VERMIN – Define: Divine

Kiadó: Deity Down Records

Weboldal: www.verminband.nl

Kiadás éve: 2009

Stílus: Death Metal

 

(scroll down for English Version)

 

 

Hogy Hollandia death metál ország, azt régóta tudjuk. Számtalan kiváló brutal death metál együttes került ki innét, és a Vermin is az ő soraikat erősíti. A zene nem csak death metál, de még ezen belül is tipikusan holland, amennyiben egyértelműen az amerikai vonulatba tartozik. Leginkább mint a Suffocation / Dying Fetus egy jól sikerült, bár nem különösebben eredeti követőjeként lehetne jellemezni őket.

Az amerikai vonal azonban a Vermin esetében nem merül ki a színtiszta brutalitásban. Noha a zene nincs híján a brutális, gyors blastbeateknek, számos más elem is díszíti a zenét. Egyrészt ott vannak a Morbid Angelre emlékeztető baljós, sötét, disszonáns, lassabb részek. Alapvetően mégsem ezek uralják a dalokat, mert mielőtt beléjük feledkeznénk, ismét jön egy blastvihar, amely helyrerázza a hallgatót.

Ugyancsak nem tipikusak a stílusban a svédes hatások; ilyenkor pár másodperc erejéig leáll a kétlábgép, helyette pedig már-már hardcore-ba hajló egyszerűséggel zúznak középtempóban. Szerintem jó ötlet volt ezeket a részeket is belerakni. Számos brutal death banda esik abba a hibába, hogy az albumuk egyetlen hosszú darálásnak tűnik, mert a számok között semmi különbséget sem lehet tenni. Noha a Verminnek sem a változatosság a legfőbb erénye, az egyszerűbb, húzós témák és a lassabb szaggatások becsempészésével már tettek valamit az ügy érdekében.

A hangszeresek közül mindenképp a dobost emelném ki a legjobban. Nagy élvezet hallgatni a játékát, a darálás mellett meglehetősen technikásan is játszik, láthatóan nagyon szereti a megtekert ritmusokat, számtalan díszítést visz a zenébe. A többi hangszeres sem rossz, bár az ő teljesítményük inkább standard-nek mondható: a gitárosok teszik a dolgukat és reszelnek ezerrel, bár meg kell mondanom, a szólók, amiket hoznak, meglehetősen alap jellegűek. Az énekes pedig a megszokott mély hangon hörög, máskor pedig magasabb hangon rekeszt hozzá; ez is korrekt, de semmi extra ahhoz képest, amit sok más lemezen is hallani lehet.

A lemez hangzása élvezhető, de nem vagyok teljesen kibékülve vele. A gitár és a dob jól hallatszik – bár utóbbi hangzása némiképp steril -, ám a basszusgitárról ez már nem mondható el, és az ének is kissé hátra került. Végeredményben azt tudom mondani, hogy ez a lemez kellemes hallgatnivaló, de nem kiemelkedő alkotás. Aki a klasszikus New York-i death metál egy modernebb változatát szeretné hallani, annak érdemes lehet tennie vele egy próbát.

—————————

ENGLISH VERSION:

For a long time, The Netherlands has been widely recognized as a death metal country. Countless excellent brutal death metal bands come from there, and Vermin is one of them. The music is not only death metal but is typically Dutch even in its subgenre in belonging obviously to the American strand. It can mostly be described as a fine, though not particularly original, follower of Suffocation and Dying Fetus.

In the case of Vermin, the American features are not exhausted by pure brutality. Although the music is not devoid of brutal, fast blastbeats, there are many other elements in the music. First, there are the sinister, dark, dissonant parts that resemble Morbid Angel. However, these are not dominant in the songs; before we might sink into it, comes a storm of blasts, putting the listener to its place.

Also not typical are the Swedish influences; here the double bass is put to a halt for some second, and they are chugging in an almost HC-ly simple mid-tempo. I think it was a good idea to include these parts. A number of brutal death bands commit the mistake of making their album seem one long grinding, for there’s not way to tell their songs apart. Although variety does not belong to the main virtues of Vermin either, at least they took a step towards it by hiding simpler, catchier themes and slower staccatos into their songs.

Of the musicians it is the drummer I would like to mention at first place. It’s a great pleasure listening to his play, besides the grinding he manages to play technically too; he seems to like twisted rhythms a lot, bringing countless decorative elements into the music. The other instrumentals are not bad either, although their performance is closer to standard: guitarists do their duty and play fast, although I have to add that their solos are mostly basic. The vocalist uses the usual deep growls, at times he is doing higher-pitched screams. This is correct too, but nothing extra compared to what can be heard on all too many other albums.

The production is enjoyable, but I’m not perfectly content with it. The guitars and percussion are clean and audible – the sound of the latter is somewhat sterile, though -, but the same doesn’t apply to the bass, and the vocals also got too much in the background. In sum, I can say that this is a nice release to listen to, but not an outstanding piece of work. Those into a more modern version of classic NY death metal can give it a try.

Tracklist:

1. Inferiorganism
2. Define : Divine
3. Imminent Perfection
4. Synthetic Reality
5. I Walk Among You
6. Idolize The Poisonous 07 Nucleus
8. Surrounded By The Silent
9. The Inner Anomaly
10. Supremechanism

Pontszám: 7

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár