WE ARE THE CATALYST – Panem Et Circenses EP

Kiadó: 

Weboldal: www.wearethecatalystofficial.com

Kiadás éve: 2013

Stílus: Rock / Dub-step / Electro

 

(scroll down for English Version)

 

Fogalmam sem volt róla, hogy mekkora lavinát fogok elindítani, mikor 2009-ben, puszta szimpátiától vezérelve ráböktem a One Without Thoughts Of A Secluded Mind c. lemezére a promóink közt. A tartalomba akkor olyan menthetetlenül beleszerettem, hogy azóta volt már nálunk koncertbeszámoló, két interjú, továbbá a csapat mindhárom fő kiadványáról megjelent kritika, úgyhogy a KME lassan tényleg hivatalos szponzora lehetne Catrin Feymark és Kenny Boufadene életművének – már komolyan csak azt várom, mikor fut be hozzánk a szintén ex-OW-s Joonas Niskanen Characters nevű projectje, hogy végképp teljes legyen a família.

Merthogy ugye, sajnálatos (és számomra továbbra is felfoghatatlan) módon a One Without tavaly szeptemberben feloszlott, Cat és Kenny mester pedig kettesben összehozták a We Are The Catalyst-ot, ami egyébként azóta is duóban működik – méghozzá nagyszerűen. Pedig a stílus változott, nem is keveset – sokkal több és markánsabb elektronika, erős nu metalos beütés és minden eddiginél alternatívabb panelek kerültek a dalokba, ami elsőre talán nem hangzik túl bizalomgerjesztően, de a páros kivételes adottságainak ismeretében, kopaszon a címkéből még nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Ennek ellenére, veszélyes az EP, mert nagyon nem mindegy, hogy mit hall róla először az ember, márpedig a rendszerint potenciális mézesmadzagnak használt tracklist ezúttal könnyen besülhet, hála a sorrendnek, mely azonnal a fókuszba helyezi a WATC muzikális lázadását a klasszikus fémzenék ellen.

Kezdünk a This Is Paranoia-val, ahol mindjárt az első hanggal megcsapott az újdonság (negatív?) varázsa, a tűréshatár masszív feszegetése pedig az őt követő Sad Reality-ben is folytatódik, szoros ösztönzésbeli rokonságot mutatva ezzel az említett két szerzeménye között. Előbbit bár nehéz megszokni, idővel azért beérik a fogós refrén, a Sad Reality-t viszont a sokadik hallgatás után sem tudom hova tenni. Catrin sajátos, összetéveszthetetlen hangja persze bármilyen közegben képes stabil kapaszkodót nyújtani (mint ahogy erre jelen esetben nagy szükség is van), ám itt annyira szembetűnően kiütköznek az említett nu metalos hatások – ráadásul egy ballada formájában, ami még az esetleges zenei mentőcsónakot is biztos kézzel kidurrantja –, hogy stílusi beállítottságtól függetlenül, fémhez szokott fülnek közel emészthetetlen az összhatás. Ugyanakkor öröm az ürömben, hogy Kenny tiszta énekével mindkét dalban új színt visz fel a palettára, mely bár garantáltan nem fog mindenkinél osztatlan sikert aratni, változatosság szempontjából mindenképpen pozitívum. De szóval, a lényegre visszatérve: bármilyen példátlanul kitartóan próbálkoztam is, ezt a vadat most nem tudtam elejteni, az a szomorú igazság.

A panaszkönyv ezzel viszont bezárult, a maradék három nóta ugyanis ugyanazt az arcpirító zsenialitást hozza, amihez a múltban már több alkalommal is hozzászokhattunk – pusztán csak más tálalásban. Ezek közül is a legizgalmasabb a Being Number One, ami tulajdonképpen az egyetlen, ténylegesen új szerzemény a Panem Et Circenses-en. A megközelítés itt inkább a sláger-orientált pop-iparra hajaz az átütő elektronikával és a háttérben kísérő „o-ó-ó” betéttel (lelkem rajta, még egy halvány dubstep utóíze is van a sztorinak), mégis, ezeket a billentyűvel megtámogatott, keményzenei berkekben tiltott drogokat itt sokkal jobban sikerült metal-kompatibilissé tenni, mint korábban, mi több, végeredményben egy egyenesen fantasztikus fúzióval operáló, korhű nóta kerekedett ki belőle. A kiadvány legsúlyosabb élét aztán a Beware Of Snakes szállítja egy igazi modern metal track képében, szintén domináns samplerekkel és Kenny jól bevált üvöltéseivel ötvözve, végül a nemes egyszerűséggel csak szenzációsként definiálható Tomorrow lassúzása zárja az EP-t, Cat újabb zsigeri varázslatával.

Anno a Thoughts… recenzióban írtam, hogy jó helyre került a lemez – a Panem Et Circenses esetében ez hatványozottan igaz (éljen soká’ az elfogultság!). Borzasztóan furcsa, ugyanakkor éppen ezért legalább ennyire izgalmas 5 dal született a varbergi slágergyárban. A hallgatáshoz elengedhetetlen az elektronikus zenék, vagy legalább a bő lére eresztett billentyűk iránti erős szimpátia és persze az open-minded attitűd, ezek hiányában tényleg senki ne fáradjon. Ellenben, akinek tényleg van affinitása a felsoroltakhoz, és szeretne rájönni, miként kerülhetett egy lila nőstény oroszlán a borítóra, azoknak bátran ajánlom az ismerkedést, főleg, hogy a teljes anyag, plusz 3 grátisz cover ingyen hallgatható és (a Being Number One kivételével) tölthető a csapat hivatalos honlapjáról és más, ismert zenei portálokról egyaránt.

