kedvelőinek 100%-os élvezetet nyújthat a lemez, de ha már a punkos komolytalanság benne van a srácokban, egykét eszeveszett váltás nem ártana.
A legfogósabb track szerintem a 11-es Check Out című nóta. Van egy nagyon jó középtempóba vándorló bólogatós riff benne, ami kicsit továbblendíti az albumot a következő nótáig, amit még igazán kiemelnék. Ez pedig a White Devil. Tök szokványos grindcore nóta lenne, de olyan megragadó rákkenróllos refrénje van, hogy táncraperdítene bárkit. Egyébként a dalokra jellemzőek a kántálós fogós-pogós refrének, szóval nem kell elkeseredni, aki vadul akar tekerni, vagy deszkázni éjjel a városban annak biztosan elég inspirációt ad, akár egy gerinctöréshez is. 🙂
Mindezt spékeli még a mocskos hangzás, ami egy ilyen zenénél elengedhetetlen. Az ősgrind fanoknak nagyon tudom ajánlani a lemezt! Annak, aki most kóstolna bele ebbe a zenébe, lehet, hogy mást kellene választania, mert a 33 perc ellenére is töménynek tűnhet a korong. Ha úgy érzed hogy nem vagy teljesen normális, akkor viszont telitalálat!
Tracklist:
1. Drop Dead
2. Toxic Kiss
3. Life
4. Water Cooler
5. P.R.I.
6. Artist Friendly
7. A Case Of The Mondays
8. Every Mother’s Son
9. Workers Unite
10. Half Full?
11. Check Out
12. White Devil
13. Hero
14. Three
15. Screwball
16. Chaos!
17. Think?