Kiadó: Temple of Torturous
Weboldal: www.voldsom.net
Kiadás éve: 2011
Stílus: Exerimental / Avantgarde Black Metal
Brief Sum:
The debut of V.F.D.U. is a fine example of how anyone should release an album. The extraordinary book case contains two CDs with some really well-made artwork which fits really well with their music. Not to mention that the first 100 copies come with a jar of rat preparation from which you could have already guessed what kind of music does this two-piece act play. The album consists of two distinct parts (Antipodensystem I & II), each is represented on a separate CD. On the first disc you can find some really decent experimental black metal music a bit similar to the mixture of the grim riffs of Blut Aus Nord and the atmosphere of Ved Buens Ende with a hint of experimental and sometimes ambient elements. The closing track of Antipodensystem I prepares us to the sick and twisted experimental trip of the second disc which is even better than the first one – at least in my opinion. They feature almost every experimental subgenres from noise through dark ambient to lowercase but we can even hear some newage elements and also a hint of glitch sometimes. The distorted vocals fits well into this music and the grotesque atmosphere is just extraordinary. Psychohygiene is a really mature, clever work which is definitely not for everybody but those who are able to take it in will find it eerily amazing.
Amikor a szokatlan méretű promóciós csomagot megkaptam, már akkor láttam, hogy egy nem mindennapi kiadványhoz lesz dolgom, és nem is tévedtem. A Vom Fetisch Der Unbeirrtheit debütálólemezének kiállítása ugyanis a drágább, különleges kiadványok kinézetével veszi fel a versenyt, a könyv-formátumú, két CD-ből álló anyag első 100 példányához ráadásul még egy ajándék patkánypreparátum is jár üvegben. Azt hiszem, a lemezborító sötét/szürkés tónusa, a számcímek, az album neve, valamint az, hogy előzetesen annyit tudtam róluk, hogy experimental/avantgarde black metalt játszanak, tökéletesen előrevetíti, hogy milyen jellegű zenére is számíthat az ember, még akkor is, ha maguk a dalok ennyire nem kiszámíthatóak.
A két tagból álló német formáció célja ennek megfelelően egy bizarr, beteg atmoszféra megteremtése, amelyet maximálisan sikeresen véghez is visznek. A lemez két részre van osztva (Antipodensystem I-II), amely közül az első lemezre pakolták a metalosabb dalokat, míg a második egy beteg, noise-os, ambientes, experimental egyveleg. A black metal alapokra épülő első részt is teljesen átszövi a kísérletezési szellem, kezdve az elmebeteg nyöszörgő vokáloktól a különböző gitárhangszíneken át az ambientes részekig. Kicsit úgy kell elképzelni, mintha a Blut Aus Nord gonoszabb riffjeit és a Ved Buens Ende hangulatát kevernénk össze, de a dalok – a lemez elejétől eltekintve – itt kevésbé sűrűek, a témák kavalkádja helyett itt inkább a hangulat megteremtésére összpontosítottak. A sok ismétlődő téma ellenére a dalok nem fulladnak unalomba, a 8-10 perc körüli dalok mindegyike jól követhető, igaz, mindegyike szét is bontható elkülöníthető egységekre, ami segíti a könnyebb befogadást. Ennek ellenére a számok nem esnek szét, a felépítés jól átgondolt, jól következnek a részek egymásból. Érdekes módon már az első lemezre is felkerült egy ambientesebb megközelítésű dal (Non-Narkotikum), amely hossza ellenére talán a legkiemelkedőbb is ezen a korongon, tökéletes egyvelege minden olyan stílusnak, ami miatt már inkább húz az avantgarde felé, mintsem marad szigorúan a black metalnál. A lemez első felén ezt leszámítva azonban szigorúan tartják magukat ahhoz, hogy a black metalos riffek vezessék az egész anyagot, és a kísérletezés csak hozzáadjon a hangulathoz, de ne az határozza meg főként. Kivétel ez alól az outro, amely zajos zárásával tökéletesen felkészít minket az Antipodensystem II elmebeteg tripjére.
A második korongon tehát metal hatású elemeket nem is hallhatunk – torzított gitárt is csak a monoton, nyomasztó, ám kissé unalmas Schändungszyklusban -, az alap noise-tól kezdve a dark ambienten át még némi glitch hatást és a newage-et is megtalálhatjuk (például az Epitaph című dalban), hogy a lo-fi hatásokról ne is beszéljek, az experimental stílus igen széles spektrumát felvonultatják. Azonban itt sem állnak meg csupán ezeknél a stílusoknál, a Du Nagst Solche Szenen eleje például egy igazi lowercase remekmű némi beteg kántálással és gyermeksírással, ami aztán a végére egy igazi beteg avantgarde ütemmel zár. A torzított kántálások egyébként a második lemezen gyakran felbukkannak, ezzel is még komorabbá téve az atmoszférát, amelyet talán csak a szép zongorás levezető egyensúlyoz valamelyest az Imperativ: Kategorische Zerstörung, XIIIx Losgelöst című dalban. Ami biztos, hogy a második korong háromnegyed órás elmebeteg utazása teljesen különálló egységként is élvezhető, és – véleményem szerint – egy árnyalattal jobban is sikerült, még akkor is, ha a lemez leggyengébb tétele (a már említett túlzottan repetitív, és nem túl jó témákból álló Schändungszyklus) is itt található.
Az biztos, hogy nem egyszerű darab a Psychohygiene, a majdnem két órás album átgondoltsága, a kiadvány minősége – még ha a hangzás az első korongon kissé tompa is -, a zene koncepciójának megvalósítása példamutató lehet bármelyik zenekar számára, és tekintve, hogy ez az első kiadványuk, ez még inkább felértékeli a munkájukat. Valószínűleg kevés embert fogja ez a zene – különösen a második lemezt – igazán megérinteni, annak a szűk rétegnek viszont, akiknek a V.F.D.U. szánta ezt a lemezt, garantáltan nem fognak csalódni, és egy fontos szerzeménnyel gazdagodik a gyűjteményük. Én magam kíváncsian várom a folytatást, és ha ebből a szintből nem adnak le egy picit sem, akkor könnyen egy újabb rajongóval fognak gazdagodni.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
Antipodensystem I
I.1 Filterlose Trunkenheit
I.2 Anschließendes Verstummen
I.3 In erigierter Abgründigkeit
I.4 Non-Narkotikum
I.5 Infantile Sinnesfrüchte
I.6 Zerrissenes Stück Hirn-Masse
I.7 Geistesinfarkt
Antipodensystem II
II.1 Annäherung: Wechselwirkung – Bipolar
II.2 Schändungszyklus
II.3 Infantilismus II
II.4 Psychogramm
II.5 Ein toter Wurf
II.6 Epitaph
II.7 Imperativ: Kategorische Zerstörung, XIIIx losgelöst
II.8 Du magst solche Szenen
II.9 Die Kybernetikfunktion der Psychohygiene
