VERJNUARMU – Ruatokansan Uamunkoetto

Kiadó: Dynamic Arts Records

Weboldal: www.verjnuarmu.net

Kiadás éve: 2008

Stílus: Melodic Death Metal

 

 

 

Már a zenekar nevére rápillantva sejthetjük, hogy milyen nemzetiségű zenészekről is van szó. Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy finn föld szülöttei eme horda tagjai. Nagy múltra nem tekintenek vissza, hisz’ 2001-es alakulásuk óta ez a mostani lemezük (“Ruatokansan Uamunkoetto”) a második a sorban. A zenét le lehetne írni annyival, hogy dallamos death metal, de ha az ember jobban beleássa magát a korongba, könnyen rájöhet, hogy azért jóval többről szól a “Verjnuarmu”. Persze a tipikusnak nevezhető finn dallamvilág jelen van mindegyik dalban, a zene befogadása mégsem annyira egyszerű.

Kezdjük azzal, hogy a zenekarban szinte mindegyik tag énekel, vagy valamely módon vokálozik a korongon, ami sokszínűségre adhat okot, nekem valahogy mégis hiányérzetem lép fel ezzel kapcsolatban. Már csak azért is, mert túl vagyok vagy tíz hallgatáson, és csak nagyon nehezen maradnak meg momentumok a zenéből. Amiért viszont dicséret érheti a bandát, az az, hogy most hirtelen semmilyen zenekar nem jut eszembe, amit hasonlításképpen fel tudnék sorolni. Persze, ha nagyon megerőltetném magam, akkor az Amorphis-t idesorolnám, de csak dallamvezetés szintjén, halld pl.: “Kuu Paestaa, Kuollu Ajjaa” című nóta refrénje. Ez mindenképp jó jel, hisz mostanában egyedit alkotni nem kis teljesítmény.

A gitárok a tipikusnak nevezhető döngölős, reszelős témákat hozzák, néha megszakítva ezt akusztikus pengetésekkel. Persze nem bonyolítják túl, de ez nem is baj. A tempót csak nagyon ritkán pörgetik fel, megmaradnak a középtempónál, vagy annál kicsit gyorsabb részeknél. Mint már említettem, éneklés szintjén (50-50 százalékban) meg szinte mindent felvonultatnak a hörgéstől, károgástól kezdve a dallamosabb vonalig. A dalok mindegyike finn nyelven szólal meg, ami plusz atmoszférát ad a korongnak, de manapság ez már nem számít annyira újdonságnak. Hogy azért néhány kellemes momentumot említsek, a lemezt nyitó “Tulesta Pimmeyven”-ben és a harmadik “Mustan Virran Silta”-ban olyan magasztos, dallamos harmóniák jönnek elő a gitárokból, amiket öröm hallgatni.

A döngölős riffeket rejtő “Luita Ja Hampaeta” sem lenne rossz, de a borzalmas (főleg a dallamos) énekrészekkel nem tudok mit kezdeni. Emlékezetes még a kicsit lassúbb, elsőre ható refrénű “Huaskalinnut”, vagy a thrash-es lüktető ritmusú “Kirkkomuan Kansoo”, de a záró, néha a doom-os lassúság határát súroló “Kalamavesj'” sem rossz. Összességében nem egy egyszerű és elsőre ható muzsikát játszik a Verjnuarmu, de a sok hallgatás előbb-utóbb meghozza gyümölcsét, még ha a lemez egészét nézve nem is mindegyik dal emlékezetes. A zenészek persze profik a hangzás is jó, a borító pedig a maga egyszerűségében is illik a lemezhez.

Aki nem csak a könnyen emészthető “slágereket” szereti, és kíváncsi egy erősen underground szinten mozgó finn bandára, az próbálkozhat a “Ruatokansan Uamunkoetto”-val. Ha számomra nem is tökéletes lemez, azért a sok szürke és középszerű egymást utánzó bandák közül üdítőként hatott rám a Verjnuarmu.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Tulesta Pimmeyven
2. Kuu Paestaa, Kuollu Ajjaa
3. Mustan Virran Silta
4. Luita Ja Hampaeta
5. Surmatun Säkkeet
6. Huaskalinnut
7. Kuhtumattomat Vieraat
8. Kirkkomuan Kansoo
9. Räähähenki
10. Kalamavesj’

Pontszám: 8

Kapcsolódó cikkek

Verjnuarmu Interjú

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár