Napjaink black metalja úgy fest, mint a folyamatosan melegedő, túlhalászott óceánok és tengerek, amelyekben az ősi halakat és egyéb fura, bizarr lényeket szépen lassan felváltják az eldobott műanyagzacskók milliárdjai és sok más egyéb emberi tevékenységből származó hulladék. A középszerűség, felszínesség és gagyi eme végtelen tengeréből kiemelkedik Magnus „Kumulonimbus” Eriksson, aki nevéhez számos projekt fűződött az elmúlt bő húsz évben (Tomhet, Wulkanaz, Karnilapakte, Dughpa, stb). Ezek közül az egyik legmeghatározóbb, legjellegzetesebb, egyben legtermékenyebb a szintetizátorzeneként indult, majd fokozatosan black metalossá alakult Wagner Ödegård. Ha a black metal Walmartjaként felfogható Black Metal Promotion videómegosztós csatornán rákeresünk az egyszemélyes zenekar nevére, egyetlen találatot sem kapunk, ami máris jó jel.
A szóban forgó „Gryningenne” egy frissen megjelent háromszámos EP, maguk a dalok azonban még 2018-ban kerültek rögzítésre az „Om Domedag Och De Femton Järtekn” album felvételeivel egy időben. Aki már otthonosan mozog Kumulonimbus világában, ismerős hangulatokkal, jellegzetes hangzásokkal találkozhat. Nagyon ritka manapság – különösen a black metal világában -, hogy néhány taktus és a hangzás alapján felismerhető, sajátos stílusa legyen egy zenekarnak, itt ez maradéktalanul teljesül. A három dal három külön kis világ, amely mégis egységes egésszé áll össze.
A nyitó, 7 perc feletti „Röta” már az első fél percben a lehető legnagyobb természetességgel és egyfajta könnyedséggel idézi meg azt a hangulatot, amelybe oly sokak bicskája beletörik a nagy erőlködés és keménykedés közepette. Lassú, melankolikus, széttorzított gitártémák, a maga útját járó bőgőfutamokkal, végletekig leegyszerűsített dobolással. Letűnt korok elevenednek meg, hideg éjszakai erdők, a fagyban ropogó tűz lobogása. Egy olyan szellemi és fizikai tér, amely távol áll a folytonos elérhetőség őrületétől, távol minden komforttól és biztonságtól. Annyira messze van minden emberitől, hogy még ének sincs a dalban, nincs is rá szükség, már így is teljes az atmoszféra. Mint amikor egyedül barangolsz az erdőben és azt érzed, jelenléteddel csak beszennyezed azt.
Folytatásként kissé felráz az „Obegripelik” gyors black metalja, amely primitívségében is zseniális, egy igazi dal. Ebben rejlik a titok, amelyet sokan elfelejtettek, vagy soha el sem sajátítottak: jó dalokat kell írni, történeteket, amelyeknek van íve. Olyan, mintha egy ősi, mégis mai népdalt hallanánk black metalos köntösben. Próbáltam elkerülni a hasonlítgatást, mert a Wagner Ödegård egyedi világgal bír, de az Ulver „Nattens Madrigal” lemeze volt hasonló hangzású és hangulatú. Nyers, primitív, de iszonyatosan fogós dallamokkal.
A záró „Eonerna (del ii)” egy nagyrészt akusztikus tétel western gitárral, lo-fi szintetizátorokkal, hipnotikusan lüktető lassú ritmusokkal, mintha ’92-ben rögzítették volna kismagnóval. Mágikus aurával bíró dal, amelynek széteső szalagos visszhangjai zárják ezt a kiváló EP-t.
Kiadó: Brugmanziah
Kiadás éve: 2023
Stílus: Black Metal
Web: brugmanziah.bandcamp.com
Tracklist:
- Röta
- Obegripelik
- Eonerna (del ii)