Kiadó: TrollZorn
Weboldal: www.feenfleisch.de
Kiadás éve: 2012
Stílus: Folk metal
(scroll down for English Version)
Németországban az In Extremo és a Corvus Corax megjelenése óta rendkívül elszaporodtak az úgy nevezett „középkori rock/metal” zenekarok, melyek alapvetően folk rockot/metalt játszanak, de fő inspirációjuk a középkor és a középkori zene. Míg a legtöbb csapat egy vagy több középkori dudával megerősítve ad hangot világnézetének, az aránylag fiatal hamburgi Vogelfrey (középfelnémetül „kirekesztett”) ehelyett klasszikusabb hangszereket, furulyákat, csellót, hegedűt, buzukit használ. A banda most májusban adja ki második nagylemezét, a Zwölf Schritte zum Stricket ismét a Trollzorn Records gondozásában.
Az intró után pörgős heavy metal riffekkel és táncba hívó hegedűjátékkal indul a lemez a 6 Vagantennel. A Düsterpflicht keményebb, epikus és enyhén gótos vonalon megy tovább némi hörgéssel felerősítve a sötét atmoszférát, bár a vége felé egy lazább, táncos betétet itt is hallhatunk. A Schuld ist nur der Met egy pörgős kocsmadal, kitűnő buzuki-, basszus- és vonóstémával. Száz százalékban koncertkedvenc lehet pogózós átvezetőivel. Az ötödik Der Tod und das Mädchen egy komolyabb hangvételű, hosszú dal, némi indusztriális fílinggel, enyhe keleties hatásokkal és törzsi átvezetővel (furulya, doromb, dobok). Tipikus power metalos (bár jóval zúzósabb) hangulattal folytatja a sárkánygyilkos Lindwurm Massaker nagyszerű csellós részekkel. A Freitod ismét indusztriális és gótikus/dark metalos elemekkel operál, bár a tiszta ének itt kiüt egy kicsit az összképből. A Sommer ezzel szemben egy melodikus, melankolikus szám, ismét keleties hatásokkal (ezúttal a dobjáték terén). A kilencedik nóta a Der Tusch! címre hallgat, egy cirkusz vagy éppen egy cigánykaraván világát felidézve, ebből adódóan vidám, középtempós, kelet-európai (cigány, orosz és magyar!) hatású számról van szó. A Lebenslehre ismét egy lassabb darab, afféle bánatot alkoholba fojtós. Az utolsó előtti Flamme bin ich sicherlich ismét indusztriális (és talán némi melodeath metal) hatásokról tanúskodik, lassú, fejrázós tételével. Az utolsó dal a Galgenvogel, mely ismét egy pörgősebb, középkorias dal, a cselló ismét nagyon fogós, fülbemászó benne, akárcsak a basszustéma.
A Vogelfrey új lemeze nagyon változatos, szerencsére nem a már-már elcsépelt középkori dallamokat dolgozták át/fel, mint sok német banda. A tiszta énekkel nem vagyok teljesen kibékülve ugyan, és szerintem egy-két angol nyelvű dal is megfért volna talán a lemezen, de a hörgések, a cselló-, hegedű- és basszustémák és a sötétebb, mégis gyors, döngölős indusztriális részek igen szimpatikusak számomra. Az előző lemezüket is egyértelműen felülmúlják ezzel, szóval mindenkinek ajánlom, aki szereti a vonósokkal megtámogatott változatos folk metal anyagokat!
——————————
ENGLISH VERSION:
After the appearance of In Extremo and Corvus Corax, the so called “medieval rock/metal” bands were spread all around Germany. Basically they play folk rock/metal but their main inspiration is Middle Ages and the medieval music. While most of the bands use one or more medieval bagpipes to strengthen their message, the relatively young Vogelfrey (“outcast” in Middle High German) uses more classic instruments, flutes, cello, fiddle and bouzouki. The band will release their second full-length album, Zwölf Schritte zum Strick in May via Trollzorn Records.
After the intro, the album begins with fast heavy metal riffs and danceable fiddle theme in 6 Vaganten. Then Düsterpflicht continues on a heavier, epic and a bit gothic way and its dark atmosphere is strengthened by some growls, too, but at the end it also has a lighter danceable interlude. Schuld ist nur der Met is a fast pub-song with great bouzouki, bass and string themes. Surely it can be concert-favourite with its moshing verses. The fifth one, Der Tod und das Mädchen is a long song with serious atmosphere, some industrial feeling, oriental-like influences and tribal part (flute, jaw harp, drums). The dragon-killer Lindwurm Massaker continues the material with its typical power metal (but much harder) theme and amazing cello parts. Freitod uses industrial and gothic/dark metaller elements again, but the clean vocals are in contrast with the whole song, I think. In contrary of this one, Sommer is a melodic, melancholic song, also with oriental influences (now in the drum theme). The ninth track is called Der Tusch!; it evokes the world of a travelling circus or a Gypsy caravan, so we talk about a joyful, midtempo song with Eastern European (Gypsy, Russian and Hungarian!) influences. Lebenslehre is also a slower track, some kind of “drown our sorrow in drink” song. The one before the last, Flamme bin ich sicherlich also has industrial (and maybe some melodeath metal) parts, it’s a slow, head-banging track. The last one is Galgenvogel, it’s a fast, medieval-like song with very good and catchy cello and bass play.
The new album of Vogelfrey is very various; fortunately they didn’t cover the well-known, nearly banal medieval tunes again, like many other German bands. The clean vocals can’t be my favourite and I think; also some English songs might be included, but in my opinion the growls, the cello, violin and bass themes and the darker but also fast smashing industrial parts are very great. They get ahead of their earlier album, too, so I can recommend it for everyone who likes diversified, string-supported folk metal materials!
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Intro
2. 6 Vaganten
3. Düsterpflicht
4. Schuld ist nur der Met
5. Der Tod und das Mädchen
6. Lindwurm Massaker
7. Freitod
8. Sommer
9. Der Tusch!
10. Lebenslehre
11. Flamme bin ich sicherlich
12. Galgenvogel
