VIRRASZTÓK – Memento Mori

Kiadó: HammerWorld

Weboldal: www.virrasztok.hu

Kiadás éve: 2011

Stílus: Folk / Metal

 

(scroll down for English Version)

 

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy én írhatok elsőnek lemezismertetőt a pszichedelikus folk metalban utazó pécsi Virrasztók új lemezéről. A „Memento Mori” (latinul „emlékezz a halálra” vagy „emlékezz a halandóságra”) című albumról elöljáróban elmondható, hogy súlyosabb, durvább, pszichedelikusabb, depresszívebb és sötétebb, mint elődje, a 2009-es „Az emlékezés órája”.

Más szempontból is eltér elődjétől a lemez, hiszen ezen alapvetően hosszabb dalok találhatók, egy kivétellel az összes öt perc feletti – ez bizonyos szempontból negatívum is, hiszen ebből fakadóan nincs olyan egyből fogós, azonnal magával ragadó szám az albumon, mint az előzőn a „Siralomház” vagy a „Fehér-fekete” volt. Némelyik dal talán lehetett volna rövidebb is, könnyebben emészthető, de ettől függetlenül nagyon jó dalok születtek. Ez a zene eleve ülepedős, jó párszor meg kell hallgatni a lemezt ahhoz, hogy véleményt lehessen mondani róla. Ez már az első albumra is igaz volt, erre pedig még inkább az!

A másik nagy eltérés a debütlemezhez képest, hogy sokkal szövegközpontúbb lett az anyag. Kevesebb a népdalrészlet, kevesebb a hangszeres szóló, szinte végig van valamilyen vokál. Ez elősegíti a dalokba foglalt konkrét történetek elmesélését, hiszen jóval konkrétabb témákról szólnak a dalok, mint a korábbi lemezen, amelyen inkább a halálról és a gyászról általánosságban énekeltek. Újítás, hogy a korábbi két énekhang (férfiének: Scrofa és női: Papp Orsolya) mellé csatlakozott egy harmadik, hörgős ének is, amelyet a hegedűs-mandolinos Bencsik Becse Gergely ad, és nagyszerűen kiegészíti a két korábbi énekhangot. Sajnos van hátránya is e szövegközpontúságnak, méghozzá az, hogy kevesebb népi hangszer jutott így a lemezre. Bár új hangszerként egy dalban megjelenik a mandolin, de az előző lemezhez képest kevesebb a hegedűn játszott rész, tekerőlant pedig egyáltalán nem hallható az albumon. Talán emiatt is tűnik aránytalannak egy kicsit a programozott effektek és a népzenei részek egymáshoz való viszonya, ami az előző lemezen nagyon kiegyensúlyozott volt. Viszont azt is meg kell jegyezni, hogy a sampler ily mértékű használata segít még mélyebbé és depresszívebbé tenni a dalokat, tehát nem feltétlenül negatív a népi hangszerek visszafogása, bár én azért örülnék, ha élőben kicsit többet kapnánk ezekből.

Az albumot a „Szigeti veszedelem” című dal nyitja, ami talán az egyik legjobban eltalált nóta, biztos nagy sikere lesz, az egyetlen olyan dal, ami már első hallgatásra az ember fülébe mászik. Mint a címe is mutatja, Szigetvár 1566-os ostromáról szól, de nem a megszokott módon, hanem a hősi halálra kihegyezve a dalt. Nagyon fogós – engem a ’90-es évek popzenéjére emlékeztető – női vokálos refrénje van, emellett ebben a dalban (az elején is, de leginkább a dal outrójában) hallható mandolinjáték.

A második dal a koncerteken már játszott „A halálmadár”, mely a magyar babonavilág halált előre jelző madaráról szól (ezt egyébként a kuvikkal szokták azonosítani). Az első két dal nagyon eltalált kezdés, megfelelően indítja be az albumot.

A harmadik („Kökény Anna”), negyedik („Vidróczki”) és hatodik dal („Pipás Pista”) egy-egy halálraítélt létező, de történetüket tekintve mondák ködébe vesző személyek életét dolgozza fel. A boszorkánnyá kikiáltott Kökény Anna máglyahalála mellett a mátrai betyár, Vidróczki Márton elárulását és lépre csalását is megismerhetjük. Ezek a dalok kicsit visszarepítik az embert a múltba, nem csak egy-egy ember gyászos sorsát mutatják be, de a korszellemet is megismerhetjük. A „Vidróczkiban” található különben az egyik legjobb hörgős vokálrészlet meglátásom szerint. A hatodik dal története az előző kettőnél is érdekesebb, hiszen talán a legkevésbé ismert személyről, Pipás Pista néniről (!) szól. Ő volt a magyar történelem első ismert sorozatgyilkosa és egyben a Szeged környéki tanyavilág hírhedt bérgyilkosa, a „tanyavilág hóhéra”.

