Lemezismertetők

WOODS OF DESOLATION – The Falling Tide

Ausztrália deathcore őrülete mellett némiképp a háttérbe szorultak a különféle black metal irányzatok. Azt, hogy ezekre is legalább annyira érdemes odafigyelni mi sem bizonyítja jobban, mint a következő ismertetésem tárgyát képező post-black metal „one man band”, a Woods of Desolation új albuma.

A The Falling Tide dallamvilága fokozatosan bontakozik ki egy olyan lassú és középtempós karakterrel, amely szenvedélyes, viszont nem kapkodó, és az atmoszférikus megközelítése ellenére sem nélkülözi a sivár impressziókat vagy a tiszta agressziót. Ámbár nincsenek benne nagy ötletek vagy trükkök, ennek ellenére a hideg dühtől a reménytelen melankólián át a kecses dallamokig bezárólag a fény és a sötétség egyenlő ölelése jellemzi. A dalok az elvágyódás, az elkerülhetetlen elmúlás, a gyász és az újjászületés körforgását dolgozzák föl. Az emelkedett gitárművön, a záporozó tremoló riffeken, továbbá az erőteljes ütéseken markánsan uralkodik a kétségbeesett, agonizáló vokálsáv, ami rendkívül erős érzelmi spektrummal ruházza fel a 36 perces kompozíció mind a hat könnycseppjét.

A Far from Here­ crescendoba burkolódzó gyönyörű dallamaival veszi kezdetét ez a nem mindennapi zenei utazás. A mélyről felszakadó, borzasztó kiáltások, különleges kontrasztban állnak a légiesebben megszólaló gitárokkal és a tiszta ütős dobokkal. A váratlanul belépő billentyűleütések sűrűbb, hipnotikusabb hangulat felé terelnek, mígnem a ritmikus áramlás és a robbanásszerű ütemek teljesen melankóliába rántanak. Ugyanilyen lelki özönvíz a vágtató dobokkal indító Beneath a Sea of Stars is, ámbár az a post-rock és a shoegaze érintések miatt végig az éteribb tartományban marad. A szintetizátor ezúttal nem ül olyan erősen a mixen, miként az ének is sokkal egyenletesebb, így erőszakosabb benyomást ébreszt. Hagyományos értelemben az Illumination a korong leginkább atmoblack szerzeménye. A mélabús, ambient előtagot pár másodperc után váltja az intenzív, gyors iramú rész, hogy azután a hangulat újra leüljön, és kirajzolódjanak témázgatós paszsusok. A váratlan tempóváltások, az eszeveszett dobrohamok és a szívszorító ritmusgitár rendkívül megnyerő!

Következik a címadó The Falling Tide. Az atmoszféra kissé háttérbe vonul, átengedve helyét a post black világnak. A billentyűkezelés lazábbra vált, több lesz a visszhang (ez néha már nagyon zavaró), és a kétségbeesés érzetét felváltja a reményé. A vokál továbbra is reszelő, a dobok kapkodósak kiegészítve különleges, szép susogó cinekkel. Az egész megszólalás valahogy emlékeztet egy gondtalan tengerparti naplementére. Az instrumentális The Passing… a könnyed billentyűkkel, valamint a némileg döcögőbb gitárvezetésével kapott torz ritmus kellemes elmerülést kínál az előbb vázolt pillanatban. Szintén lassabb végkifejletet ígér az Anew, ami csak valahol félidőben kap valamennyi lendületet, majd erős hullámzásba kezd. A dobok jóval erőteljesebbek, az ének panaszos mi több, egészen harapós, a gitárok vastag, elnyújtott riffeket ontanak. Az összkép mégsem dúl föl, inkább megbékélést sugároz.

A The Falling Tide tehát egy remek album ausztrál barátainktól! A formáció ritkán jelentkezik új anyaggal, de a Woods of Desolation esetében ez érezhetően minőségi és nem mennyiségi kérdés. A lemezt a banda rajongói mellett egyaránt ajánlom a műfaj minden kedvelője számára, mert nem fog csalódást okozni!

Kiadó: Season of Mist
Kiadás éve: 2022
Stílus: Black Metal
Webfacebook.com/woodsofdesolationofficial

Tracklist:

  1. Far From Here
  2. Beneath a Sea of Stars
  3. Illumination
  4. The Falling Tide
  5. The Passing…
  6. Anew

Pontszám: 9,5

Kapcsolódó cikkek

Woods of Desolation interjú

KMZ

WOODS OF DESOLATION – Sorh EP

Gwanath

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek