Kiadó: Nail Records
Weboldal: www.vidarockband.extra.hu
Kiadás éve: 2008
Stílus: Hard Rock
(scroll down for English Version)
A Vida Rock Band nem mai „csirkékből” áll, noha a zenekar nem régen alakult. A zenekar nagy része az Orfeusból ismerhető, míg a névadó-alapító, Vida Ferenc annak idején a Lordban basszusozott. Ez a hasonlóság végigvonul az egész albumon, amiből arra lehet következtetni, hogy a bandavezér stílusához nagyon közel állt a Lord. Aki tehát szereti az imént említett zenekart, az már rohanhat is beszerezni a lemezt, mert nem fog csalódni. Ami feltűnő különbség az ex- és a jelenlegi zenekar között, hogy itt inkább középtempós számok dominálnak, a szövegvilág pedig eltolódott egy icipicit a szerelem témaköre felé, főleg az album második felére.
Amikor megdörrent az első szám, a címadó Ellopott remények, már dörzsöltem a tenyerem: na, ez aztán a lemez! Príma hangzás, frankó szinti, nagyon eltalált énekhang, a megszokott Lordos gitárkíséretek. A verzék énekdallamáról nekem először a Symphonium – Nem tévedhetsz el című száma jutott eszembe, de természetesen semmi koppintás, csak egy nagyon elkapott heavy-nóta egy tökös billentyűszólóval. Príma alkotás! Az Acélglória egy tipikus Lord-nóta feelingre, szövegre, riffekre (hangsúlyozom, ez nem koppintást jelent, hanem a nagyon hasonló stílust, és nálam ez abszolút pozitív jelző). Ami viszont nagy előrelépés, hogy sokkal teljesebb a hangszerelés, és Smici is kiváló munkát végzett a hangosítással.
A Szabadság ismét Lord- és Symphonium érzéseket hordoz magán, de ismét egy jó kis szám. A hangosítást és a hangszerelést ismét nem győzöm dicsérni. A szólók alatt príma a kíséret, abszolút teljes a hangzás, és nagyon nem érződik, hogy egyetlen gitáros van a bandában. Az Egy álom csupán egy romantikus, lassú szerzemény. A refrén páratlan soraiból nekem egy az egyben a Hammerfall – Where the Dragon Lies Bleeding című alkotás énekrésze ugrott be. Azt viszont ismét kizártnak tartom, hogy bármi köze lenne a két számnak egymáshoz. A szöveg nekem néhol már túl lágy, ellenben a szóló nagy zenészt tükröz. Félelmetesen el lett kapva! És az a zongorafutam a szóló után… Na, az is megérne egy misét.
A Nem kell ismét a Lord vizeire evez, tipikus heavy-szövegvilággal, hard rockra jellemző dallamvilággal, és egy ismét frankó szólóval. A Hamis világ szövege és énekdallama számomra eléggé nehézkes, és a refrén sem az igazi. Tudom, magasra tették az eddigi számokkal a mércét, ezt most nem is sikerült megugrani. Nem rossz a szám, viszont az eddigi briliáns teljesítmény mellett annak tűnik.
A Találj rám már elmozdul a holtpontról és ismét felfelé ível a pálya. A refrén dallamát nagyon elkapták, a szöveg viszont néha ismét túl lágy. Ugyanezt tudom elmondani a Kéklő óceánról. Oké, hogy az ember szerelmes, meg minden ilyesmi, de ez így kezd popossá válni. Zeneileg ismét semmi probléma nincs vele. Az elején lévő énekrész nekem Demjén Rózsit idézi, a szóló viszont megint zseniális. A zenekar intenzíven foglalkozik a lemez olasz nyelven való megjelenítésével, hiszen Olaszországban nagyon jó fogadtatása volt a lemeznek. Na igen, az olaszok sokkal romantikusabbak, mint a magyarok, és a poposabb dallamok nekik nem okoznak problémát…
Az Álmok útján ismét a Lordosabb számok közé tartozik. Gyönyörű a basszus, ütős a billentyű, keményebb szövegvilág, a szólót pedig ismét sorokon át lehetne dicsérni. És ha a teljes lemez ilyen mederben lenne, nem adnék 9 pontnál kevesebbet, az biztos. Az Elmegyek szintén a fent emlegetett erényekkel rendelkezik. Egy jó kis vontatott, kiábrándult dal, ami dallamilag ismét kritizálhatatlan. És a szóló… Már nem is mondom…
A lemezen két bónusz nóta is található. Ezek közül az első a Napvilág. Nekem nagyon ellentmondásos egy alkotás. A tempója, a riffjei, különösen a döngölősebb nyitóriff, a hangszerelés elsőrangú, a refrén szövege viszont enyhén szólva sem az igazi, és nekem nem nagyon áll össze egy egésszé. Most a szóló sem tudott igazán sokat segíteni. Én nem tettem volna fel a lemezre, miként a másik bónuszt, a Száz évet sem. A szöveg ismét sokkal marad el a banda színvonalától. Zeneileg itt sem lenne probléma, de a szöveg túlságosan domináns ebben a stílusban…
Összefoglalva: bajban vagyok. Ha a két bónusz nem lett volna rajta a lemezen, akkor 8,5-et simán megér a lemez, talán 9-et is, hiszen a szólók előtt megemelem a kalapomat, a hangszerelés, az énekhang, a hangzás, a borító, mely egyszerű, de minden rajta van, a hangulat mind-mind első osztályú. Ezzel a két bónuszdallal viszont nem tudok zöld ágra vergődni, pedig megpróbáltam nem is egyszer… Maradjunk annyiban, hogy a két bónusz nélkül erős 8,5, így csak egy erős 7,5. De aki szereti a Lordot, a lightos heavy metal muzsikát, és nem retten meg a néha túl romantikus (szerencsére csak néha) szövegektől, annak gyakori vendég lesz a lejátszójában ez a lemez.
———————–
ENGLISH VERSION:
Vida Rock Band is a recently formed band, although it doesn’t consist of nowadays youngsters. Most members come from the Orfeus and founding member Ferenc Vida played bass in the band Lord. This bond can be heard throughout the whole album, which clearly shows Ferenc’s fondness of Lord, so Lord fans won’t be disappointed by this album. The most obvious difference between the two bands is that Vida Rock Band has more mid-tempo tracks and the lyrical themes lean a bit towards love, especially in the second half of the album.
When I head the first hit, which is the title track „Ellopott Remények”, I had great expectations from this album. An excellent sound, great synth notes and vocals, and the good old Lord riffs. The vocals in the verses reminded me of the Symphonium track „Nem tévedhetsz el”, but of course, no one’s copying one another and the track is just awesome. Acélglória has Lord’s riffs, atmosphere and sound as well, and let me stress again: I’m not talking about copycat behaviour, only the benefits of the two bands’ similarities. The instrumental works have improved a lot and Smici did a great job with the mixing.
„Szabadság” has Lord and Symphonium veins as well. Again, it’s hard to stop praising the mix and the instrumental fills. The solos and their escorting guitar notes are awesome and you can clearly feel the presence of multiple guitarists.
„Egy Álom Csupán” is a slower, more romantic track. The chorus reminds me of Hammerfall’s Where the Dragon Lies Bleeding’s vocal parts, although I deny any connection between the two works. The lyrics are too soft for my taste, but the solo part is great, especially its ending with the piano notes. Just great.
„Nem kell ismét” sounds like a Lord song again, with heavy lyrics and hard rock-ish fills and an epic guitar solo. „Hamis Világ”‘s chorus isn’t perfect and the lyrics, as well as the singing parts are just too tough for me… I know the band aimed for this sound, but they just didn’t convince me with this. It’s not a bad track, but from the other songs’ perspective, it is.
„Találj Rám” finally shows signs of rebirth. The chorus is awesome, however the lyrics are simply too soft. Same goes to „Kéklő Óceán”. Being in love is one thing, but this sounds like a pop song. Musically it is flawless, the solo’s cool too, but the singin parts at the beginning remind me of Demjén Rózsi.
„Álmok útján” is another Lordish song. The lyrics, the bass and synth parts are great, and there are no ways to praise the solo. If the whole album had this sound, I wouldn’t dare give it less than 9 points. „Elmegyek” has the same benefits in a melancholic and depressing coating, with flawless melodies. Not to mention the guitar solo…
There are two bonus tracks on the album. The first one is called „Napvilág” and the song’s pretty confusing. The tempo and the riffs, especially the one that opens the track is great, but the chorus’ lyrics is shockingly bad, and it just doesn’t fit with the rest. The solo won’t help anything this time. They could’ve passed this track along with the other bonus track „Száz év”. It doesn’t go with the band’s quality. Musically, no problems, but the lyrics.. they’re bad and they’re too much in the front.
Summing it up: I’m a bit confused here… if the two bonus tracks were dismissed, I would give this album 8.5, maybe even 9. The solos are worth every praise, the instrumental parts, the singing and the cover art, which is simple, yet sums up everything, and the atmosphere are all first class. However, I just can’t make peace with the two bonus songs. So my final decision is: without the two bonuses it would be 8.5, but with them it’s 7.5. Fans of Lord and softer heavy metal and those who aren’t afraid of the romantic lyrics that sometimes pop up, will be blown away by this album.
Tracklist:
1. Ellopott remények
2. Acélglória
3. Szabadság
4. Álom csupán
5. Nem kell
6. Hamis világ
7. Találj rám
8. Kéklő óceán
9. Álmok útján
10. Elmegyek
11. Napvilág (Bonus)
12. Száz év (Bonus)