Lemezismertetők

WOLFHEART – Wolves of Karelia

Április 10-én jelent meg a finn kvartett ötödik albuma.

Bár figyelemmel kísértem Tuomas Saukkonen eddigi munkáit, nem lehetne azt állítani, hogy fanatikus rajongója lennék se a Wolfheart-nak, se a Dawn Of Solace-nek.

Ahogy mostanában lenni szokott, belefutottam a lemezbeharangozó videoklipbe, ami kedvet hozott a friss anyag lecsekkolásához. A finnek nagyon jók a farkas-témákban, de ha a banda még a nevén kívül a lemezcímbe is belefoglalja a szürke sörényűeket, akkor ott borítékolható, hogy nem csajozós, bulizós, kocsmázós tételek fognak sorakozni. Persze van, amikor a farkas képletesen értendő: mint a kitartás, a harciasság és a falkaszellem emblémája.

Már a nyitó Hail of Steel beledobja a hallgatót a mély vízbe. Külön intro nincs, csak a dalba épített epikus csatába hívó felvezető, ami bő egy perc után kiteljesedik és belecsapnak a bandatagok a „lecsóba”. A tempó bár felpörög, azért időnként kapunk bólogatós részeket is, illetve már itt feltűnt, hogy a gitárszólók nem alibi megoldások, elnyújtásai egy-egy dalnak, hanem gyönyörű, művészi, fülbemászó szerzemények.

A Horizon on Fire keserédes nyitánya még nem vetíti előre, hogy milyen orkánerejű vihar fog ránk szabadulni a következő percekben, ami mindenképpen elkerülhetetlen. Még akkor is, ha nagyzenekart idéző sampler-ek is bőven megjelenek, illetve egyéb effekteket is itt-ott elhelyeznek ízlésesen.

Személyes kedvencem, a Reaper riffelgetése, ha eddig még nem lett volna elég, még nagyobb tűzzel sodor tovább az album élvezetében. A refrén alatti gitárdallam pedig egy életre beleégeti magát az érdeklődő agyába.

Na, nem mintha a The Hammer című dalnak szégyenkeznie kellene. Itt egy időre újra picit feljebb tolják a BPM értéket és olyan kórussal ajándékoznak meg a refrén kapcsán, hogy az újra és újra libabőr effektus. A levezetés pedig egy lírai rész, ami drámaibbá teszi a következő, instrumentális szám kezdését.

A Born for Fire egy jó példája annak, hogy az igazi harcosok tűzben születnek, hiszen ez is egy pörgős, tüzes dal, de őszintén szólva a gitárszólón kívül nem sok minden maradt meg bennem többszöri hallgatásra sem. Nem rossz, de a többi szerzeményhez képest egy kicsit(!) felejtős.

Ellenben az Arrows of Chaos. Már a nyitány alatt nehéz ülve maradni, aztán pedig indulhat a hajpropeller… Legszívesebben harci szekercét ragadva rontanék rá a világra. Ha egyszer újra koncertezhet a Wolfheart, garantált a küzdőtéri örvény!

Annak kifejezetten örültem, hogy a záró Ashes egy relatíve lassabb, epikusabb szerzemény és szépen keretbe foglalja az albumot. Tuomas egy intejúban elárulta, hogy a lemez a szovjet-finn háborúról szól, és az Ashes a háború utáni első hajnal pillanatait örökíti meg. Persze a dögös riffek itt sem maradnak el, de több a mélázás, a fennköltség.

Nem váltja meg a világot az új Wolfheart album, nem tesz le semmi megdöbbentőt az asztalra, „csak” egy erős, emlékezetes és változatos kiadvány a melo-death háza táján.

Ha szereted a tempós, riffekben gazdag, véres csatamezőket és a zord tél szépségét megidéző dalokat, akkor ne hagyd ki a Napalm Records gondozásában megjelent anyagot!

Kiadó: Napalm Records
Kiadás éve: 2020
Stílus: Melodic Death Metal
Weboldal: facebook.com/WolfheartRealm

Tracklist:

  1. Hail of Steel
  2. Horizon on Fire
  3. Reaper
  4. The Hammer
  5. Eye of the Storm
  6. Born from Fire
  7. Arrows of Chaos
  8. Ashes

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Headliner turnéval jön a Wolfheart novemberben! 

KMZ

Moonspell, Insomnium, Borknagar, Wolfheart, Hinayana – Koncertbeszámoló

bönin

WOLFHEART – Winterborn

Menegroth

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek