Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: http://whitechapelband.com
Kiadás éve: 2014
Stílus: Deathcore
Brief Sum: They continue from where they left in their last self-titled album. The music changed a little bit. It has mor solos and catchy atmospheric parts. The album sound is really good, especially the guitar tones.
Kicsit nehezen barátkoztam meg a WhiteChapel zenéjével. Már régen szerettem a DeathCore stílust, de valahogy őket nem tudtam megemészteni. Aztán azzal, hogy az előző lemez kicsit dallamosabb lett, szép lassan a régebbieket is betudtam fogadni.
Az új lemez pedig meglehetősen remek lett. Számomra a mélyre hangolt gitárhangzásban, a Meshuggah – Nothing (Reissue) az etalon. Ezt sikerült nagyjából elérnie a csapatnak, természetesen más zenével. Amivel jóval többnek érzem ezt a korongot, mint a régebbieket az a dallamosság ízléses használata. Tele van jó kis nyakatekert ritmikákkal és darákkal is, de valahogy szinte mindegyik dalba sikerült egy kis felemelő „Catchy” részt tenni.
Egy menetelős/háborúba vonulós intro-val indítanak, ami illik is a nem éppen hatalom párti dalszövegekhez. A hangzás, mint feljebb említettem, elég korrekt lett, néhol a dob kicsit összefolyik, de egyébkén rendben van. A gitártónus meg egyszerűen zseniális, karcos, erős, földbe döngölős és nem nyomják el a sávok egymást.
Számomra talán a címadó dal viszi a pálmát, illetve a teljesen váratlan és szinte végig dallamosabb utolsó dal (Diggs Road). Nagyon jó hangulattal bír és az effekt választás a phaser gyanús dologgal is jól illik a nóta elejére. Több lett a szóló és kicsit egyszerűbbek lettek a riffek összességében. Kicsit a Slipknot-os metál riffelgetést érzem benne. Ez persze nem baj, remekül illenek az egyszerűbb 2/4-es dobtémákhoz.
A Let me Burn címre keresztelt dal, pedig tartalmaz mindent amit a 8 húros zenékben szeretünk. Bitang hangzás, automatikus headbangelés, ki se lehet bírni. Viszont azok a részek ahol még pluszba rátorzítottak a vokálra, annyira nem jön be, kicsit túlzás lett szerintem, ha nem valami elszállós részhez került.
Kicsit megleptek azzal amikor az egyik dalba (Blacked out), belefért dobilag némi gravity blast is. Az ilyen mindig boldogság, ha kicsit kirúgnak a megszokott dolgokból. Rengetegszer kapom magam azon, hogy „éneklem” a szöveget, ami sokadik hallgatás után csak erősödik.
A borító, hangulatos, ez is illik a szövegvilághoz. Azt hiszem, sikerült a zenekarnak egy új szintre lépnie, amit nehéz lesz megugorni.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Rise
2. Our Endless War
3. The Saw Is the Law
4. Mono
5. Let Me Burn
6. Worship the Digital Age
7. How Times Have Changed
8. Psychopathy
9. Blacked Out
10. Diggs Road
