Kiadó: Earache
Weboldal: myspace.com/wormrotgrind
Kiadás éve: 2010
Stílus: Grindcore
Grind/crust rajongók, vigyázó szemeitek Ázsiára vessétek, ezen belül is Szingapúrra, ugyanis egy újabb figyelemreméltó csapat jelent meg a színen Kelet-Ázsiából! Már az a tény is önmagáért beszél, hogy a debütáló anyagot az Earache jelenteti meg, ami alapján joggal feltételezhetjük, hogy nem csupán a csapat származása számít kuriózumnak, de zenéjükben is van valami értékelhető. És ezúttal ez a megérzés beválik, hiszen a Wormrot debütáló lemeze az utóbbi idők egyik leghangulatosabb grindcore albuma, azzal a plusz „feeling”-gel, ami miatt én kedvelem ezt a stílust, és amit jelenleg oly kevés csapatban vélek felfedezni.
Az egyik legfontosabb erénye ennek az albumnak, hogy a stílustól szokatlanul már elsőre befogadja az ember az albumot, sőt, jelentős mennyiségű témát képes megjegyezni. A gitár- és dobtémák ugyanis rendkívül fogósak, a számokat pedig egyszer sem bonyolítják túl: az 1 perces átlagba mindent belesűrítenek, amit bele kell, sohasem többet. Persze a könnyen megjegyezhető témák inkább a crustosabb részeknél találhatóak, sőt, egyszer még egy kifejezetten jó melodeath-es lead-et is hallhatunk a „Fuck… I’m Drunk” című dal végén. Ugyanakkor ezek mellett az egyszerűbb témák mellett olykor megvillantják, hogy képesek lennének ők technikásabb zenére is, de ők inkább ezt a szívből jövő, sallangmentes változatot választják (helyesen). A vokalizálás kifejezetten remek, bár itt nem feltétlenül a hörgések hangszínére gondolok, inkább arra, hogy remekül váltogatják a magasat, a mélyet, illetve a hardcore-os üvöltést. A dobos kreatív játéka kicsit szokatlan volt első hallgatáskor ehhez a zenéhez, de ezt abszolút pozitív értelemben értem, örültem neki, hogy nem csupán végigblastolja vagy duplázza az egész anyagot. Az is igaz, hogy a sok technikás megoldás és ötletes ritmus közben egyszer-egyszer azért pontatlan (főként a lába), de ez ritkán fordul elő, és egyáltalán nem zavaró, még élőbbé varázsolja az egészet. A hangzás is elfogadható, bár a lemez közepén egy picit lehalkul az egész, illetve a dobhangzás lehetne picit keményebb. Egyetlen nagy kifogásom van a lemezzel kapcsolatban, mégpedig a terjedelme: alig lépi túl a 20 percet, és grindcore ide, grindcore oda, még egy 4-5 ilyen dalt könnyedén el tudtam volna viselni. Külön dicséretet érdemel a feldolgozás, a „Rich”, amelynek eredetijét a Yeah Yeah Yeahs írta, de ebben a formában elég jópofa lett. A szövegek a szokásos témákat feszegetik, humoros formában, ez azonban megkönnyíti a dolgunkat, ha a dalokat szeretnénk énkelni a zenehallgatás közben.
A rövidsége és az apróbb hibák ellenére ez egy igen üdítő, remek album, egy nagyon ígéretes csapattól. Az biztos, hogy nálam sokszor fog pörögni ez a lemez, mert bár semmi forradalmi nem található rajta, olyan felfogásban hallhatjuk ezt a crust/grindcore keveréket, ami ritka manapság. Biztos, hogy egy ilyen debüt után hallani fogunk a csapatról, és én reménykedem abban, hogy előbb-utóbb egy európai turné egyik állomásán elcsíphetem őket.
Tracklist:
1. Lost Swines
2. Exterminate
3. Double-Feeding
4. Born Stupid
5. Sledgehammer
6. So Fierce For Fuck!?
7. Dis-Appointing
8. Good Times
9. Freedom To Act
10. Indonesia
11. Shitlack
12. Condemnation
13. One Round Away
14. Fuck… I’m Drunk
15. Operation Grindcore
16. Rich (Yeah Yeah Yeahs Cover)
17. Overgrown Asshole
18. Blasphemy My Ass
19. Fix Your Broken Mind
20. Newkiller Nuclear
21. Uncovered And Proud As Fuck
22. Murder
23. Scum Infestation And Last Song