WHEN NOTHING REMAINS – In Memoriam

Kiadó: Solitude Productions

Weboldal: facebook.com/whennothingremainsofficial

Kiadás éve: 2016

Stílus: Gothic / Doom / Death Metal

Brief Sum: While “When Nothing Remains” presents us with few surprises, it still unleashes a good number of songs on In Memoriam. Quality is uniformally high, the songs carry the listener to some incredible peaks. Despite the melancholic sluggishness the record doesn’t become boring, even in my case, though I like fundamentally fast songs. The music, concept and album cover form a strong unity, just as the high quality of the tracks.

 
Nagyjából négy évvel ezelőtt akadtam rá a svéd When Nothing Remains bemutatkozó lemezére. A szépségesen ünnepélyes death metalon alapuló doom zenéjük hamar megfogott. Az As All Torn Asunder nem csak hangulatában volt izgalmas, hanem jól felépített emlékezetes dalokból állt. Ezek után meglepő, de a folytatás a Thy Dark Serenity kimaradt nálam, de most, hogy itt a harmadik – az In Memoriam – azt is pótoltam.

A When Nothing Remains nem az a zenekar, aki folyton meglep újító szándékú alkotásaival, ők csak haladnak a maguk által elképzelt úton és nem a korlátokat próbálják tágítani, hanem csak haladni tovább. Végignézve a három lemez borítóját, lehet sejteni, de végighallgatva őket tudatosul, hogy ők már az első pillanattól fogva tisztában voltak vele, milyen zenét fognak játszani, már megvolt a saját stílusuk. Különösebben meg sem lepődtem, mikor megtudtam, hogy a három lemez valójában egy összefüggő történetet mesél el.

Annyira egy egységet képeznek ezek az albumok, hogy zeneileg nem sok különbség akad köztük, ha valaki az egyiket hallotta, nagyjából azt kapja a többin is. Persze ez nem jelenti, hogy unalmas lenne, vagy önismétlésbe fulladna bármelyik alkotás. Mindegyik tele van jó nótákkal és még fülbemászó dallamok is akadnak, de csak apró vonásokban lehet a lemezek között különbséget tenni. Ettől nem kell megijedni, a Maiden albumok is majd egyformák, mégis tele vannak zseniális dalokkal.

Ha valaki nem lenne képben, az első dal gyorsan – már ha doom stílusban beszélhetünk sebességről – felidézi a jellegzetes zenei megoldásaikat. A zongora használatát, a lassan őrlő gitárokat, a néha a háttérbe belépő vonósokat, a dallamos, de hörgős éneket, ami ebben a fenséges lassúságában sokszor himnikus jelleget kölcsönöz a nótáknak. Persze nem szabad megfeledkezni a tiszta énekről sem, sőt női vokállal is találkozhatunk később. Talán ebben rejlik ennek a lemeznek a különbsége a többihez képest, a tiszta énekhangok valamivel nagyobb szerepet kaptak most, mint a régebbi alkotásokban.

Ez az alap, amit minden daltól megkapunk, de inkább nézzük azokat, amik valami oknál fogva kiemelkednek a többiek közül. Erre nem is kell sokat várni, a második tétel már hozza is a csemegét. A tömör, lassú gitárok mögé finom színezés épül a vonósok segítségével. A rá érkező hörgős ének még jobban sűríti a hangképet. Néha a kíséret, talán pont a vonós hangzás miatt, My Dying Bride-os. Az esszenciát a tiszta refrén adja hozzá, ami egyszerű, de zseniális dallamával, könnyed kíséretével jól oldja a verze tömörségét. Az In Memoriam ugyancsak emlékezetes refrénnel tűnik ki, de itt sokkal búsabban szól a hang.

A Ghost Story kezdő effektjei klasszikus kísértetes hangok. Ez a pár perc remekül illik a borító hangulatához. A holdfényes éjszaka, a hó a tábortűz körüli lelkek és a csendben ólálkodó farkasok képhez. Kicsit giccses, de legalább több szálon beindítja a fantáziát. Ebben a dalban hallani egy érdekes megoldást. A hörgős ének alatt ott van a tiszta is. Kicsit fülelni kell, de hallható.

A következő kiugró dal a The Soil in My Hand. Ezt ugyanis teljes egészében Inés Vera-Ortíz (vendég) énekesnő adja elő, végig zongora és vonósok által kisérve. Ilyen fogással mindenképp kilóg a sorból, eltűnik a szigor és tömörség. Számomra ezek miatt kiugró, dalban inkább közepes, de biztos a történet megkövetelte ezt a lépést.

A következő három dal inkább átlagosan jók, persze találni bennük izgalmas momentumot, de nem kiugró jellegűt. Az A Lake of Frozen Tears és az Eternal Slumber visszatérő vokáljai meglepő módon heroikusak, már-már viking metalos jellegűek. Az A While She Sleeps-ben hallható az egyedüli hörgős refrén. Végül az A The Spiritsin the Woods hallható, ami  egy filmes jellegű  outro.

A When Nothing Remains kevés meglepetést, de annál több jó dalt zúdít ránk ismét In Memorianm cím alatt. A minőség egységesen jó, magával ragadják a hallgatót a szerzemények, sőt csúcspontok is akadnak. A bús lassúság ellenére nem válik unalmassá a lemez, még számomra sem, pedig alapvetően szeretem a gyors dalokat. A zene, a koncepció, a lemezborító egységet képez, csakúgy mint a dalok magas minősége.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Reunited in the Grave
2. Drowning in Sorrows
3. In Memoriam
4. Ghost Story
5. The Soil in My Hand
6. A Lake of Frozen Tears
7. Eternal Slumber
8. While She Sleeps
9. The Spirits in the Woods

Pontszám: 8.5

Kapcsolódó cikkek

WHEN NOTHING REMAINS – As All Torn Asunder

Saint-Savin

Szólj hozzá!