Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.wintersun.fi
Kiadás éve: 2012
Stílus: Symphonic Melodic Death Metal
Brief Sum: I’m a bit torn here. I definitely did not expect what I got, but what I got is not bad at all. There’s a missing link that could fill the musical gap between the first album and Time. Maybe that non-existent album would’ve paved the path for this new album. In addition, I feel a lack of slow openings in the songs, through which more subtle motives, that evade you at first, can unfold. Still, maybe your intentions were different from the beginning from what I’ve imagined, and my preferred parts were simply tolerated, and Time is what you’ve always wanted. Because it’s not a bad album, if it’s soundtrack-y nature doesn’t bother you and you don’t crave rough-melodic contrasts. Sweep away your expectations! Forget Beyond the Dark Sun! Just sit back and enjoy as Wintersun drags you into its sparkly dreamland.
Első benyomás alapján ne alkoss véleményt, szokták mondani. Ez esetben belefutottam ebbe a hibába. Az első Wintersun lemez alapján elpakoltam a zenekart a magam kis világában. Megfogott a nyaktörő kapkodós tempó és a durva ének, amik egy megadallamos egyvelegben csúcsosodtak ki. Úgy képzeltem, a zenekar hitvallása e szélsőségek összefésülése. De tévedtem.
Gyanakodhattam volna már az előzetes nyilatkozatok alapján. Ha már mindenféle nagy számú hangsávok és szuper technikák kerülnek szóba, akkor az már nem az én világom. Egyáltalán azt is elég nehéz elképzelni, hogy 8 éven át készül egy lemez. Oké, azt tudom, hogy végül a bölcs kiadó döntése miatt két felé lett bontva az anyag, és ez csak az első adag, de a végeredményt hallva az a majd egy évtized nem a komponálásra és a dalok apró részletekig történő kidolgozására mehetett el. De próbálom túltenni ezeken magam és azt szemlélni, amit kapunk a Time I-től.
Lényegében három bő lére eresztett nótával állunk szemben, ami alapvetően biztató kilátásokat enged meg. A kezdő When Time Fades Away egy filmes hangulatú felvezetés finom keleties dallamokkal. A fő szerep a szimfonikus hangszerelésre hárul. Erős képi világot kapunk, szinte már egy giga hollywoodi produkció nyitóképei peregnek szemünk előtt. Ez fordul át az első valódi dalba, a Sons of Winter and Stars-ba. Ebben a nótában érzem leginkább a kapcsolatot az előző lemezzel. Itt még némi brutális, nyers erő beágyazódása felfedezhető, de a filmes jelleg alapvetően uralkodik továbbra is, sőt a tiszta ének szépen lenyomja a mogorvát és átveszi a főszerepet.
A Land of Snow and Sorrow egy sokat ígérő lassú, markáns riffel kezdődik. A kis szimfonikus jelleg pár pillanatra tönkre vágja a reményeket, de aztán a folytatás mégis megmenti a nótát. Több akusztikus hangot hallani, mit az előző dalban, ami csillogó varázzsal öleli körbe a teremtett hangulatot. A nóta hosszához mérten meglepően egyszerű. A magányos verzék egy kórusos refrénbe teljesednek ki, ami felépítésében a Blind Guardian újabb pillanatait juttatják eszembe.
A Darkness and Frost átkötő már tényleg annyira nyúlfarknyi és önállótlan, hogy észre sem venni, mikor lesz belőle a záró Time című tétel. A nyugodt kezdésre káráló ének lett illesztve, ami érdekes kontrasztot ad, de aztán ismét átveszi a szerepet a tiszta énekhang. Számomra kissé jellegtelen módon. A refrén bár nem egy ütős, de van benne monumentalitás, ahogy mindenki kiveszi belőle a részét. Képes elragadni e világból.
Kettős érzéssel küszködök. Az biztos, hogy nem ezt vártam, de amit kaptam, nem rossz. Hiányzik egy köztes állomás, ami az első lemez és a Time közötti zenei rést betölti. Ennek híján ezt a feladatot a Sons of Winter and Stars próbálja megvalósítani, csak nincs elég idő megpihenni és átgondolni, mi is történik. Talán az a nem létező lemez kijelölte volna az utat ehhez az albumhoz. Továbbá hiányolom a dalok hosszához mért lassú megnyílást, mikor többszöri meghallgatás után kibomlanak olyan kompozíciók, amik első pár alkalommal elkerülték a figyelmet. De lehet, én ismertem félre a zenekar célját, és már kezdetektől fogva más volt az irány és az általam izgalmasnak tartott részek csak megtűrt dolgok voltak és a Time a valódi kiteljesedés. Mert a lemez nem rossz, ha valakit nem zavar a filmzenés jelleg, és nem áhítozik a durva és dallamos részek kontrasztjára. Ők járnak jobban, ugyanis a folytatás, vagyis a lemez később megjelenő második fele az ígéretek alapján még inkább a most elindult irányba fog haladni.
Söpörd félre az elvárásokat, előítéleteket! Felejtsd el a Beyond the Dark Sun-t! Csak hagyd, hogy a Wintersun magával ragadjon egy csillogó mesevilágba!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. When Time Fades Away
2. Sons of Winter and Stars
I Rain of Stars
II Surrounded by Darkness
III Journey Inside a Dream
IV Sons of Winter and Stars
3. Land of Snow and Sorrow
4. Darkness and Frost
5. Time
