WOLFMOTHER – Wolfmother

Kiadó: Island Records

Weboldal: www.wolfmother.com

Kiadás éve: 2006

Stílus: Hard Rock / Stoner Rock

 

(scroll down for English Version)

 

Az ausztráliai Andrew Stockdale (ének, gitár), Chris Ross (basszusgitár, orgona), és Myles Heskett (dob) formáció 2000-ben alakult meg. Bár az ausztrál piacon már egy évvel korábban jött ki a debütlemezük, mint ahogy az európai és amerikai piacon megjelent volna, a banda híre, és pár single és kislemez megelőzte már a debütalbumot. A máig egyetlen lemezükre érezhetően hatással volt többek között a Kyuss, a Black Sabbath, a Led Zeppelin és a Pink Floyd munkássága, zenéjük mégis egyedi is egyben. A hard rock, a psychedelika, vagy épp a stoner zenei jegyei egyaránt megtalálhatóak, élvezhetőek a felvételen. Remek keverés, erős, dinamikus, határozott megszólalás. A fiúk tudják mit csinálnak, és az élmény lenyűgöző.

Az első track a Dimension, – ami a Pyramiddal együtt a FlatOut 2 játék betétdala volt – erőtől duzzadva vág bele a lemezbe, jól megírt riffek váltják egymást, miközben a ritmusszekció karakteres játékkal dolgozik a gitár hangjai alá. Andrew Stockdale énekhangja kifejező és eltalált minden tekintetben.
A White Unicorn finom dallamokkal indít, akár egy Zeppelin szám, majd bekeményít, dühösebb, határozott alapok váltakoznak a finom betétekkel, karcos, eleven játékkal. Itt is fontos szerephez jut a dinamika, ami egy percre sem erőtlenedik el.
A Woman igazi ’70-es évekbeli darab is lehetne, vagy akár egy mai stoner rock dal, lazán belefér mindkét kategóriába, jól ötvöződik mindkét stílus ebben a nótában. Bármilyen fesztiválon el lehet hallgatni, a Hammond orgona (lásd-Deep Purple) hangzásvilága itt nagyon jól érvényesül, mégis egyedi a hangulat.

A Where Eagles Have Been akusztikus gitárra íródott kezdete kissé szállós, lebegős, majd a hirtelen berobbanó, erőteljes kompozíció egyszerűen a földhöz ragasztja az embert, a súlyos gitár, a kemény dob és basszusalapok minden egyes hangot remekül fejeznek ki.
Az Apple Tree kezdete leginkább egy post punk zenekar számára emlékeztet, de a témák egy jó része itt is átmegy súlyosba, elhúzott riffek, stoner/doom alapok pörölye sújt le ránk. A laza és a merev témák a szerkezeten belül egységesen váltják egymást, ötletesek maradnak végig.

A Joker And The Thief egy teppingelt gitártémával kezd, majd beszáll a főképp ’70-es éveket idéző szaggatós gitártéma alá a dob és a basszus érett, pontos játéka, tele apró variációkkal. Ez a szám is egyedi tudott lenni, nyilvánvalóan a több év munkájának köszönhetően.
A Colossal már tört ritmusokban is utazik, de itt is inkább a ’70-es évek zenekarainak hangzása és hatása érvényesül a legjobban. Persze ettől még nagyon jó tracket hoztak össze – mindvégig dinamikus játékot, jól követhető variációkat követhetünk végig a kompozíció során.

A Mind”s Eye orgonával nyit, és finom, keserű gitártémával. Valami súlyos csend, nyomasztó érzés nehezül a tájra – a kiégettség rítusai, a magány hangjai olvadnak a fáradt, lemenő Nap fényénél. Az erőteljes részek is a küzdelem egy-egy felemelő pillanatát világítják meg, majd visszahullik minden az árba. A Pyramid egy jó kemény stoner nóta, zúgós gitárral, szenvedélyes, játékos dobbal, és finom basszusjátékkal. A dobkiállás külön pontot érdemel, nem csodálom, hogy a dal a FlatOut2 játék zenéi közt szerepel. Ebben a trackban is nagyon jól kidolgozott szólót hallhatunk, korrekt játékkal.
A Witchcraft egyből visszakanyarodik a ’70-es évek zenei gyökereihez, tiszta hard rock zenét kapunk egy remek fuvolaszólóval megspékelve. Végig meghatározó szerepet tölt be minden hangszer, ahogyan az ének is jól ül a témákon.
A Tales egy finomabb darab, a Zeppelin és a Floyd hangulatát idézi, megvariált témákkal, karakteres játékkal, finom zongorahangokkal a háttérben, egész felépítésében laza szerkezetű, igényes mondanivalóval ellátott.

