Kiadó: Lifeforce Records
Weboldal: http://wfahm.com/
Kiadás éve: 2010
Stílus: Mathcore / Tech Metal
Brief Sum: These five guys from Berlin just couldn’t make a mistake neither with their previous, nor with their new album: it presents the quality of the previous two, the sounding is amazingly fresh and aggressive, and the album art is also super and matches the atmosphere of the music. The only mistake of War From A Harlots Mouth is that you need a certain mood to listen to it, you just can’t play it anytime because it drags you down, but maybe this is the exact purpose of it all…
A Lifeforce Records gondozásában jelent meg a WFAHM harmadik sorlemeze, mely az MMX címet viseli. Ahogy azt már eddig is megszokhattuk a csapat eszméletlenül brutális, végletekig elborult zenét játszik, ami a legnagyobb underground warriorokat is keményen megdolgozza. Deathcore-os brutalitásával, disszonáns gitárjaival, lounge-os futamaival nem egy könnyen emészthető zene, melyet a dobos Paul őrült dobolása tesz még inkább követhetetlenné. A csapat élő teljesítményéről kétszer is volt szerencsém meggyőződni, egyszer Budapesten, egyszer pedig Csehonban a Brutal Assault fesztiválon ahol délután kerültek sorra a fiúk, de ettől függetlenül taroltak. Látszik, hogy a Dillinger Escape Plan óriási hatással volt rájuk a dalszerkezeteket és tempókat tekintve, ennél az új lemeznél viszont már a Meshuggah is visszaköszön, főleg a gitárhangzást tekintve. Legjobb tudomásom szerint ők is nyolchúros gitárokat használtak az album felvételénél, innen a hasonlóság. A nyilvánvaló hatások ellenére a zenekar nagyon egyéni és őszinte, ami elég kevés brutal death metal formációról mondható el manapság. Mert alapvetően ez a zene brutal death, viszont olyan jazzes, zajos elemekkel fűszerezik meg, amitől nagyon egyedivé válik.
Ez az új album talán még sötétebb és apokaliptikusabb hangulatot áraszt, mint az előző kettő. Ebben nagy szerepe van az énekes Nico Webersnek, aki pár évvel ezelőtt még a The Ocean sorait erősítette. Itt úgy látszik felszabadultabb a srác, a hangját is többféleképpen használja, hol rekeszt, hol a tipikus death hörgést nyomja, hol pedig kiakadva sikítozik. Elképesztő torka van. A gitárosok témái egyszerűen zseniálisak, erről már az előző lemezeken is meggyőződhettünk és itt sincs ez másképp. Nagyon üdítően tudnak hatni az elszállós jazz témák egy-egy zúzda közé szúrva. Tulajdonképpen ez adja meg a muzsika pikantériáját és talán ettől olyan elmebeteg az egész. Jó ideje folyamatosan bukkannak fel ezek a matekmetál csapatok és szinte kivétel nélkül jó zenészek kezelik a hangszereket, az egyéni hangzás azonban sajnos legtöbb esetben hiányzik. Nem úgy a WFAHM esetében.
Konkrét számot nem tudnék kiemelni az MMX-ről, mert mindegyik jó, de ez a cucc egyben üt igazán. Elejétől a végéig kell hallgatni, úgy ad ki egy kerek egészet, ami után szükség lesz egy adag lightosabb számra valami másik bandától, hogy kissé helyreálljon a lelki békénk.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Insomnia
2. To Age And Obsolete
3. The Increased Sensation Of Dullness
4. Sleep Is The Brother Of Death
5. The Polyglutamine Pact
6. Cancer Man
7. C.G.B. Spender
8. Sugarcoat
9. Spineless
10. Recluse MMX
11. Inferno III/VI