Kiadó: Nadir Music
Weboldal: www.winterage.net
Kiadás éve: 2015
Stílus: Symphonic Power Metal
Brief Sum: The music of “Winterage” is nicely composed, demanding, concise, and sometimes explicitly enjoyable. I can advise trying it out, even if all of it might seem cheesy for some.
Egy újabb belépőt köszönhetünk a szimfonikus power metal már így is túlterhelt mezőnyébe méghozzá „meglepő módón” egy olasz banda képében mely a Winterage nevet kapta. Még 2009-ben alakultak, és két kisebb kiadvány után érkezett most el a bemutatkozás ideje, mely az első nagy lemez képében az idén került a hallhatóság elé. A „The Harmonic Passage” címre keresztelt alkotás borítójára ránézve már sejtettem, hogy miről is fog szólni a lemez több mint egy órás hossza. A keretek persze adottak az már csak a zenekaron múlik, hogy sikerül-e valami egyedit is belevinni a produkcióba vagy pedig a már meglévő építőkockákból próbálnak értékelhető dalokat felépíteni. Hát sokszori meghallgatás után is inkább a már megszokott stílusbeli kliséket haljuk annak minden előnyével és hátrányával egyetembe. Nem gondolom, hogy például a Rhapsody hatásának erős jelenlétén fent kéne-e akadnom így ezt nem is teszem.
Mindenfajta előítélet nélkül kezdtem el a korong hallgatását sőt még enyhe izgalom is úrrá lett rajtam, mely annak köszönhető, hogy alapból bírom a stílust. Meglepetés persze nem ért és ezt nem is vártam, viszont feltűnően élveztem a korong első felét. Rendesen kitanulták a srácok a stílus mibenlétét és szinte tökéletesre fejlesztették a nagyzenekari részek ötvözését a metallal. Majdnem fele-fele arányban hallhatóak itt a klasszikus hangszerek a gitár és dob egyvelegével, sőt néha kicsit több is a szimfonikus rész. Főleg a vonósok kapnak nagy teret azok közül is a hegedű mely néha csodálatos dallamokat hoz, hogy az eredmény még hatásosabb legyen még a billentyűs hangszer is megtoldja a szimfonikus hatást így az eredmény tényleg lenyűgöző lett. Ezzel a részével nincs is probléma. Tömény és még is varázslatos az összhatás.
Akkor most rátérnék a lemez hiányosságaira is. Többek között a hangzáson lehetne csiszolni egy kicsit. A vonósok, billentyűsök szépen szolnak viszont a gitárok elég vékonykák. Pedig egy-egy keményebb riffel (amiből lehetne több is) és az amúgy szépen elővezetett szólókra, ha rátennék a kakaót már is arányosabb lenne az összkép, és a dob is kicsit néha furcsán szól. Azonban ezeket meglehet szokni. Viszont a lemez egyik legnagyobb hibája sajnos „Daniele Barbarossa” énekes gyengécske hangja. Igaz nem is próbál nagy dolgokat előadni, de aki ennyire tisztába van a korlátaival az ne próbáljon nekem még metal sikolyokat is előadni. Úgy elénekelget, de szürkébbé teszi a produkciót és a refrének sem mindig emlékezetesek (ami nem feltétlenül az ő hibája). A másik sarkalatos pont a lemez hossza. Nekem egy kicsit megfeküdte a gyomromat a több mint egy óra és sajnos a nóták még nincsenek olyan szinten, hogy végig lekössék a hallgatót. Néha sok, amit hallok és a végére már kezd frusztrálóvá válni a sok egybefolyó téma. Ennek ellenére nem elveszett próbálkozás a „The Harmonic Passage” aki bírja, a stílust egy újabb kedvencet avathat.
Szépen megkomponált igényes, tömény, néha kifejezetten élvezetes a „Winterage” zenéje. Bátran lehet próbálkozni, még ha valakinek alapból egy tömény giccs is az egész. Meg hát vegyük figyelembe, hogy ez még csak az első lemez, ha sikerül a fent említett dolgokon javítani egy újabb trónkövetelővel nézhetünk szembe. A pontszámot nem dorgálásként, hanem inspirációként szánom.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Ouverture in do minore
2. The Harmonic Passage
3. The Flame Shall Not Fade
4. Wirewings
5. Son of Winter
6. La caccia di Tùrin
7. Golden Worm
8. Victory March
9. La grotta di cristallo
10. Crown to the Crowds
11. Panserbjørne
12. The Endless Well
13. Awakening