Kiadó: Deathwish Inc.
Weboldal: www.victimsinblood.com
Kiadás éve: 2011
Stílus: Punk / Hardcore / Metal
Brief Sum: The band did not only defend its legendary status with its 2011 album, it also – created one of the best and heaviest albums worthy of the name Victims. A Dissident will surely have good chances on becoming one of the albums of the year for me.
A hardcore/punk körökben ismert és elismert stockholmi illetőségű Victims 1997-ben alakult azon egyszerű okból, hogy mocskos hc/punkot nyomasson a Discharge vonalán. Azóta a hangzásvilág és a játék természetesen azért változott, de a régi, zsigerből jövő gyors punk témák a mai napig dominálnak zenéjükben. Valahogy olyan ez a zene mintha a Black Sabbath egy garázsban punkot tolna eszméletlen hangerő mellett. A svédek esetében az Entombed hatása tagadhatatlan, de ahogy a régi jó mondás tartja „jobbtól nem szégyen lopni” ugye, tehát részemről a srácok felmentést kapnak.
Divide and Conquer lemezük nálam hatalmasat ütött, és a műfajon belül a mai napig az élbolyban foglal helyet. A helyzet viszont az, hogy az új kiadvány sem marad le egyik lemezük mögött sem, sőt még jobb is mint elődei, abból a szempontból, hogy olyan dögösen szól mint az állat. Mikor először hallgattam azt hittem leviszi a fejemet. Szép hosszú idő telt el a megalakulásuk óta, ennnek, és a muzsikában rejtőző dögnek köszönhetően legendás bandává váltak napjainkra, de hogy 2011-ben is ilyen elánnal nyomják ezt a gyors, súlyos zenét azt azért nem gondoltam volna. Mindig szerettem őket, de az A Dissident lemezzel belopták magukat a szívembe.
A lemezen nincs üresjárat, nincs töltelékszám, vagy gagyi téma. Végig tartja a szintet, ami igencsak magasan van már a nyitó Theftnél, aztán még pár alkalommal meg is fejelik ezt olyan nótákkal mint a kőkemény Discharge riffre építő In Control, ami egy valódi punk himnusz, vagy a szélvészgyors Broken Bones, ami a maga egy perc huszonkét másodpercével olyan arcbamászó amilyet már rég nem tapasztaltam. A punk mindig is a támadásról és a kritikáról szólt, de ez az őszinte súly azért meglepő a XXI. század rengeteg üres kliséje és műanyag társadalma mellett. A következő Nowhere In Time című számban már dallamosabb gitártémát hallhatunk, ami egy kicsit lazítja a korongot, de az azt követő Ignorance Is Bliss újra mozgásra ingerli a kedves hallgatót. Egyébként a zenekar munkásságának elismertségét jól mutatja, hogy a leginkább megbecsült európai hardcore fesztiválon is helyet kaptak Csehországban, ami nem semmi. A Fluff Fest kizárólag olyan bandákat léptet fel színpadán, akik megérdemlik az elismerést.
Az A Dissident nagy előnye még, hogy hallgattatja magát, és rendkívül befogadható már elsőre is, annak ellenére, hogy nagyon karcos és kemény a hangzás. Az már csak a hab a tortán, hogy utoljára hagyták a lemez legjobbját, a Waiting For Shadowst, ami egy tökéletesen megírt és felépített szerzemény. Sokkal metalosabb, súlyosabb ez az új anyag mint elődei. Nyilván több zúzdát hallgattak mostanában a fiúk, de a régi hívek sem fognak csalódni, hiszen az eredeti hozzáállás nem tűnt el, és Victims hitelessége továbbra is megkérdőjelezhetetlen.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Theft
2. Death Do Us Part
3. In Control
4. Victims In Blood Pt. 6
5. Burning Bridges
6. Bringing Me Down
7. We Are Not The Future
8. Lifetaker
9. Broken Bones
10. Nowhere In Time
11. Ignorance Is Bliss
12. The Egoist
13. Waiting For Shadows