Másság ide vagy oda, a tartalom még mindig szívből jön, márpedig ennél nagyobb erénnyel egyetlen banda sem büszkélkedhet.  Bár a célközönség változott, én őszintén remélem, hogy a WATC populárisabb iránya több elismerést hoz majd a párosnak, mint hozott a méltatlanul alábecsült One Without pályafutása. Hadd halljam azt a 2014-es debüt albumot!

——————————————

ENGLISH VERSION:

I absolutely had no idea about that what a huge avalanche will I start, when I picked One Without’s Thoughts Of A Secluded Mind from our promo list back in 2009, guided by nothing more than simple sympathy. But I fell in love with the content so easily, and then, there were been a concert report, two interviews and also reviews about the band’s three main releases, so technically, KME should almost be the official sponsor of Catrin Feymark and Kenny Boufadene’s life work. Seriously, the only thing I’m waiting for now is Joonas Niskanen’s (also ex-OW member) project, called Characters.

Because as you’ve probably heared about it, One Without has unfortunately splitted up in last year’s September (still inconceivable for me), so Cat and master Kenny formed We Are The Catalyst, which is still running by the couple in these days – and I’ve gotta say, it works pretty neat so far. Even if the style has changed, and actually changed a lot, which means far more and large-scale electronic background, massive nu metal influences and more alternative elements than ever before. This may sounds not so great at first listen, but in the knowledge of the duo’s exceptional skills for songwriting, it’d be completely pointless to judge only by the genre. Despite of this, the EP is a quite dangerous shot, guess it’s really important that which song you hear the first. Yet, the tracklist definitely won’t help you a lot, thanks to the order, what quickly drives the spotlight upon WATC’s musical rebellion against the classic metal tunes.

We kick off with This Is Paranoia, where I instantly got smashed by the novelty’s (negative?) impression. They continue crossing the borders of tolerance with the following Sad Reality, so these mentioned two are showing pretty much the same influence between each other. The first one is hard to get used to, but with time, it can be managed to get into the catchy refrain, but I desperately can’t do anything with Sad Reality, no matter how many chance I’m giving to the song. Sure, Cat’s unmistakeable, unique voice can resurrect, rescue and even sell a song any time in any diction (and indeed, it’s necessary here), but for someone, who get used to the harsher side of music, there’s too much from the mentioned nu metal infections and it’s really hard to digest it, if you can do it at all, especially that it’s kind of a ballad, so not even the music itself can save you from the big, green, weird monster. But the light in the dark that Kenny’s cleans in both track add some new colours to the content and though, I’m quite sure in that it won’t be welcomed by all of you, it’s definately something different, a positive thing when it comes to variety. But back to the point: I’ve tried so hard, but this time I just couldn’t take this pill, that’s the sad reality.

But the claims book is closed now, the rest of the songs are bringing exactly the same genius talent what we’ve already get used to in the past years – just in different ways of expression. The most exciting one is Being Number One, basically the only new product on Panem Et Circenses. It has an interesting touch of hit-oriented pop music with the very direct electronic parts and the cheesy (in positive meaning) „woo-o-o” interline in the background and I swear, I even got a pale dubstep aftermath among the structure, yet, all of these forbidden drugs of the metal scene are turning out into a more metal-compatible unity than before, what’s more, eventually it’s a remarkable modern creation with a fantastic fusion and bridges between various styles. The release’s heaviest phase is undoubtedly Beware Of Snakes, a more traditional, perfect modern metal song, also with significant samplers and Kenny’s well-known screams among the lines. And at the end, Tomorrow is that kind of track what can only be described as simply brilliant – another splanchnic magic from Cat’s property room.

In my review of TOASM, I’ve said that the album landed in the right person’s hands – well, it’s exponentially true in the case of Panem Et Circenses (long live the prepossession!). Super strange – and exactly cuz of this – super exciting 5 songs have borned in the hit-factory of Varberg. For the listening, it’s indispensable to have a strong sympathy for electronic music (or at least for intense keyboards), as well as of course, an open-minded attitude. Without these, don’t even make an effort. But if you have affinity for the listed things and wanna figure it out that how could a purple female lion pop-up on the cover, then I strongly recommend you to ask this stuff out for a date, especially that the whole release is all free to listen & download with 3 more unreleased covers on the band’s official website and also on all the worthy music sites like Soundcloud or Spotify.

Whatever it differs, it’s still coming from the bottom of their heart (feels like this is even more personal), and I think, there’s no bigger skill than that in the music industry. Maybe the target audience has changed or gonna change, but I honestly hope that the more popular, yet quality way of WATC will get more attention and respect for the couple than the ridiculously underrated One Without did in it’s time. Now lemme hear dat debut album!

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. This Is Paranoia
2. Sad Reality
3. Being Number One
4. Beware Of Snakes
5. Tomorrow

Pontszám: 8

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Sweden’s We Are The Catalyst Video For “Tomorrow” Released Globally – November 18th

NorthWar

We Are The Catalyst Interjú

Jillian

Hot News: We Are The Catalyst to release debut album

NorthWar

Hot News: We Are The Catalyst, new song streaming and finalists in National music competition

NorthWar

Hot News: We Are The Catalyst to release debut EP in May

NorthWar

Hot News: We Are The Catalyst – New music video

NorthWar

Hot News: We Are The Catalyst covers Ellie Goulding

NorthWar

Hot News: We Are The Catalyst covers Swedish House Mafia

NorthWar

We Are The Catalyst – This is Paranoia video

NorthWar

Hot News: Ex-members of “One Without” form “We Are The Catalyst”

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár