VOID OF SILENCE – The Grave Of Civilization

Kiadó: Code666 / Aural Music

Weboldal: www.voidofsilence.com

Kiadás éve: 2010

Stílus: Funeral Doom Metal

 

 

 

A civilizáció sírja. Önmagáért beszélő lemezcím, túl sok kommentárt nem igényel. Korunk felgyorsult élete, emberi kapcsolatok elértéktelenedése, lelki üressége, a technológia fejlődése stb. – szélsebesen haladunk végzetünk felé.

Az 1999-ben alakult zenekar legutóbb hat évvel ezelőtt, a Human Antithesis lemezzel hallatott magáról. Nem kisebb személyiség, mint a Primordial vokalistája, Alan Nemtheanga énekelte fel az albumot, aki tavaly lépett ki a csapatból. A Riccardo Conforti dobos, billentyűs, sampleres és Ivan Zara gitáros, basszusgitáros alkotta maghoz Brooke Johnson énekes csatlakozott, akit olyan csapatokból lehet ismerni, mint a The Axis Of Perdition, a Vortex Syndrome, a Phaleg vagy a Kult Of Eihort. Doom metalként aposztrofálják a Void Of Silence képviselte zenei világot, azonban a meghatározás önmagában kevés, ez a muzsika jóval több, mint szimpla doom metal. Hiába ment már le ötször, hatszor a lemez, nehéz megfogalmaznom a hallottakat. Személy szerint a funeral doom és a Neurosis keresztmetszeteként írnám le a muzsikát, azaz, mind a funeral doom, mind a Neurosis jellemzői megelevenednek a zenében. Lassú, hosszú, hömpölygő tételek segítségével tolmácsolják a zenészek gondolataikat, a dalokból sugárzik a reményvesztettség, az életről való lemondás, a gyász, a szomorúság. A VOS zenei palettája, arzenálja nem merül ki a dob, basszus, gitár, billentyűs hangszerek megszólaltatásában, hiszen az Empty Echo-ban fuvola hallható, a címadó szerzeményben a Michael Cretu fémjelezte, Enigma-t eszembe juttató gregorián dallamok bújnak meg, a None Shall Mourn-t pedig akusztikus részekkel díszítik. Megkockáztatom, dallamosabb, befogadhatóbb a VOS, mint bármelyik funeral doom zenekar vagy a Neurosis, ugyanakkor az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a zene súlyossága nem éri el az oaklandi mesterek által elővezetett szintet, valamint Brooke Johnson dallamokat is csempészik énektémáiba, nem üvölt vagy hörög, mindazonáltal hangja teljes mértékben passzol a zenéhez. Ez az a muzsika, amely lassan bontakozik ki, nehezen adja meg magát, megköveteli a hallgatótól a figyelmet, a rászánt időt. Sem jó kedvet, sem derűt nem varázsol senki arcára, de szerintem nem is ez volt a trió célja.

A civilizáció sírja. Csak az a baj, hogy mi magunk ássuk meg saját magunknak a zene pedig tökéletesen lefesti, visszaadja a kiábrándultságot, a csalódottságot, a reménytelenséget. A kérdés, mennyi van még hátra?

Tracklist:

1. Prelude to the Death of Hope
2. The Grave of Civilisation
3. Apt Epitaph
4. Temple of Stagnation (D.F.M.I. MMX)
5. None Shall Mourn
6. Empty Echo

Pontszám: 8.5

Szólj hozzá!