Kiadó: Neverheard Distro
Weboldal: www.metal-archives.com/band.php?id=57426
Kiadás éve: 2007
Stílus: Black Metal
Nem is olyan rég még kazetta formájában a Folterkammer Recordsnál megjelent az anyag, így már sokak számára ismertek lehetnek a dalok. Melankolikus, depresszív black metalnak lehetne jellemezni leginkább a zenéjüket.
„Az éjszakai erdő szomorúsága” Ez egy tökéletes black metal kezdés, a gitárjáték teljesen true és Khrul itt is bebizonyítsa, hogy milyen jól is dobol. Elzeril énekhangja is megfelelő: sikító és depresszív érzetet keltő. Mondjuk én egy kicsit közönségesnek és unalmasnak is találtam, hosszútávon. pl. egy Xasthur énektéma sokkal izgalmasabb tud lenni:)
„Melankolikus halott álmok” Már a címből is adódik, hogy egy kicsit lassabb tempóra kapcsoltak. Persze a rideg, fagyos, rémisztő érzet továbbra is megmaradt, az énektéma ugyanolyan, amilyen volt. A gitár és a dob téma szerintem itt is jól kiemelkedik, mint az előző számnál. Azért ne értsük félre egymást, nem csinálja rosszul Elzeril ezt a rikácsolós démoni hangot, csak mintha hiányozna belőle az eredetiség és az igazi szellem.
„Séta az örök hó birodalmán keresztül” – Itt egy fagyos jelenettel kezdődik a dal és folytatódik is:), itt nekem egy kicsit Moonblood neve is beugrott a gitárnál. Teljesen a fagyos északi tájakon érezhetjük magunkat miközben Elzeril és Khrul precízen előadják a tudásukat és tényleg olyan, mintha soha véget nem érne a hó birodalma. Többszöri meghallgatás után is érdekes lehet ez az instrumentális véres, jeges zivatar, amit a címből is érzékelhetünk.
„Tűnő folyóparti árnyak” – A záró és egyben leghosszabb tétel. Itt mindent megtalálhatunk a számban, lassabb depresszív érzetet, gyorsabb ráspolyos feszültséget. Talán nevezhetjük a legjobb dalnak is, legalább is nekem ez tetszett legjobban. Itt, mintha Elzeril érdekesebben és változatosabban sikítana és rikácsolna. Mind az, amit a zenéjüktől kapsz, az egyenlő a halállal. Vérvörös lesz az égbolt, ami elér mindenkihez. Nem könyörül senkin, mert magával hordozza a démont a sötétség seregével.
Hallhatunk egy nagyon jó dobmunkát, egy tökéletes gitárjátékot, amin azért nagyon sok zenei hatás érezhető, de semmilyen kivetnivalót nem lehet találni. Talán az éneket nevezném egy kicsit gyengébb momentumnak, de nem sokat veszt az értékéből a komor feketeség bűvölete.
Tracklist:
1. Sadness of the night forest / Az éjszakai erdő szomorúsága
2. Melancholic dead dreams / Melankólikus halott álmok
3. Walking through the empire of eternal snow / Séta az örök hó birodalmán keresztül
4. Cadocous riverside shadows / Tűnő folyóparti árnyak