WOMAN IS THE EARTH – This Place that Contains My Spirit (Re-release)

Kiadó: Eisenwald Tonschmiede

Weboldal: www.womanistheearth.com

Kiadás éve: 2014

Stílus: Atmospheric Black Metal

Brief Sum: A great atmospheric black metal album where the dreamy ambient parts outshine the moments of shredding. The sound also helps with the mood, though the drums sound a bit awkward, which might even be confusing for listeners. A very promising album, hopefully the band took a step in the more atmospheric direction with the next one, Depths, because that is what they truly excel in.

 

“A mai extrém zene általában csak névleg extrém: a legtöbb zenekar igazából soha véget nem érő küzdelmet folytat a tökéletesség elérése érdekében. Túl sok zenekar hajszolja ezt, aminek következtében a színtér egyre inkább egy black metalos X-faktorhoz hasonlít. A veszély és a kiszámíthatatlanság megszűnt. Az amerikai death metal bandák többsége teljesen átlagos: mind tökéletesen szólnak. Technikásak és gyorsak, de nincs semmiféle velejük. Amikor a zenekarok a tökéletességre törekszenek, közben elfeledkeznek az érzelmekről. Pedig igazából a megérzéseidnek kellene vezetniük, nem pedig csak azzal kellene foglalkozni, hogyan tekersz a gitárodon. A tökéletesség unalmas és egyáltalán nem inspiráló.” – Adam “Nergal” Darski

Az elmúlt pár évben a hatóságok és a leukémia felett is több ízben győzedelmeskedő Behemoth-vezér még február elején tette a fenti megjegyzést a Ghost Cult magazinnak adott interjújában, én azonban a napokban olvastam csak először és igen vegyes gondolataim támadtak. Azt gondolom, hogy Darski eléggé összevissza fogalmaz, mondatról mondatra gyakorlatilag másról beszél és rengeteget általánosít. Való igaz, hogy az amerikai death metal bandák többsége teljesen átlagos, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a mai extrém zene összességével is ez lenne a helyzet. Én nap mint nap rengeteg olyan zenekart látok aktívan alkotni vagy akár épp most kezdeni egy életműbe, akik egyáltalán nem a tökéletességre való törekvést tartják elsődleges szempontnak. Már csak azért sem, mert a tökéletes, mint olyan, nem létezik, egy szubjektív valami, főleg, ha művészeti területen belül használjuk valamire. Nergal érvelése tehát számos sebből vérzik, de nem célom őt vagy a véleményét támadni, pusztán azt gondolom, ha nem találja azokat a bandákat, akik nem a tökéletességre törekszenek, hanem az érzés, a hangulat megteremtesére, az csak annyit jelent, hogy rossz helyen keresgél.

Keresgélhetne például az olyan kiadók háza táján, mint az Eisenwald Tonschmiede, akik múlt hónap végén újra megjelentették az amerikai Woman is the Earth második, 2012-es nagylemezét a This Place that Contains My Spirit-et. A kiadó egy, a Decibel magazin kritikájából vett megjegyzéssel reklámozza az anyagot, miszerint “Most, hogy a Wolves in the Throne Room kiszállt, kit érdekel? Itt van nekünk a Woman is the Earth.” Nos, egyfelől nem igaz, hogy a Wolves in the Throne Room abbahagyta volna a ténykedést, másfelől pedig ha már eleve valaminek a helyettesítésére szánunk egy kiadványt, az a zenekarral szemben is sértő, mégha akár igaz is. Hogy igaz-e? Nos, nem egészen.

Nagyrészt valóban a WitTR nyomdokain halad a háromtagú csapat, ez tetten érhető az őket körüllengő spirituális hangulatban, a This Place that Contains My Spirit borítójának csillagoségbolt-minimálszimbólum-kecsesencifrázottlogó szentháromságában és persze magában a zenében is. Black metal tehát a játék neve, és a fő gitártémák a négy dalon keresztül szinte végig kitartanak a tremoló mellett, ahogy a dobok is főleg a cinkúp-blastbeat vágányon haladnak. A hangzás, ahogy az ebben a műfajban – Nergal véleményével szöges ellentétben – ma is, mint mindig igen elterjedt, ködös, sustorgós, álombeli, ez pedig , mint szinte minden más black metal anyag esetében, itt is nagy segítséget nyújt az atmoszféra megteremtesében, fenntartásában. Azt el kell azért mondani, hogy a dobok hangja igen furcsa végső formát kapott, a lábdob olykor nagyon előtérben van és nagyon puffog, dohog, míg a ritmusszekció többi eszköze ehhez képest nagyon egybemosott, sőt, olykor a hangzás miatt úgy tűnik, mintha pontatlan lenne, ami valószínűleg nem igaz. Ez a furcsaság persze jót tesz az egyediség szempontjából és a hangulathoz is ad egy pluszt, de hozzá kell szokni.

A kozmosz végtelenségének érzését szintetizátor- és zörejsávok is növelik, méghozzá olyan hatásosan, jó érzékkel, hogy az kétségkívül az album legnagyobb pozitívumává válik.  Ezek a betétek, leállások fantasztikus hangulatot teremtenek, kiváló harmóniában az album képi világával, a csillagok közé, erdők fölé repítenek. A nyitódalt indító pár másodperces röpködés, illetve a lemez zárópercei akár azt is segíthetnek megérteni a hallgató számára, hogy a nagy előd, a Wolves in the Throne Room, miért döntött úgy, hogy legújabb albumán, a bő egy hónap múlva megjelenő Celestite-n teljesen elhagyja a gitárokat, dobokat és a vokálokat is. Kétségtelen persze, hogy ez a fajta atmoszférikusság nagyon jól harmonizál a black metal hasonlóan evilágon túlmutató jellegével, erre a korai Carpathian Forest demóktól kezdve az Emperor lemezein át a Black Cascade korongig számtalan bizonyíték van, ám jelen kritika tárgyán egyértelműen hallatszik, hogy a lebegtetős, űrön átutazós hangulatteremtés sokkal jobban megy a Woman is the Earthnek, mint maga a black metal.

Nem azt állítom, hogy ami a korong túlnyomó részén hallható, az csapnivaló vagy figyelemre méltatlan lenne, ez nem igaz. A tagok tudnak zenélni, tudnak érzéssel játszani, de az átlagos károgástól eltérő, inkább üvöltésszerű vokálokon és a furcsa dobhangzáson kívül nem nagyon látom egy jellemző karakter nyomát. Azóta már megjelent egy új korong a bandától Depths címmel, ehhez még nem volt szerencsém, meglátjuk, hogy sikerült-e a hangulat és a black metal közötti egyensúlyt helyreállítani.

Kezdeti bizonytalanságok, gyermekbetegségek csupán tehát, amik jelentkeznek, a mag, a tartalom mindenképpen ígéretes, a hangulat pedig magával ragadó. Egy jó atmoszférikus black metal lemezzel van dolgunk, ahol a lebegősebb betétek túlragyogják a zúzás perceit és aminek egy kicsivel jobb hangzás sokat segített volna. Ráadásul az idei kiadás vizuálisan gyönyörű, a hallgatói élményen sokat dob a papír érintése, a képi világ közelebbről való szemügyre vétele, szerintem érdemes neki bizalmat szavazni.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. This Place That Contains My Spirit
2. Bird Song
3. Sage Moon
4. Glow Beyond the Ridgeline

Pontszám: 8

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Woman Is The Earth stream Eisenwald debut at Terrorizer.com

NorthWar

Hot News: Woman Is The Earth set release date for Eisenwald debut

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár