Kiadó: Century Media Records
Weboldal: www.vildhjarta.com
Kiadás éve: 2011
Stílus: Metal
Brief Sum: The grotesque fairy tale in the Vildhjarta’s debut totally confused me. The guitar sounding is as brutal, heavy and low as it can be! The guys from Hudiksvall stand up against all extreme metal bands and scream proudly: „That’s the way of creating the most extreme music in the XXI. century!”
Bár az extrém metál rajongók köreiben a Hudiksvall-ból származó, szürreális szélsőségekben utazó hetesfogat már az első EP-vel tarolt, én csak a debütáló anyaggal ismertem meg őket. Az elején kicsit óvatosan kezdtem meg ismerkedésemet a Måsstaden-nel, valamiért az olvasottak alapján egy uncsi keménykedő -core bandának bélyegeztem őket.
Ennél nem is lőhettem volna mellé, a Vildhjarta első elementáris csapása minden kétséget kizáróan a 2011-es év egyik legígéretesebb albuma!
Már a borító is úgy néz ki, mint egy Walt Disney mese, némi erős hallucinogén és pár óra felkavaróan sötét zene meghallgatása után. A belbecs pontosan ugyanezt az érzést adja vissza, első hallgatásra magával rántja az embert ebbe a különös, rémisztő, de mégis vonzó lidérces dallamrengetegbe. Sokan azonnal a Meshuggah-hoz hasonlítják őket, a rendkívül mélyre hangolt, szaggatott gitártémák miatt („szakmabeliek” ezt djent-nek nevezik), de a srácok szerintem ezerszer egyénibb és különlegesebb hangzást kísérleteztek ki, melynek a „Thall” nevet adták. Először nem értettem, minek a hét tag a zenekarban, de hallgatva az elképesztően vastag megszólalású gitársávokat, valahol elfogadtam a három héthúros létjogosultságát. A két éneket már kevésbé értem, mivel mindketten nagyjából ugyanazzal a hangfekvésű hörgéssel operálnak, de az összképbe ez is teljesen jól beleillik. Egyszerűen meg kell hallgatni ezt az anyagot, annyira a végletekig feszíti a zene súlyosságát. Olyan érzésem van, mintha kiállna ez a fiatal svéd brigád, és kihívóan üvöltené a többi hasonló vizeken evező zenekar felé: Uraim, így kell modern metált csinálni a XXI.században! Apró kis büszkeségérzet töltött el afelett, hogy némely pillanatban emlékeztetett a produkció hazánk legerősebb és egyik legegyedibb bandájára, a Watch My Dying-ra (elsősorban a Fényérzékeny albumot említeném).
Egy szó mint száz, Hófehérkét elkapják az erdőben a démoni ábrázatú fák, az alvó Csipkerózsikát simán megrontja a herceg, Atráskó pedig soha nem tudja meg a hercegnő nevét a Vildhjarta bizarr rémmeséjében. Kötelező darab!
SAMPLE:
Facebook link
Tracklist:
1. Shadow
2. Dagger
3. Eternal Golden Monk
4. Benblåst
5. Östpeppar
6. Traces
7. Phobon Nika
8. Måsstadens Nationalsång
9. When No One Walks With You
10. All These Feelings
11. Nojja
12. Deceit
13. The Lone Deranger