A nyolcadik dal, amely „A hűtlen asszony balladája” címet viseli, szintén elég komplex témát mutat be. Ez a ballada az album leghosszabb tétele, közel tízperces. Egy erdélyi történetet dolgoz fel, egy megcsalt férj bosszújáról. Elég horrorisztikus és brutális téma, nagyon jó programozott részekkel és kitűnő szöveggel, bár talán kicsit túl hosszú, mégis egyik legjobb dal a lemezen.

Az ötödik („Gyász”), a hetedik („Édesanyám”), a kilencedik („Jaj Istenem, vigasztalj meg!”) és a tizedik („Az én időm”) általánosabban járja körül a halál és gyász témakörét, szinte át lehet érezni a gyász fájdalmát a dalokat hallgatva. Hihetetlen atmoszférát teremt a zenekar a lemezen. A „Gyász”, a „Jaj Istenem, vigasztalj meg!”  és „Az én időm” lassabb tételek, míg az „Édesanyám” a búcsúzás fájdalmát sok hörgős résszel felerősítő tétel. „Az én időm” különben kitűnő záró nóta, témájából fakadóan és zeneileg is.

Az album borítója egyszerűen kivitelezett, ahogy a dalok, úgy a grafika is tökéletesen illik az album címéhez.

Ez az album, bár nehezen emészthető, többször meg kell hallgatni és egy-két apró változtatás (leginkább több hegedű és tekerő) elkelne rá, az újítások (mandolin, hörgés), a kitűnő témaválasztások és súlyos szövegek miatt mégis nagyszerű. Bár az ember önkéntelenül is az előző lemezhez hasonlítja, a kettő nem teljesen azonos kategória. Ez az album komplexebb, sötétebb, kevesebb „slágert” tartalmaz, mégis ugyanúgy színvonalas, mint az első lemez. Remélem, a zenekar e lemez megjelenése után megérdemelt elismerésben részesül, hisz egyedi zenei világukra azt lehet mondani, ez az igazi „halálmetal”!

———————————

ENGLISH VERSION:

I’m so lucky, that I can write review on the new album of the psychedelic folk metal band Virrasztók of Pécs at first. About the album „Memento Mori” (in Latin „remember to die” or „remember your mortality”) I can say by way of introduction, it’s harder, more brutal, more psychedelic, more depressive and darker than its precursor, „Az emlékezés órája” („The Hour of Remembrance”) from 2009.

In other views it also differs from its precedent, because on this album there are longer tracks, all of them are more than 5 minutes long (except one) – this can be negative, because there is no fast and immediately immersive songs than „Siralomház” or „Fehér-fekete” were on the first album. Some songs should be shorter, easier of digestion, but independently of this, very good songs were born. This music is hardly digestible, so we must listen to it more times to say opinion about the album. This is right for the first album and rather for this one!

The other big difference in comparison to the debut material, that this one became more lyrics-centric. There are fewer parts from folk songs, fewer instrumental solos, vocals are nearly constant. This helps to tell the concrete stories of the songs, because the topics of the new songs are more concrete than on the last album, which themes were rather generally about the mourning and death. Innovation, that a new, third vocal joined to the earlier two ones (male vocals: Scrofa and female vocals: Papp Orsolya). This new, growling vocal is made by the violin- and mandolin player Bencsik Becse Gergely and it completes perfectly the other vocals. Unfortunately there is negative side of the lyrics-centrism, too. There are fewer parts played by folk instruments. Albeit there is a new folk instrument, mandolin in one song, but there are fewer parts played by violin in comparison to the earlier material and there is absolutely no hurdy gurdy. Maybe this causes that the folk instrumental parts seem to be a bit disproportioned to the programmed parts, which was very balanced on the last album. But I must notice that the use of sampler so much helps to make the tracks more depressive and deeper, so the lack of folk instruments is not definitely negative, but I’d be happy if we got a bit more folk instrumental parts on gigs.

„Szigeti veszedelem” („Fellness of Sziget”) opens the album which is one of the best songs on the album, it will be popular for sure, the only one catching song after the first listening. As its title shows, it’s about the Ottoman siege of Szigetvár in 1566, but not in the average way, but pointed to the heroic death. It has very catchy chorus with female vocals, which remember me to the pop music of the ’90s. Also in this song we can hear mandolin play, too (in the intro and mainly in the outro of the song).

The second track, which they play on concerts, is „A halálmadár” („The Death Bird” or „The Lich-Owl”) which is about the bird in the Hungarian superstitions, which signs before somebody dies (anyway this bird is the little or sparrow owl). The first two songs are well-succeed to start the disk.

The third („Kökény Anna”), the fourth („Vidróczki”) and the sixth songs („Pipás Pista”) are about real condemned people, whose lives are shrouded in the mist of myths. Along with death of Kökény Anna, who was stigmatized as a witch and sent into death-fire, we can get to know the betrayal and capturing of Vidróczki Márton, the highwayman (betyár) of Mátra. These songs take us back to the past, we can not only cognize dismal lives of these people, but also the spirit of the age they lived in. In my opinion the best growling part is in the „Vidróczki”. The story of the sixth track is more interesting than in the earlier two songs, because it’s about maybe the less known person, Aunt (!) Pipás Pista (Steve the Pipe-smoker). She/he was the first known serial killer in the Hungarian history and also the infamous hired assassin of the ranches around the town of Szeged, the „executioner of the ranches”.

The eighth song, which title is „A hűtlen asszony balladája” („Ballad of the Adulterous Woman”) introduce a complex theme, too. This ballad is the longest track of the disk, nearly ten minutes long. It covers a Transylvanian story about the revenge of the injured husband. A real brutal and fearsome story with very good programmed parts and great lyrics, it’s perhaps too long, but one of the best songs on the album.

The fifth („Gyász” – „Mourning”), the seventh („Édesanyám” – „My Mother”), the ninth („Jaj Istenem, vigasztalj meg!” – „Oh, my God, comfort me!”) and the tenth („Az én időm” – „My Time”) songs are about the topics of mourning and death in a general way. We can nearly feel the pain of mourning when listening to these tracks. The band creates an unbelievable atmosphere. „Gyász”, „Jaj Istenem, vigasztalj meg!”  and „Az én időm” are slower songs, while in „Édesanyám” many growled parts strengthen the pain of leave. Otherwise „Az én időm” is a good ending song, lyrically as well as musically.

The cover is simply made, like the songs, so the graphics perfectly befit to the title of the album.

This album, albeit hard to digest, we must more times to listen to it and it also needs some little changes (especially more violin and hurdy gurdy parts), the innovations (mandolin, growling), the perfect choice of topics and the hard lyrics make it amazing. Albeit we compare it to the first album automatically, the two albums are not completely in the same category. This album is more complex, darker, contains fewer „hits”, but also great in quality as the last material. I hope, the band became acceptably acknowledged after the release of this album, because we can say to their unique musical world, that this is the real „death metal”!

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Szigeti veszedelem
2. A halálmadár
3. Kökény Anna
4. Vidróczki
5. Gyász
6. Pipás Pista
7. Édesanyám
8. A hűtlen asszony balladája
9. Jaj Istenem, vigasztalj meg!
10. Az én időm

Pontszám: 9.5

Kapcsolódó cikkek

Folk & Gothic Prayer @ S8 Black | Virrasztók | Zizzy Vision | Guruzsmás | The Parameters

NorthWar

VIRRASZTÓK – A Halál Színei

ST. Toma

Folk Farsang: Korpiklaani, Metsatöll, Silent Stream Of Godless Elegy, Avven, Virrasztók, Niburta, Ankh – Koncertbeszámoló

ST. Toma

In Fine Tempus – Koncertbeszámoló

ST. Toma

Virrasztók – Világvége

NorthWar

Folk-Metal Underground Extravaganza – Koncertbeszámoló

ST. Toma

SamhainFest Hungary 2012 – Koncertbeszámoló

ST. Toma

Virrasztók – Memento Mori! kliptrilógia

NorthWar

Virrasztók Interjú

ST. Toma

Virrasztók hírek

NorthWar

Virrasztók – Pályázat

NorthWar

Korpiklaani, Eluveitie, godnr.universe!, Virrasztók – Koncertbeszámoló

Darkjedi

Virrasztók Interjú

NorthWar

VIRRASZTÓK – Az Emlékezés Órája

Morhguel

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár