Kiadó: Napalm Records
Weboldal: myspace.com/vintersorganic
Kiadás éve: 2011
Stílus: Viking / Folk Metal
Brief Sum: The fans of Vintersong can be pleased, because their favorites made no mistake. They have released an adequately complex and contrasted material. For those of you who meet these guys for the first time, be prepared for anything, because you are about to undertake a tough journey. But don’t be afraid, it will be a great adventure!
Ha számba vesszük az észak-európai folk hatású metal zenekarokat, akkor a Vintersorg neve előbb utóbb felbukkan. A zenekar, jó közelítéssel (mert igazából Vintersorg énekes, dalszerző zenei projektje), Svédországban alakult 1994-ben. A folk vonalat, az északi bandáktól nem szokatlan módon a black metalon keresztül közelítette meg. Ehhez az agresszív műfajhoz vegyítette a tiszta éneket, és az akusztikus hangszereket. Ez a fajta kontraszt vált a Vintersorg védjegyévé. A kezdetben svéd nyelven megszólaló dalokat később felváltotta az angol nyelvű előadás, majd az ismertség megszerzésével visszatért az anyanyelv. A nagy változás 1999-ben történt, amikor az addig szinte egyedül tevékenykedő Vintersorg maga mellé vette Mattias Marklund gitárost, aki azóta a csapat második tagja. Innentől a dalok még komplexebbek, technikásabbak lettek.
A Jordpuls, a Föld pulzusa, már a hetedik nagylemeze a folyton újat felmutatni tudó csapatnak. Mivel munkásságukat csak madártávlatból ismerem, és mint majd utóbb kiderül, ez bizony ebben az esetben édeskevés, nem tudom előző alkotásaikhoz hasonlítani, így csak ez a lemez lesz megítélve. Aki nem ismerte eddig őket, remélem képet kap, aki meg rajongó, annak úgyis mindegy mit mondok.
Számomra a meglepetések lemeze ez. Végigjártam vele a zenehallgatás összes stációját. Így jutottam a rettenetesen idegesítőtől az egész érdekesen át a „Hát ez baromi jó!”-ig. Az ember sokszor gondolja úgy, hogy valami változatosság jó lenne, unalmas folyton nagyjából ugyanazt hallgatni, aztán mikor valami szokatlannal találja szemben magát, húzza a száját, hogy jó-jó, új dolog, de nem igazán erre gondoltam. Hát így jártam én is ezzel a lemezzel.
Az első dal kezdése megfelelt várakozásaimnak. Egy tipikusnak mondható black metal őrléssel indul, aztán hirtelen belép a tiszta ének. Ha nem vagy erre felkészülve, akkor jön mellé a döbbenet. Ugyanis ez a fajta ének és dallamvezetés inkább táncdalfesztiválokon fordul elő. Nem ezt vártam, de kétségkívül valami szokatlant kaptam.
A dalok lassan adják meg magukat, nem egydimenziós szerzeményekről van szó. Szinte nincsenek korlátok, a zeneszerzés teljes szabadságot kap. A sokféle zenei hatás és tálalása néha kicsit pofátlannak tűnik, hiszen metalról van szó. Ehhez képest néha lagymatagnak hatnak bizonyos részek, de mire már zavaró lenne, gyors váltás és kapunk az arcunkba valami durvát. E két dolog kontrasztja hatja át az alkotást.
Első pár hallgatásra eléggé eklektikus a kép, de aztán szép lassan kibontakoznak a fő vonalak és felsejlenek az izgalmas mellékágakat is. Ez pedig a nagyszerű lemezek ismérve. Kiemelkedő dalokat nehéz lenne felsorolni, az első benyomások alapján szinte hihetetlen, de minden szerzemény figyelemre méltó. Ha mégis valami fogódzó kell, itt van mindjárt a kezdő nóta. Izgalmas kontrasztjával és remekbe szabott refrénjével. Aztán a hegedűvel indító, majd menetelőssé váló Klippor Och Skär. Majd a nyugisabb, de dallamban talán legerősebb Palissader, melynek refrénben együtt a két énekhang izgalmas hangulatot teremt.
Sokáig lehetne ecsetelni az egyes dalok erényeit, de nem teszem. A lemez egy hatalmas kaland. Kellő bátorság kell, hogy ismeretlenül belevágj. De megéri, mert hatalmas zenei élményt kapsz cserébe, ha nem érzed így, akkor bizony még az utad elején jársz, beljebb kell merészkedned!
Tracklist:
1. Världsalltets Fanfar
2. Klippor Och Skär
3. Till Dånet Av Forsar Och Fall
4. Mörk Nebulosa
5. Stjärndyrkan
6. Skogen Sover
7. Vindögat
8. Palissader
9. Eld Och Lågor