Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.whileheavenwept.com
Kiadás éve: 2011
Stílus: Epic Progressive / Power / Doom
Brief Sum: At the beginning of its second decade of existence (and its very first contract with a major label), While Heaven Wept offers a unique variety of metal and progressive styles once again. Epic, heavy and doomy, emotion-charged and powerful all at the same time.
A While Heaven Wept eddigi pályáját hibátlanul összegző tavalyi koncertanyag után kíváncsian vártam, merre vezet tovább a virginiai formáció – immár nagy kiadó által egyengetett – útja. A régi vágású dallamos metalt epikus megfogalmazásban, doom hatásokkal elővezető csapat letett már annyit az asztalra, hogy a magas színvonalat minden kiadványuk esetében biztosra vehessük, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy jelent-e valamiféle új kezdetet (ha merőben más irányt nem is, de legalábbis némi zenei felfrissülést) most megkezdett együttműködésük a Nuclear Blasttel.
Nos, a válasz nem várat sokat magára. Az első három tétel valóságos hurrikánként ront rá a gyanútlan hallgatóra és dönti a földre pillanatok alatt. Egyáltalán nem szokatlanok a While Heaven Wepttől a masírozós heavy metal témák és a duplázós speed tempók, de ilyen elsöprő energiát egyik eddigi korongjukon sem nagyon tapasztaltam, pláne nem nyitányként! Amúgy minden stimmel: a hangzás, a riffek, na meg Rain Irving szárnyaló éneke és az igényes, szépen kidolgozott vokálmunka is a helyén van, csak most három számot írt a zenekar közel annyi ötletből, amennyiből máskor egyetlen daluk születik. Nincs ezzel önmagában véve semmi gond, az Hour of Reprisal koncerteken is ideális kezdőnóta lehetne, és ugyan kinek ne esne jól együtt nyomni a bandával egy olyan szimpla, ám annál ütősebb refrént, mint a Destroyer of Solace-é? (Az emlékezetes refrénekre Tom Phillips gitáros / dalszerző és társai eleve nagy gondot fordítanak, még a leghosszabb számokban is.) Azért, hogy ne csak áradozzak, utóbbiban a felettébb feszesre húzott versszakok alatt annyira sűrű a szöveg, hogy azzal John Arch (ex-Fates Warning) vagy Bruce Dickinson is megkínlódna, így Irving hangja sem nagyon tud kibontakozni. Az Obsessions Now Effigies viszont hamar feledteti ezt az apróbb botlást. Itt már a csapat doomos oldala kerül előtérbe, de a kétlábgép is dolgozik benne becsülettel.
Az akusztikus Unplenitude megnyugvást hoz az előző bő tíz perc intenzitása után, s egyben átvezet a To Grieve Forever – Saturn and Sacrifice – Finality dalfüzér világába, ahol immár végképp a monumentális, emelkedett While Heaven Wept csodálható. Egy keserűséggel teli lírai, egy klasszikus doom tétel, valamint egy nagy terjedelmű kompozíció – e három szerzeményben tárulkozik ki az együttes muzsikája a maga teljes pompájában a Fear of Infinity-n. Az általános lassulás ellenére azonban a korong a végére sem fordul unalomba; ahogy külön-külön minden egyes dalnak, úgy az anyag egészének is pontosan megszerkesztett felépítése, íve van. Játékideje viszont, érdekesség gyanánt, a tizenegy perces zárószámmal együtt sem éri el a negyven percet…
Egyébként ha már Arch mestert említettem az előbb, nekem a vele készült Fates Warning albumok jutnak állandóan eszembe a While Heaven Weptről, különösen a The Spectre Within és az Awaken The Guardian. (Az első dalok direktebb megközelítése miatt most ide sorolható a már Ray Alderrel készült No Exit is.) Nem véletlenül, hiszen a tagság egyik közös kedvencéről van szó. Idei alkotásával pedig érzésem szerint minden eddiginél közelebb került a csapat a nagy elődhöz. Szó sincs plágiumról, pusztán arra célzok, hogy annak idején Jim Matheoséknál álltak össze hasonló módon egységes egésszé a tradicionális heavy metal elemek és a progresszív törekvések. Rain Irving hatásai szintén egyértelműek, még ha a hangja lényegesen mélyebb fekvésű is.
A szövegvilágot ugyancsak érdemes áttekinteni, legalább néhány gondolat erejéig. Magától értetődően most is a gyász, a bánat és az elhagyatottság hatja át a sorokat, de ezúttal az érzelmi csalódások, be nem teljesült vagy elmúlt szerelmek okozta fájdalom vonul végig a dalokon, mintegy koncepció-szerűen.
Érett, változatos, az utolsó részletekig átgondolt munka, szokás szerint gyönyörű borítóval. Doom metalban eleve roppant erős eddig a 2011. év, a Fear of Infinity pedig a sor egyenes folytatása. A hazai koncert napja is igencsak közeleg már!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Hour Of Reprisal
2. Destroyer Of Solace
3. Obsessions Now Effigies
4. Unplentitude
5. To Grieve Forever
6. Saturn And Sacrifice
7. Finality