VORNA – Ajastaika

Kiadó: Inverse Records

Weboldal: facebook.com/VornaOfficial

Kiadás éve: 2013

Stílus: Melodic Black / Folk Metal

 

(scroll down for English Version)

 

Finnország mindig is élen járt metalbandák mennyisége és minősége terén, ezek közül is mindig kiemelkedett a folkos szcéna, mely olyan bandák bölcsője volt, mint az Ensiferum, Korpiklaani, Finntroll, Turisas vagy épp a Moonsorrow. Persze e régen indult nagy nevek után, akik már rég bebetonozták helyüket a nemzetközi folk színtér élvonalába, nehéz kitűnni. Pár banda mégis megpróbálja több vagy kevesebb sikerrel. Az egyik legfrissebb feltörekvő csapat a tamperei Vorna.

Névadójuk egy karéliai hős vagy inkább antihős a finn néphagyományban. Óriási termetű, félelmetes íjász volt, aki mind a finnek, mind az oroszok falvait felprédálta, míg végül egy fiatal finn fiú meg nem ölte. A félig mitikus figura ihlette csapat 2008-ban alakult, bár a dobos és a billentyűs csak a következő évben csatlakozott hozzájuk és a felállás kivételes és irigylésre méltó módon azóta is szilárd és változatlan! 2009-ben, 2010-ben és 2011-ben is kiadtak egy-egy demót, majd pedig idén egy finn kiadó, az Inverse Records gondozásában megjelent első lemezük is augusztus 16-án, mely az Ajastaika címet kapta (Finnországon kívül szeptember 20-ától lesz kapható).

Az ízléses és esztétikus borító 11 dalt rejt, melyekben a folk a black metallal és epikus hatásokkal keveredik. A Moonsorrow és az Equilibrium találkozásának mondanám a zenét, mert míg előbbi tételeinél rövidebbek és modernebb hangzásúak, utóbbi dalainál sötétebbek és lassabbak a Vorna számai. Az epikus, emelkedett témák és északias, néha egészen humppás folk részek jól illeszkednek a letisztult melodikus black metal dallamokhoz. Népi hangszer híján a billentyűk és a gitárok egyaránt népies témákra vetemednek, mely elég jól sikerül is nekik. Néha felbukkan egy-egy kórus és tiszta énektéma, de vokálok terén a tipikus pogány metalos hörgésé és károgásé a főszerep. A mélyebb, öblös vokálokat igen jól hozza Vesa Salovaara. A finn nyelvű dalszövegek az ősi mondák, a pogány hit és a természet szépségei mellett az emberi érzelmekkel és érzelmi vívódásokkal is foglalkoznak. A lemez legnagyobb hibája, hogy a dalok változatosak és mégsem. Minden dal sokféle elemet tartalmaz – epikus rész, folkos kiállás, rövidke szóló, bólogatós zúzda –, és szinte az összes tartalmazza az összes ilyen elemet. Javarészt 5 perc feletti tételekről van szó, köztük két 7 percnél hosszabbal. Ez azzal jár, hogy a dalok egymásba folynak, és mivel a tempó nem igazán változatos (lassú középtempós, ill. pár részen gyors, blackesen zúzós), így nem igazán tud egy dallam sem megragadni az emberben. Ennek szerintem a tempón kívül az a legfőbb oka, hogy igen hosszúak a dalszövegek, tehát túl sok a vokális rész egy-egy dalon belül – a hangszerek így szinte csak a háttérben bontakozhatnak ki. Mindemellett hiányoznak az ismétlődő, fülbemászó refrének is, melyeket például kórusként nagyszerűen elő lehetne adni. Üde színfolt például a Hiiden taival rövid kórusa és a Kaivaton uni harmonikaszerű szintiszólója, de ennél több momentum sokadszori hallgatás után sem igazán ragad meg a fülemben.

Hangulatos átvezetőknek és kellemes pillanatoknak azonban nincs híján az anyag, a számokat önállóan és nem összefüggő lemezként hallgatva erősebbnek és izgalmasabbnak hat a csapat. Talán a második lemezre megtalálják a módját annak is, hogyan lehet erősebb egységes hangzást teremteni, mindenesetre a műfajválasztás jó és a bemutatkozás ígéretes!

—————————————-

ENGLISH VERSION:

Finland has always been on the top of the list if we talk about the quantity and quality of metal bands and in this huge load the folkish scene has always been on the top, too. Finland is the cradle of such bands as Ensiferum, Korpiklaani, Finntroll, Turisas or Moonsorrow. But of course after such big and old names who have stable position in the first rank of international folk scene for a long time it’s hard to become famous as a newcomer from the country. But some bands try it – with more or less success. One of the youngest newcomers is Vorna from Tampere.

Their eponymous character is a hero or rather an antihero from Karelia in the Finnish folklore. He was a giant, dreadful archer who had plundered both Finnish and Russian villages until a young Finnish boy killed him. The band inspired by this semi-mythic character was founded in 2008 but the drummer and the keyboardist joined them next year. The line-up is still constant and changeless – it’s so unique that makes many bands jealous for sure! They released three demos in 2009, 2010 and 2011, and then their first full-length album, entitled Ajastaika was released on August 16th via the Finnish label Inverse Records (it’ll be available in stores outside of Finland on September 20th).

Beneath the pleasant and aesthetic front cover you can find 11 tracks in which folk is mixed with black metal and epic influences. I can describe their music as the mingle of Moonsorrow and Equilibrium because Vorna’s tracks are shorter and more modern in sound than the ones of the first band while they are darker and slower than the songs of the latter. Their epic, elevated themes and Nordic, sometimes even humppa-like folk parts fit the melodic black metal melodies well. In the absence of folk instruments keyboards and even guitars play folkish melodies and they do it well enough. Sometimes a choir or a clean vocal part appears but the typical pagan metal growls and grunts play the leading role of the vocal section. Vesa Salovaara is really good in the lower, deeper vocals. The Finnish lyrics are about ancient myths, the pagan faith and the beauties of nature but also about human feelings and emotional struggles. My biggest problem with the album is that the songs are diverse and monotonous at the same time. Every track contains many elements – epic part, folkish rest, short solo, headbanging smash – and almost every track contains all of these elements. Most of the songs are longer than 5 minutes, two of them even longer than 7 minutes. This means that the tracks flow into each other and their melodies can’t really catch me because their tempo is not so various (it’s mostly slow mid-tempo and sometimes faster blackish smashing). I think that the root of their “uncatchiness” – besides the tempo – is the length of the lyrics: they are quite long so there are too many vocal parts in one song. Because of this the instruments can blossom out almost only in the background. I also miss the repeating, catchy choruses – they could perform them as a choir. For example the short choir part of Hiiden taival and the accordion-like keyboard solo of Kaivaton uni put colour into the album, but more elements don’t really stay in my ears even after many listening.

But the material also has pleasant interludes and nice moments. The band seems to be stronger and more exciting if you listen to the songs independently and not as an album. Maybe they’ll find the way to create a stronger organic sound on the second longplayer – anyway, they chose the subgenre well and their introduction is promising!

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Taakse jää
2. Hiiden taival
3. Ukkonen
4. Harhan liekki
5. Kaivatun uni
6. Lehväin varjoon
7. Pakanaveri
8. Ensilumi
9. Ikuiseen iltaan
10. Kuolevan maan kulkija
11. Muisto


Pontszám: 7

Kapcsolódó cikkek

VORNA – Ei Valo Minua Seuraa

Menegroth

Vorna – Yksin (Official video)

NorthWar

Hot News: Finnish melodic folk/black metal band Vorna to release debut album “Ajastaika”

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár