Kiadó: Mystic Production
Weboldal: votumband.pl
Kiadás éve: 2009
Stílus: Progressive Metal
A szintén lengyel zenekar – Adam Kaczmarek (gitár), Adam Lukaszek (dob), Alek Salamonik (gitár), Bartek Turkowski (basszusgitár), Maciej Kosinski (ének), Zbigniew Szadkowski (szintetizátor) – még 2003-ban alakult. Az atmoszférikus hangzással megáldott és keresztezett progresszív rockzenét játszó csapat második kiadványa (az első még 2006-bn látott napvilágot „Time Must Have A Stop” címmel) ez a hét számot tartalmazó korong. Hát merüljünk bele ebbe az ígéretesnek tűnő lemezbe.
A Falling Dream nyitja a korongot felszabadult hangjaival. A kissé misztikus, keleti hangulat a sivatagi naplementét idézi, a monumentális épületek között nyomot hagyó örök időt…finom dallamok épülnek egymás könnyed gerincvonalára – a témák kiegészítik egymást. Az ének dallamos, kissé melankolikus és éteri. Az atmoszférikus hangzás rezeg mindenhol, lágyan elsimulva, néha megspékelve egy-egy erősebb, elementáris kitöréssel.
A Glassy Essence már egyből karcosabb hangokkal indít: progresszív témák özöne, gyors, tempós, pontos játék, ami egyszerre egy lassú folyammá szelídül – mint egy hegyvidéki, erdős tájon játszadozó fénysugár, a szerkezet hol finom, hol erősebb színekben pompázik, a szólógitár játéka könnyedén beilleszkedik, a különböző, tempóbeli különbségek izgalmas fordulatokat produkálnak. A Home tovább viszi ezt az elmélkedős hangulatot, kellemes disszonanciával megerősítve az egyszerűbb alapokon nyugvó vonalvezetést. A szintetizátoros munkáját dicséri (gondolom) a különböző effektek megszólalása is – mintha oxigénnel teli buborékok között zuhannánk a végtelenben. Az ének karakteres kifejezése újabb belső vihar, vívódás, ahogyan a zene is ezt tükrözi kiszámított hangsorokon megszólalva.
A Faces az emlékek zuhataga, visszatérés a természet egy impulzusnyi csodájához, a biztonságot nyújtó pillanatnyi képekhez, érzéshez és illathoz – mindahhoz, ami eléggé fontos, hogy rögzüljön a memóriánkban. Egymás után nyíló színek a gitárok témái, az ének különböző hangulatokat mutat meg az árnyalt játékával, és ez az egész egy könnyed mámorban borzong. Hihetetlen színek változnak képpé és formálódnak át.
A Stranger Than Fiction egy kőkemény progresszív rock nóta: kipontozott középtempó, játékos énektémával, kellemes szintetizátor szőnyegekkel és finom szólórésszel. Az egyik eklektikus résznél a kemény, már-már hörgős énekhang nagyon jól üt nyers és közvetlen megszólalásával. Persze mindez végig egy kiválóan összerakott nóta képét mutatja, egy erős egységét, amely letaglóz és magával ragad.
Az Indifferent szomorúsága fénylik a félhomályban – a laza játék, a zongora könnyed dallamvilága, a lágyan, mégis kisé magas hangon besimuló gitár, és a basszus szívdobbanásai fájdalmas terhet hordoznak, terméketlen, sivár magányt. A hangzás átcsap az önmarcangolás erős pillanataiba, majd a lázadás heve felszabadítja – a katarzis gyönyörű befejezés. Az utolsó dal az igazán progresszív nóta – a December 20th egy konkrét emlék villanása, ami elől nincs menekvés, olyan mélyen van belénk vésve. Megpróbál hideg és kiszámított lenni, mindez azonban csak álarc. Ki nem űzhető démonokat idéznek a hangszerek – a jól megkomponált dalban minden egyes rezdülés a helyén van. Közben esőtől nedves utcák folynak be a vászonra, a hangulat, az illat és az érzés adott egy lüktető, sietős nagyváros szívében. A tömeg magánya egyetlen, állandóan változó arccá változik.
Összességében azt tudom mondani, hogy aki szereti a melankolikus, szomorú hangulatú, ugyanakkor elementáris képeket árasztó zenét, az nyugodtan szerezze be ezt a változatos világú korongot.
Tracklist:
1. Falling Dream
2. Glassy Essence
3. Home
4. Faces
5. Stranger Than Fiction
6. Indifferent
7. December 20th