A brazil Vertebra első nagylemeze, The Same, nem csupán egy újabb progresszív death/thrash album a nemzetközi mezőnyben – hanem egy erőteljes visszatérés. Az 1990-es évek közepén induló, majd hosszú ideig inaktív zenekar ezzel az anyaggal egyenesen a feledés homályából emelkedik elő, és olyan magabiztossággal tálalja újraéledt vízióját, mintha soha el sem tűntek volna.
A Vertebra nem egy üres lapra írt történetet kezd újra, mert Rio Grande do Sul állam underground világa a ’90-es években pezsgő kreatív színtér volt – és bár a Vertebra nem futott be a Sepultura- vagy Krisiun-féle nemzetközi karriert, ugyanazon a nyers, ösztönös energián nevelkedett. The Same tudatosan épít a műfaj örökségére, hiszen a helyi gyökerek és a globális metal hagyományok találkozása teszi igazán különlegessé.
A The Same tizenegy tételből álló anyaga egyszerre dicsőíti a technikai tudást és a dalcentrikus hozzáállást. A riffek feszesek, változatosak, ugyanakkor nem vesznek el a túlbonyolításban. A gitárszólók különösen kiemelkedőek, mivel nem díszítőelemként, hanem szerkezetileg is meghatározó részeik az egyes daloknak. A ritmusszekció organikus módon támogatja az összképet – nincs felesleges túljátszás, csak izgalmas, merészebb, komplex hangszerelési megoldások.
A hangzás szándékosan nyers maradt, mégis átgondolt és arányos, a hangszerek jól elkülönülnek, a produkció célja pedig a hitelesség és a természetes megszólalás, nem a túlságosan kimért tökéletesség.
Az album nyitánya, „Oblivion” lassan kibontakozó, sötét hangulatú kezdéssel indít, amely megalapozza a lemez irányát, majd lendületes váltással zaklatott, mégis rendezett irányba tereli a hangulatot. A „Behavior In The Eyes” thrash-es agressziója a korai Kreatort idézi, míg a „Overcoming The Void” már-már lírai érzékenységgel játszik a dinamikával – talán a lemez legkidolgozottabb darabja. A címadó „The Same” zeneileg és tematikailag is központi szerepet tölt be az albumon, az identitás és a manipuláció kérdéseit filozófiai mélységgel közelíti meg, miközben jól érzékelteti a lemez egészének szellemiségét.
A „95 Eyes” és a záró „Blessed Are The Forgetful” markánsabb old school hatásokat mutatnak, mintha tudatosan is visszanyúlnának a zenekar ’90-es évekbeli múltjához – utóbbi különösen emlékezetes a melankolikus harmóniáival. Érdemes kiemelni a CD-verzió exkluzív bónuszát is a ’95-ös demóról újrakevert „Humanity” egyszerre múltidézés és üzenet a gyökerek fontosságáról.
A The Same nem csupán zenei, hanem gondolati anyag is. A dalszövegek intellektuálisan provokatívak az egyéni szabadság, a manipulációval szembeni ellenállás, az önazonosság témaköreit járják körül. A vokális megközelítés – valahol Chuck Schuldiner és Mille Petrozza között – nemcsak stílusos, de hiteles is.
A Vertebra története akár tragikusan is alakulhatott volna, de ehelyett itt van a The Same, ami egy érett, megfontolt, mégis szenvedéllyel teli produkció – bizonyíték arra, hogy a valódi láng nem alszik ki, csak néha hosszú időre elrejtőzik.
A The Same különösen értékes azok számára, akik a ’90-es évek technikás extrém metalját keresik mai köntösben. Az album híd lehet generációk között, a régi rajongók nosztalgiáját és a fiatal hallgatók minőségigényét egyaránt kielégítheti. A zenészek technikai tudása kiemelkedő, különösen a gitárszólók és a dobteljesítmény. A dalok jól strukturáltak, kompozíciós szinten is átgondoltak és élvezetesek.
A Vertebra debütlemeze az év egyik legkellemesebb meglepetése a műfajon belül – technikás, mély, őszinte, és mindenekelőtt szükséges.
Ajánlott
Death, Kreator, Atheist, Sadus és korai Cynic rajongóknak kötelező hallgatnivaló.
Kiadó: Xtreem Music
Kiadás éve: 2025
Stílus: Death / Thrash
Web: facebook.com/vertebrametal
Tracklist:
- Oblivion 05:10
- Behavior in the Eyes 04:04
- Humanity 03:53
- Behind the World 03:34
- Overcoming the Void 05:28
- 10.000 and One Nights 01:03
- The Same 03:57
- Architecture of Perspective 05:15
- 95 Eyes 03:41
- Fanatic and Picturesque 04:20
- Blessed Are the Forgetful 04:56
- Humanity – Demo ’95 (Bonus)
Pontszám: 9
