Ha tél, akkor melankólia és elmúlás. Ilyenkor a leghúsbavágóbbak a szombathelyi atmospheric black metal WitcheR szerzeményei. Akár a létüket bevégző, aláhulló száraz falevelek pusztulásának szépsége, dalaik minden hangjegye az emberi élet útjának csöndes végét hirdetik.
Koncepcióját tekintve legújabb kislemezük, a Boszorkányszimfóniák csak nüánsznyi eltérést mutat ettől a szerzői alapállástól. Teljesen más a helyzet a kivitelezés tekintetében, ugyanis black metalt a legnagyobb jóindulattal is csak nyomokban tartalmazó EP-n ezúttal ismét Karola kreativitása domborodik ki. Amint talán tudjátok, a párostól egyáltalán nem ál messze a komolyzene (lásd a 2021-es Summernight Melancholy-t), ám a legutóbbi Lélekharangon főként Roland zenei elgondolásai érvényesültek. Mindenesetre az utolsó tételben Beethoven Holdfényszonátájának feldolgozása már jelezte a folytatás lehetséges irányát. Az új kislemezen teljesen a komolyzenei dominanciájú billentyű-játéké a főszerep, minden egyéb hangszer és hatás ennek van alárendelve.
A Boszorkányszimfóniák ötletes instrumentális mozdulatai között hat átiratot, valamint egy saját szerzeményt találhatsz. Az átdolgozások olyan közismert zeneszerzők remekeit gondolják újra, mint Tchaikovsky, Händel, Grieg, Chopin, Williams és Orff. A korongon hallható tételek között arányos feszültség húzódik, miközben az egyes dalok köré tökéletesen kimért melankólia épül lenyűgöző dallamzúgással, amely azután egy 27 perces komoly, egységes atmoszférává áll össze.
Ámbár a korongról hiányzik az a bizonyos „metalos plusz”, ami nyilvánvaló lökést és húzást adna a számoknak, jól érzékelhetően ez nem is volt a duó célja. E helyett ezek a különleges elmúlásromantikák nyilvánvaló finomhangolásaikkal a gondolatokba zárkózást a kontemplációt preferálják. A végeredményben pedig éppen az a magával ragadó, hogy a nem egységes hangulatú klasszikusok műveit a WitcheR képes volt úgy átkomponálni, hogy lényegében egyik darab sem szakad ki witching black metaljuk eddig megismert zord és komor szellemiségéből.
A korong könnyed billentyűkkel indít. Elsőként a Kerubok himnuszát halljuk. Amikor olvastam a borítón, azonnal felkeltette az érdeklődésem. Kórus nélkül kicsit szokatlan, de úgy érzem így is tartalmazza az eredeti Csajkovszkij-mű esszenciáját, bár a lezárása elég hirtelen. Ugyan mind a hét tétel megköveteli a teljes figyelmemet, számomra mégis a Sarabande hat a leginkább WitcheR-esnek. A dobokkal és cinekkel kiegészített Händel-darab erős, határozott lendületet birtokol, miközben egyenletesen járja halálkeringőjét. Vele szemben az Åse halála nem kelti a nagyság érzetét, a Grieg átiratot inkább a sötétség egyhangú, rideg varázsa járja át.
A billentyűk virtuóz érintése és a szépen kidolgozott hangtervezés elejétől a végéig uralja a Tavaszi keringőt. A minden kétségen felül impozánsra sikerült feldolgozás a kislemez leghosszabb száma is egyben. A magam részéről nem rajongok Chopinért, ezért örülök neki, hogy Karoláék felcserélték az eredeti mézes-mázos élt egy kis boszorkányos romantikával. Így legalább nem mutatkozik éles ellentét Williams Három Shakespeare-dalával sem, ami ízig-vérig ködös, ambient érintés lett, egyúttal felkészít minket a fináléra, a Carmina Burana: Fortuna-sóhajra. Noha Orff ezen darabját az elmúlt években többen átírták, Rolandék művészi önkifejezésében egyaránt megtalálta helyét. A gitárok tüze és a dobok dinamizmusa határozottan támadóra sikerült – akár egy modern induló.
A borongós zárótétel, a Nyári melankólia – szemben az eddigiekkel – teljesen saját szerzemény. A vonósokkal támogatott zongorakompozícióban találkozik a WitcheR múltja és jelene, de dallamaiban megtalálható egyéniségük és zenei különlegességük, amely egyedivé avanzsálja, egyben kiemeli őket a hazai underground világából.
Zárásul hadd jegyezzem meg, hogy mily nagyra értékelem Karola és Roland azon törekvéseit, hogy a Boszorkányszimfóniákkal tisztelegtek a nagy zeneszerzők előtt, egyúttal hagyatékuk vastag gyökereit tovább táplálják a sötét metál gazdag földjében. Nagyszerű, hogy felvállalták ezt a küldetést! Időnként nem árt tudatosítani a fiatalabb generációkban, hogy a valódi zenei inspirációk a klasszikus zenéből szöknek szárba, vagyis nem feltétlenül a szex, drogok és rock ’n’ roll világából születnek.
Kiadó: Filosofem Records
Kiadás éve: 2024
Stílus: Symphonic Black Metal
Web: facebook.com/witcherband
Tracklist:
- Hymn of the Cherubim – Op. 41, No. 6. (Pyotr Ilyich Tchaikovsky cover)
- Sarabande – Suite No. 4 in D Minor, HWV 437 (Georg Friedrich Händel cover)
- Åses død (The Death of Ase) – Peer Gynt Suite No. 1, Op. 46, No. 2. (Edvard Grieg cover)
- Spring Waltz (Mariage d’Amour) – (Frédéric Chopin cover)
- Three Shakespeare Songs: The Cloud-Capp’d Towers – No. 2 (Ralph Vaughan Williams cover)
- Carmina Burana: Fortuna Imperatrix Mundi – 1. O Fortuna (Carl Orff cover)
- Summernight Melancholy
Pontszám: 10