A Love Train szigorúan a Zeppelin munkásságából merítette energiáját, játékos hangjait. A lehangolt gitár, a koszos, vastag sound, a ritmusszekció játéka, az orgonaszóló ismételt felbukkanása, a tört ütemekkel operálva remek ötvözés.
A záró track a Vagabond, ami egy kicsit folkos beütésű témákkal operál, az ének erre építi dallamait, hangsúlyait. Az egyszerű játék, a szintén koszos hangzás, és a beinduló, keményebb játék méltó befejezése, lezárása a korongnak, amit minden hard és stoner rock kedvelőnek egyaránt tudok ajánlani.

———————-

ENGLISH VERSION:

The Australian band was formed in 2000 by Andrew Stockdale (vocals, guitar), Chris Ross (bass, organ), and Myles Heskett (drum). Although, their first album came out on the Australian market a year before it appeared on the European and American market, their fame and some singles came earlier. This album – the first and the only until today – contains elements that might have been influenced by – among others- Kyuss, Black Sabbath, Led Zeppelin and Pink Floyd, but inspite of this, their music is original. Elements of hard rock, psychedelia or stoner also could be found on the record; the mixing is really dynamic and strong, and the sound is perfect. The guys know what they do, and they do it well. The experience is great.

The first track ‘Dimenson’ – together with ‘Pyramid’ – was a soundtrack to the game FlatOut2. It starts with a huge and strong effort, the riffs are well-written and the rhythm-section plays some characteristic parts under the guitar themes. The voice of Andrew Stockdale is really expressive and it perfectly fits to the music in every aspects.

‘White Unicorn’ starts with gentle tunes, such as a Zeppelin song, but after that it turns into a bit harder, more furious mood; strict and gentle parts alternate each other, and the two different style melt into a great and dynamic song.

‘Woman’ could be a real piece of the 70’s or a nowadays’ stoner rock song. It can be listened on every festivals. The world of the sound of the Hammond organ makes an original mood.

The beginning of ‘Where Eagles Have Been’ is composed on acoustic guitar, it is calm and airy, but after a while a heavier composition implodes and it actually strikes one down to the floor by the heavy drums and bass themes.

‘Apple Tree’ ‘s starting elements reminds me of a song of a post punk band, but then most of the themes turn into harder, heavy and long riffs, stoner or doom parts come. Inside the structure, strict and slack parts alternate each other and they are all creative.

‘Joker And The Thief’ starts with a tapping-theme, then to this discursive guitar theme from the 70’s some drum and bass-themes connect to the structure. This track is also original in a way, obviously, this is a result of the many years’ hard work too.

‘Colossal’ ‘s rhythms are broken, however, the influences of the 70’s also can be found here. Of course, apart from this, it is a really good song with its dynamic variations.

‘Mind’s Eye’ starts with organ play, gentle and sad guitar themes. It reflects some heavy silence and depressing feeling; the rituals of blight and the voice of solitude melt by the sunset. The harder parts light the high moments of this fight by each, and eventually, everything falls back into the flow. ‘Pyramid’ is a very hard stoner song with rapid guitar and fierce drum, gentle bass themes. The drum break is really worth a plus point, and I’m not surprised, that this song is amoung the soundtracks of the game FlatOut2. In this strack, we can also hear some great solos and correct themes.

‘Witchcraft’ goes back to the roots of the music of the 70’s, and we get some clear hard rock music with some flute solos as an extra. Each instrument has a special role in the structure, and the vocals are also good.

‘Tales’ is a more gentle piece, it reflects the mood of Zeppelin and Floyd with its variable themes and characteristic themes, gentle organ tunes, airier structure and it has a message of a high standard.

‘Love Train’ has its strict energy from the effects of Zeppelin; the deep guitar, the dirty and thick sound, the play of the rhythm-section, the reappearance of the organ solo make a perfect composition together.

The last track ‘Vagabond’ brings some folkish themes, and the vocals are also built on these. The simple play, the dirty sound and the harder tunes are worthy ends of the album, that I can only recommend those, who like hard or stoner rock.

Tracklist:

1. Dimension
2. White Unicorn
3. Woman
4. Where Eagles Have Been
5. Apple Tree
6. Joker & The Thief
7. Colossal
8. Mind’s Eye
9. Pyramid
10. Witchcraft
11. Tales
12. Love Train
13. Vagabond

Pontszám: 9

Szólj hozzá!